2014. november 16., vasárnap

12.rész Fesztivál II.


Elindultunk, egy utcával lejjebb ott volt a csodaszép nyaraló. 
Belülről még szebb. Mikor beléptünk Taylor felkelt és hányingere lett. Azonnal a WC- hez vezettük. Egyedül hagytuk, hagy hányjon.
- Bocs, hogy idejöttünk! - mondtam Matt-nek a hányó tesómat nézve. 
- Ááá, ez természetes. Tavaly is idejöttünk.
- Mi? - csodálkoztam.

- T tavaly is volt fesztiválozni és akkor is ivott egy keveset, csak, hogy még fiatal volt, nem bírta annyira...
- Ti mi óta is ismeritek egymást? - kérdeztem.
- 2-3 éve... asszem' - húzta össze a szemét - Küldök egy üzenetet Dave-nek, hogy itt vagyunk, ha nem lesz ő is berúgva. Megyek, felkapcsolom a kinti világítást.

- Miért?
- Tavaly ő később jött, mint mi. Felhívott, hogy kapcsoljam már fel a villanyt, hogy tudja, melyik házba kell bejönni.
- Tényleg? - nevettem.
- Ja....régi sztori.
- Tess, itt vagy? - kérdezte Taylor.
- Itt állok mögötted! - sóhajtottam. Hátrafordult, majd elröhögte magát.
- Hányingerem van! - mondta - Hoznál egy hányinger csillapítót?
- Csak hányjál! Hozom! - odamentem a táskámhoz, és kivettem belőle a gyógyszert. Megfordultam, és láttam, hogy Taylor a falnak nekidőlve alszik.
- Gyere, vigyük fel! - indult el Matt.
- Oké...
Felvittük, majd egy szép szobába érve lefektettük az ágyra.
- Kösz, hogy segítesz! - néztem Matt-re.

- Semmiség..
- Valamivel meghálálhatom? - néztem bele a gyönyörű szemébe.
- Egy randival! - kacsintott.
- Hát....jó! - kacsintottam vissza bénán, ő meg elröhögte magát.
- Mindjárt jövök! - ment ki a szobából.
Leültem törökülésben az ágy mellé, és az alvó bátyámat néztem. Hát, hogy is mondjam, nem volt kellemes látvány a csorgó nyálát  látni. 
- Szeretlek Nicole, mindennél jobban! - beszélt álmában.
- Ki az a Nicole? - motyogtam magamban.
- Tessa, jössz el pillanatra? - jött be Matt a szobába.
- Persze - álltam fel.
Kivezetett a szobából, le a lépcsőn, egy hosszú folyosón keresztül, és egy tolóajtón át, míg meg nem láttam egy nagy medencét. Lementem, mivel ő is ment, és gondolkoztam azon, hogy vajon mire készülhet.
- Miért hoztál ide? - kérdeztem egyik szemöldökömet felvonva.
- Tudsz úszni, nem?
- Igen, de nem fogok... - odajött és elkezdte birizgálni az egyik hajtincsemet. Ez csak egy elterelő hadművelet volt, mivel megfogott és beledobott a medencébe. Röhögve jöttem fel a víz felszínére.
- Tudod, mennyi vizet nyeltem? - kérdeztem köhögve.
- Köhögésed alapján, nem keveset.. - komoly volt, de a szemén nevetőráncok tűntek fel.
- De olyan jó a víz! - megfogtam magam és leúsztam a medence legaljára. Csobbanást hallottam a medence másik végében, majd Matt megfogta a kezem, és szembefordított magával. Sokáig tudtam volna a szemébe bámulni, de azért levegőt venni kell ezért felúsztam a medence tetejére. Majd a szélére, és felültem a szegélyre. Matt jött utánam.
- Mire gondolsz? - kérdeztem, látva, hogy csak bámul maga elé.
- A randinkra, hogy hogy lenne tökéletes! - elnevettem magam.
- És, hogy haladsz?
- Jól, már megvan minden.
- Hol lesz? - kérdeztem.
- Nem mondok semmit!
- Azt csak tudnom kéne, hogy mikor lesz..
- Ó, tényleg! - kerekedett el a szeme - Neked mikor jó?
- Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy szinte bármikor.
- Igaz! - bólogatott.
- Hé, de azért szoktam elfoglalt is lenni!
- Igen, én meg Britney Spears vagyok! De nincs akkora szerencsém! - muszáj voltam elnevetni magam.
- És mikor döntötted el, hogy randira akarsz hívni?
- Őszintén? - kérdezte én meg bólintottam. - Nem tudom! Shakespeare lánnyal jobban megakartam ismerkedni, reméltem, hogy még jössz a parkba. De, hogy a legjobb haverom húga vagy....az megnehezítette a helyzetet!
- Akkor....már a Shakespeare lányt is elhívtad volna? - utaltam magamra.
- Ja.. - mondta mélyen a szembe nézve.
- Bocsánat, hogy félbeszakítom az enyelgést - jött oda Dave - De T felkelt.
- Igen? Akkor megyek... - álltam fel majd felszaladtam a házba. Gyorsan átvedlettem, mert hoztam magammal másik ruhát, és felmentem Taylorhoz. 
- Szia! Jobban vagy? - ültem le az ágyra.
- Ja..már csak szédülök!
- Jó sokat ittál!
- Meglehet! Tessa láttam mindent!
- Hogy mindent? - kérdeztem gyanakodva.
- Ami kint volt! - mosolygott.
- És? - kérdeztem, miközben úgy dobogott a szívem, mint a csörgő, vagyis gyorsan.
- Hát nekem mindegy..... De Dave -et megbántod vele! - suttogta.
- Hogy jön ide Dave?
- Semmi, semmi..
- De, mondtad, hogy megbántom Dave-et. Hogyan? Mivel?
- Azzal, hogy Matt-el vagy! - suttogta.
- És miért suttogsz?
- Mert nem szabadna elmondanom.. mondta rendesen.
- Akkor miért is mondod el ezt nekem?
- Mert a tesóm vagy, és mindent elmondok neked! - borzolta össze a félig száraz hajamat.
- Igen? - kérdeztem, ő meg bólintott. - Ki az a Nicole?
- Senki.... - kerekedett el a szeme.
- De, de beszéltél valamilyen Nicole-ról , és hogy nagyon szereted! 
- Hazugság! - nézett a szemembe, én egy lesajnáló pillantással néztem vissza rá - Jól van, elmondom.
 Elmondta, hogy már régóta ismeri, a mi környékünkön lakik, és tetszik neki, meg beszélgetnek meg mindent amit tudott.
- Szóval jól alakul a dolog! - virultam.
- Jaa.... figyelj bevettem egy fájdalomcsillapítót, és már teljesen jól vagyok, nem megyünk le?
- De! Gyere!
Lementünk a lépcsőn, és ott álltak mind a ketten egymással beszélgetve. Mikor megláttak mindketten felvont szemöldökkel néztek rám.
- Mikor öltöztél át? - kérdezte Dave.
- Mikor bejöttem.. - mondtam a logikusan.
- Nem azt mondtad, hogy nem szereted a ruhákat? - csodálkozott Matt. Dave mogorván ránézett.
- De, csak megtetszett és ezt hoztam el!
- Gyönyörű vagy! - mondta Dave.
- Ja... - sütötte le a szemét Matt.
- Köszönöm! - néztem felváltva mindkettőre.
- Tessa, beszélhetünk? - jött oda Matt.
- Ja, én ráérek, mint mindig! - elnevette magát.
Bementünk a nappaliba, mondta, hogy üljek le, de nem ültem.
- Mi az? - kérdeztem.
- Megtennéd, hogy a mai napot, ami köztünk volt meg sem történtnek nyilvánítanád?
- Nem! - mondtam.
- De őszinte vagy!
- Miért szeretnéd? 
- Csak úgy!
- Csak nem Dave miatt? Tudom, hogy tetszem neki.. - mondtam.
- Tényleg?
- Igen, és nem érdekel!
- De én meg nem szeretnék összeveszni vele...... egy lány miatt!
- Egy lány miatt.... - ismételtem - szóval csak egy lány vagyok számodra..
- Tiszteletben kell tartanom, hogy tetszel neki!
- És akkor ő miért nem tartja tiszteletben? - nem tudott mit szólni - Már értem azokat a romantikus filmeket. A csajnak, ha tényleg megtörtént volna vele, akkor tényleg fájt volna neki az egész! Úgy, mint nekem!
 Megfordultam és elmentem. Felvettem a táskám és kiléptem a házból. Taylor jött utánam.
- Mi történt Tess? Hallod?!?! - kiabált utánam, míg be nem ért.
- Csak megbántott, semmi különös! - gördült le egy hatalmas könnycsepp az arcomon.
- Te sírsz? - törölte le a könnyeket a szememről - Még anyáék válásakor sem sírtál!
- Mert tudtam, hogy az lesz!
- Tényleg megbántott!
- Hogy tudtam 2 hét alatt ennyire belezúgni egy fiúba? - sírtam.
- Könnyen.. én is így voltam Nicole- lal!
- Meg miért vagyok ennyire ellenállhatatlan? - elröhögte magát.
- Nagyon szép vagy Tess... nagyon sok fiú nézett rád mindig. Meg rám is!
- Fiúk? - nevettem el magam.
- Nem, lányok.. - mondta komolyan - de te nem vetted őket észre!
- Éreztem, hogy bámulnak, de nem érdekelt...míg nem találkoztam vele!
- Megesik! Gyere, menjünk haza!
- Megy ilyenkor busz?
- Várj, máris guglizom..... igen, 10 perc múlva, siessünk!
Hazafelé egész végig gondolkoztam, Taylor nevettetett, de nem tudtam őszintén nevetni. Nem vágytam másra csak a pihe puha ágyikómra.

Sziasztok! Ha tetszett komizzatok, és hirdessétek! 

2014. november 9., vasárnap

11. rész Fesztivál

Péntek

 Tegnap egész nap ruhákat próbáltam, míg meg nem találtam az igazit! Annyira izgulok a mai nap miatt, hogy nagyon! Alig tudtam aludni, enni, inni, de végül muszáj voltam. Megbeszéltük Taylor-ral, hogy nem beszélünk egymással, és nem is ismerjük egymást. Sokan voltunk, közülük, ha ismerek 4-5 embert. Átszállással mentünk, az út első felében Dave nevettetett, a másodikban meg Matt-el beszélgettünk. Már maga az út is király.
Mikor odaértünk az a nagy társaság 5-6 felé széledt. Egyedül maradtam. Bementem, szétnéztem és egyre nagyobb lett a tömeg. Az első koncertek már éppen mentek, mikor szembe jött velem egy csaj, pohárral a kezében és nézelődni kezdett a vállamon keresztül. Mögötte jött egy srác, aki véletlenül nekiment a csaj kezének, és ami a pohárban volt összes kóla, rám fröccsent.

- Sajnálom! Bocsánat! - mondta - Az egyik barom nekem jött!
- Semmi baj...de tényleg!
- Ezt nem így képzeltem el... - mondta a csaj.
- Mit? - kérdeztem.
- Azt, hogy leöntök valakit. Képzeletemben egy pasit akartam direkt leönteni, mert rám mászik... de ez így sokkal jobb!
- Örülök!

- Shanon vagyok.. - mondta a nevét.
- Tessa!

- Örvendek! Egyedül jöttél?
- Hát nem, vagyis de csak.....egyedül maradtam.
- Szórakoztassalak el? - kérdezte.
- Nem kell kösz, csak megkívántam a kólát! - néztem rá a pólómra.
- Gyere vegyünk! - indult el, én meg követtem.
- Hülye hippik, mozgás! - lökdösődött. Odaértünk az italos bódéhoz, Shanon újra lökdösődött, majd előre kerültünk.
- Mit kértek? - kérdezte a pultos srác.

- Két Sprite lesz! - srác kivette a hűtőből az üdítőket.
- Szoktál fesztiválokra járni? - ivott bele az üdítőjébe.
- Nem, most vagyok először! - mondtam, túlkiabálva a zenét.

- Jaj, megyek! - ordította oda a pár méterrel arrébb álló csapatnak - Örülök, hogy megismertelek! Jelölj be! Shanon Grey!
- Én is örülök! - kiabáltam utána.
Kivettem a zsebemből a telóm, és be is jelöltem Shanon-t. Sétáltam üres széket keresve, hogy leüljek. Találtam székeket csak foglaltak voltak. Nézelődtem, mikor valaki megfogta a kezem, én meg felrezdültem. Óvatosan hátrafordultam.
- Matt, úristen, a szívbajt hoztad rám!
- Bocsánat, hogy megijesztettelek.
- Nem baj...mit csinálsz itt? - kérdeztem, mikor rájöttem, hogy itt van pont velem.

- Hol kéne lennem? - mosolyodott el, nekem megremegett a térdem - ott vagyok, ahol lennem kéne!
- Pfúj!
- Mi az? - kérdezte.
- Ez nagyon romantikus volt! - grimaszoltam, és elnevette magát.
- Igyekszem! Gyere!
- Hova? - kérdeztem.
- Gondolom le akarsz ülni, vagy tévedek? - állt meg, majd mélyen a szemembe nézett. Muszáj voltam elvennem a tekintetem, mert olyan lehettem, mint aki ma jött haza a Bahamákról. Hé, mikor sötétedett be?

- Igen, le akarok ülni.. - rákulcsolta az ujjait az enyémre, majd megfordult és tolakodni kezdett. Megláttam oldalt egy üres helyet, elengedtem Matt kezét, elindultam az üres hely felé. Mikor odaértem, pont akkor ültek le. Ez az!
- Tessa! - szólt Matt, aki a másik oldalon ült. - Van itt még egy hely! 
Siettem, ahogy csak tudtam, de leültek. Megálltam Matt előtt. 
- Nem voltál elég gyors! Mi van a pólóddal?
- Ja, egy csaj leöntött - néztem rá aranyos mosollyal, arra utalva, hogy adja át a helyét.
- De aranyosan mosolyogsz! - mondta.
- Tudom.. úgy fáj a lábam! - célozgattam.

- Nekem is.. most olyan jó, hogy ülök! - mosolygott.
- Le akarok ülni! - mosolyogtam.
- Gyere! - már azt hittem, átadja nekem a helyét, de tévedtem. Megfogta a kezem, és belehúzott az ölébe.
- Áhh... - nevettem el magam - te olyan " szeretem, ha a csajok az ölemben ülnek" srác vagy!
- Te meg olyan " nem zavar, ha a tesóm legjobb haverja ölében ülök" lány vagy!

- Folytasd! - mondtam.
- Mit?
- Azt, hogy mit tudsz rólam!
- Vagy inkább azt, hogy mit akarok megtudni rólad!

- Nekem az is jó! Mit akarsz megtudni rólam?
- Pl. mi a kedvenc színed? - elnevettem magam.
- Változó! Szinte mindegyiket szeretem - elnevette magát.
- Kedvenc film?
- Olyanokat kérdezz amire tudok válaszolni!

- Volt már pasid?
- Nem.
- És szeretnél?
- 16 vagyok, már jó lenne! - nevettem el magam.
- Tessa, szeretlek! - kiabált oda valaki hozzánk. Hátranéztem Taylor-t pillantottam meg, és azonnal felálltam Matt öléből. Odajött, és szorosan megölelt. Bűzlött az alkoholtól.

- Taylor, te ittál? 
- Egy picit! - csücsörített.
- Wáá, nagyon büdös vagy! - ráncoltam össze a szemöldököm. 
Újra megölelt, de nem akart elengedni. Azt hiszem elaludt. 
- Elaludt? - kérdeztem Matt-től.
- Ja.. - nevette el magát.
- Segítesz? - kérdeztem, mert a rám nehezedő sújt nem bírtam el.

- Persze! 
- Hova vigyük? - kérdeztem a kezét a vállamra rakva.
- Várj, van itt a közelben egy nyaralónk, oda elvihetjük! - ajánlotta.
- Oké..


  




2014. november 6., csütörtök

10. rész Győzködés

Vasárnap

 Tegnap este a fiúk beszéltek valamilyen fesztiválról, ami jövőhéten lesz. Azonnal jelentkeztem, hogy én is megyek, de Taylor nem engedte, úgyhogy ma egész nap őt győzködtem.
- De, miért nem? - nyaggattam.

- Mert még kicsi vagy, és nem tudsz magadra vigyázni!
- De a múltkor mondtad anyának, hogy nem vagyok 5 éves, és tudok magamra vigyázni!
- Még csak 16 éves vagy!
- Te 17! Az sem sokkal több!
- 18 leszek ebben a hónapban, úgyhogy majdnem felnőtt! És fiú is!
- A nemnek mi köze van hozzá?!?!
- Az, hogy én megyek, te meg nem!
- De én is megyek! - vinnyogtam.
- Nem! Nem mész!
- De!

- Nem! Tessa, nem mész, és kész!
- Argg! - fújtattam.

- Néha úgy viselkedsz, mint egy lány!
- Mivel, hogy az vagyok! - értetlenkedtem.
- De sose viselkedtél úgy!

- Valamikor azt is el kell kezdeni....várj. Ezzel idegesítelek?
- Hát.....ja!
Amint ezt kimondta elkezdtem vinnyogni, fújtatni, kényeskedni... kb. azt amit az elkényeztetett cafkák csinálnak a filmekben. De nem engedett. Úgyis kifogom harcolni magamnak, hogy mehessek. Egész délután, és egész este követtem, győzködtem, de nem. Ha jól tudom, van még egy hetem, tuti meggyőzöm..


 
Csütörtök  

Majdnem az egész hetet Matt-el töltöttem. Szinte minden nap ott volt nálunk, de én ennek kifejezetten örültem.
 Győzködtem Taylor-t, hogy hagy menjek velük a fesztiválra. De nem, nem és nem. Már fel akartam adni, de úgyis holnap van a feszt, ezért még egyszer megpróbálom.. Reggel felöltöztem, majd lementem. Megreggeliztünk, majd jöhetett a NEM! szó hallása, újra!
- Taylor, hagy menjek! Léci, kérlek! - könyörögtem.
- Oké, oké! Csak hagyjál! - adta meg magát.
- Tényleg? - kerekedett el a szemem - Wáááááá! Ezt nem hiszem el!

- Ne! Ne már! - rakta a füléhez a kezét.
- Óó, bocsi.. szeretlek! - öleltem meg.

- Aha...jól van!
- Úúú, még el kell döntenem, hogy mit veszek fel..
- Csak ne itt döntsd el!

- Rendben..akkor felmegyek a szobámba, és ott döntöm el! - nyújtottam ki a nyelvem.
 Egész nap ruhákat, sminket és kiegészítőket próbálgattam...

2014. november 4., kedd

9. rész Jó kis este!

Szombat 
          
 Sokáig gondolkoztam vajon mit vehetnék fel, nem öltözök ki, de azért jó legyen. Elkészültem, és lementem valami kajáért. Legnagyobb meglepetésemre Taylor-t találtam a konyhában.
- Mit csinálsz?
- Kaját?! - mondta a logikus választ.
- Nem abban maradtunk, hogy ezt én vállalom?
- De, csak megéheztem, és még nem voltál fent, ezért csináltam magamnak!
- Aha....jó! - egy kicsit sok időbe telt elfogadni a látványt, amint a tesóm egy tojást próbál feltörni..
- Várj, segítek! - azonnal odaadta.
 Miután megreggeliztünk, jöhetett a takarítás. Nagy nehezen rávettem Taylor-t, hogy segítsen, de ő alig akart megmozdulni. Felmosogattam, ő még mindig a kanapén ült. Behajtottam a ruhákat, ő még mindig ül. Megcsináltam mindent, csak a nappali volt hátra, amit Taylor-ra bíztam.
- Gyere már, segítek! - szóltam - Azt mondtad ebben segítesz!
- Tudom, de ez olyan.......unalmas!
- Tudom!! - dőltem le a kanapéra - Vagy!
Felálltam, és odamentem a falon lévő zenelejátszóhoz, és feltekertem max. hangerőre Green Day American Idiot számát, és elkezdtem rá hülyén táncolni. Odamentem Taylorhoz, és végre valahára, felrángattam a kanapéról. Kezébe nyomtam egy törlőkendőt, és parancsba adtam, hogy amit én lefújok, ő letörli. Elkezdtünk törölgetni, persze ritmusra. Már

 készen lettünk a nappalival, mikor csöngettek. Odarohantam az ajtóhoz, és kinyitottam.
- Szia - köszöntem az ismeretlen srácnak.
- Szia - bámult - Taylor itthon van?
- Ja. Taylor! - próbáltam túlkiabálni a zenét.
- Mi van? - jött ki a nappaliból - Dave! Mizu?
- Semmi... - mondta miközben még mindig engem bámult.
Taylor észrevette.

- Dave, ő itt Tessa! A húgom! - mondta - Tessa, ő itt Dave! A legjobb haverom!
- Örvendek! - mondta.
- Úgyszintén!
- Tessa, most már felhúzhatsz a szobádba!
- Mi? - értetlenkedtem.
- Szia! -fordított meg, és elkezdett tolni a lépcső felé.
A lépcsőn felfelé menet, még egyszer visszanéztem, és Dave kacsintott egyet, majd elmosolyodott. Fent még játszottam sokat Lunával, mikor újra csöngettek. Lerohantam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót, és Matt-et pillantottam meg gitárral a hátán.
- Szia! Gyere gyorsan, siess! - suttogtam.
- Tessa, ki az? - hallottam a tesóm hangját.
- Csak a postás! - hazudtam.
- Gyere!
Becsuktam az ajtót, és felsiettem a szobámba és Matt jött velem.
- Miért hazudtál? - mosolygott.
- Mert ha megtudják, hogy te vagy, akkor odaráncigálnak, és sosem fogok tudni megtanulni gitározni.

- Kik?
- Taylor és Dave.
- Dave itt van? - csodálkozott.
- Ja... de mindegy. Le akarsz menni?
- Nem - mondta őszintén.
- Hát oké...

- Hercegnő, hogy van?
- Jól, csak még fáj a lába, de semmiség..
- Aham...akkor kezdjük.

- Mivel kezdjük, tanár bácsi?
- Tanár úr! Tiszteletet megadni!
- Bocsánat... hol kezdjük?
- Várj! - vártam, és elkezdett gitározni. Olyan dallamot játszott, amit még soha sem hallottam, de nagyon tetszett.
- Ez mi? -kérdeztem.
- Egy dal - mondta logikusan.
- Tényleg? Na ne mondd!
- Most találtam ki.
- Most? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. Rád néztem és megjött az ihlet.
- Fúj, de romantikusan hangzott.
- De igaz! - nevette el magát.
- Akkor ezt kéne eljátszanom? - kérdeztem.
- Ha akarod..
- Akarom! - jelentettem ki, kicsit hamarabb, mint kellett volna.

 Eljátszotta még párszor én meg próbáltam utánozni. Látta, hogy nem megy, ezért leírta egy papírra és elmagyarázta, hogy mi mi jelent. Érteni értettem, mert már tanultam, de mégse ment.  Eljátszotta még egyszer, aztán még egyszer, és még sokszor, de nem ment. Matt nevetett, Luna pedig ugatott, hogy hagyjam abba.
- Nem megy! - hagytam abba.
- De menni fog. Ha én türelmes vagyok ennyi idő után, akkor te is legyél az!
- De nem megy! - mondtam.
- Segítek! - állt fel, mögém jött és átfogott. Megfogta mindkét kezem, és pengetni kezdett. Mikor befejezte, megpuszilta a fejemet, és visszament a saját gitárjához. Elpirultam, és játszani kezdtem.
- Ez most jobb volt! - mondta.
- Éreztem...
- Tessa, hol van..... Matt te mit keresel itt? - jött be Taylor a szobámba.
- Segítek a tesódnak megtanulni gitározni.
- Halljuk! - nézett rám.
- Nem! - tettem le a gitáromat.
- Oké! Gyere már le, itt van Dave! - Matt rám nézett, én meg bólintottam.
- Oké! - felállt, és kiment a szobámból.

Később csak este mentem le, akkor még Fifáztak. Mikor beléptem, két ember tekintete elszakadt a TV-ről. Dave és Matt néztek rám.
- Játszhatok valakivel egy meccset? - kérdeztem.
- Játssz velem! Most úgyis én maradtam ki! - mondta Dave.

- Oké! - ültem le.
- Vigyázz, múltkor megvert 4:2 -re! Azóta nem játszok vele! - mondta Taylor.
- Majd vigyázok! - mosolygott rám Dave.

- Nyertem! - jelentette ki Matt.
- Nem igaz! Tessára figyeltem! Visszavágó!
- Majd, ha játszottunk! - stoppolta le Dave.
Odaültem mellé, választottam csapatot, és elkezdtünk játszani. Végül 6:5 -re nyertem. Míg ők játszottak egy visszavágót, mi Dave-vel nevettünk saját magunkon. Olyan sokat nevettünk, hogy elkezdtem csuklani. És még jobban kezdtünk nevetni. Jól éreztem magam, egész este a fiúkkal.

2014. november 3., hétfő

8. rész

 Sziasztok! Hoztam a következő részt! 

Tekintetem Bellára suhant, aki akkorát esett, hogy azt nézni is rossz volt. Azonnal a szám elé kaptam a kezem, és olyan lendületből futottam oda hozzá, mintha puskából lőttek volna ki. Azonnal letérdeltem, szerencsére sebes lett, és néztem Bellát.
- Jól vagy? - alig hallottam magam, hiszen a szívem úgy dobogott, hogy nagyon.
- Igen, csak lejött a térdemről és az államról a bőr.. úú a térdem nagyon fáj!
- Mi történt? - jött oda Matt.
- Semmi komoly, remélem...
- Gyere! - szóltam rá és felemeltem.
- Nagyon fáj a térdem! - nézte a térdét.
- Matt vinnéd Bellát, én meg megkeresem a kutyát! - mentem, hiszen a kutya elfutott mikor Bella taknyolt. Hamar meg is lett, a póráza beleakadt egy bokorba, úgyhogy semerre se tudott menni. Útközben felhívtam Katherine-t, és mire odaértünk hozzánk, már ott is volt!
- Katherine, én nagyon sajnálom! - sajnálkoztam.
- Tessa, ez nem a te hibád! Meg amúgy is csak egy kis horzsolás! Mire menyasszony lesz eltűnik! - mosolygott rám.
Bevittük a házba, és odavittem nekik az elsősegélydobozt. Bella nem sírt, de eltudtam képzelni mennyire fájhat neki, főleg mikor valami fertőtlenítő baromsággal is lefújták, na akkor egy kicsit megkönnyezett.
- Erős a kis hercegnő! - nézte Matt.
- Hogy érted? - értetlenkedtem.
- Más kislány ilyenkor a világvégét járja! De ő még alig könnyezte meg, pokerarccal nézte végig.
- Olyan, mint én. Csak én röhögtem, de mikor a sürgősségin kötöttem ki, akkor már annyira nem volt vicces - tűnődtem magamban, Matt meg kacagni kezdett.
- Mi van?
- Fura vagy, de ez tetszik! - kacagott.
- Tudom, hogy fura vagyok, és szeretek is fura lenni. Legalább megtudnak különböztetni más lányoktól!
- Én így is úgy is megtudnálak! - elröhögtem magam.
- Mi az? - szaladt fel a szemöldöke.
- Semmi... semmi! - újra elkezdtem nevetni. 
- Sziasztok! - jött be Taylor. - Mi történt?
- A hercegnő elesett, és elhoztuk!
- Hogy van? 
- Nézd meg!
Bement, majd hallottam, ahogy bekapcsolja a TV-t. A kis szemét....ja, nem valami mesecsatornára vette. Még szerencse.
- Köszi, hogy segítettél! - néztem Matt-re.
- Ez természetes! - nézett rám. - Mindegy, én megyek, akkor holnap.
- Holnap! - ismételtem, majd megöleltem.
Semmi komoly nem történt Bellával, leragasztottuk a sebét, majd Katherine hazavitte. Várom a holnapot! Óóó... még meg kell találnom a gitárom. 

2014. november 2., vasárnap

7.rész


Sziasztok! Hoztam a 7. részt, és jelöljétek alul a tetszik, következő vagy nem tetszik gombokat!



 Péntek 

 Mivel ma korán keltem, mert anyának hajnalban ment a gépe, elég ratyi kinézetem volt, ezért visszafeküdtem aludni. Későn keltem fel, Taylor még aludt, csináltam magamnak kaját, és úgy döntöttem, hogy elmegyek Belláért és megsétáltatjuk Lunát. Felmentem és felöltöztem, utána lejöttem, és épp cipőmet vettem fel, mikor Taylor lejött a lépcsőn.
- Hova mész?
- Megyek, megkérdezem Bellát, hogy nincs-e kedve eljönni velem kutyát sétáltatni! - biccentettem Luna felé, aki a pórázát ráncigálta.
- Várj meg, megyek veled, úgyis bocsánatot akartam kérni.
- Oké, de siess!
 Elkészült alig 15 perc alatt, és indulhattunk is. Útközben elmondta, hogy hogy fog bocsánatot kérni.........odaértünk. Csengettem alig pár másodperc múlva Bella szaladt ki a házból és kinyitotta a kaput, majd a nyakamba ugrott.
- Szia, Bella!
- Szia, Tessa! Szervusz Taylor!
- Szia, Bella! - mosolyodott el Taylor, Bella pedig viszonozta.
- Gyertek be! - megfogta a kutyát, és elindult a ház felé.

- Mindenki itthon van? - kérdezte Taylor.
- Igen.. de apu mindjárt elmegy..
- Látod, már apunak szólítja! - súgta alig halhatóan. Rögtön küldtem egy jobb egyenest a vállába, de nekem jobban fájt, mint neki..
- Milyen béna vagy! Majd rágyúrunk!
- Oké, de fáj a kezem! - elnevettük magunkat.

- Sziasztok! - köszönt Katherine.
- Szia! -köszöntünk egyszerre.
- Katherine tudnánk beszélni? - kérdezte Taylor.
- Persze - bólintott. Félrevonultak én addig felmentem a lépcsőn, és megkerestem aput. A hálószobában ült és a TV-t bámulta.
- Szia, apa!
- Tess, te mit keresel itt? - csodálkozott.
- Öhm...jöttem Belláért, ha nem baj, elmennénk kutyát sétáltatni...
- Oké..
- Taylor is jött. Lent beszélget Katherine-nel.
Alig fejeztem be a mondatot apa már a szobában sem volt...

 Átmentem Bellához, aki a kutyával játszott.
- Indulhatunk? - kérdeztem.
- Hova?
- Hát megsétáltatni Lunát. Tudok egy jó helyet!
- Igeen! - ugrándozott.

- Hozod Lunát?
- Nem, hozd te..

- Oké..gyere Luna! - nekifutásból beleugrott az ölembe.. - Mehetünk!
Ahogy lementünk hallottuk, hogy beszélgetnek.
- Mi akkor megyünk! - szóltam be a nappaliba.
- Menjetek csak, jó szórakozást! - mondta Katherine.
Taylor egy "ments ki" fejet mutatott, de én csak megvontam a vállam, és kiléptem az ajtón.
- Merre megyünk? - kérdezte Bella.
- Majd meglátod!
 Egy kicsit több időbe telt míg odaértünk, de végül befordultunk abba az utcába, ahol a park volt. Beléptünk, a pillantásom egyből a padra siklott, ahol ültek és gitároztak, odamentem.
- Gitározgatunk? - kérdeztem Matt-től.

- Valami olyasmi.. - nézett fel gyönyörű kék szempárjaival.
- Játssz egy számot! - mondtam, miközben leültem mellé. Rám mosolygott, majd oda sem nézve elkezdett játszani egy számot.
- Green day! - mondtam némi töprengés után.
- Igen.. honnan tudtad?
- Zenében, filmekben otthonos vagyok.. - elnevettük magunkat - nekem is van gitárom.
- Tényleg?
- Igen. Ott porosodik az ágy alatt a tokjában..
- Szívtelen - mosolygott.
- Csak egy dalt tudok eljátszani, de ha valaki, segítene megtanulni, akkor menne több is, vagy az az egy jobban..
- Ki az a valaki? - húzott tovább.

- Aki tud gitározni, és van türelme hozzám..
- Én türelmes vagyok, lehetnék például én..... vagy máás..
- Igen lehetnél például te.. - a te-né megnyomtam egy kicsit a hangsúlyt - vagy máás.
- Mikor lenne jó? - kérdezte halvány mosollyal.
- Bármikor. Én ráérek.
- Én is...
- Akkor holnap. Ha jó... - úgy éreztem, hogyha nem fordulok el, észreveszi a lángoló arcszínem, és elkezd szekálni..

Tekintetett másra termett, majd eltátottam a szám....

2014. november 1., szombat

6. rész Pakolás

Csütörtök

Reggel gyorsan elkészültem, és lementem anyuhoz, hogy segítsek neki reggelit csinálni.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Jó reggelt - méregetett - hogy hogy fent vagy ilyenkor?
- Mert ez az utolsó napom az anyukámmal, mielőtt elutazik.
- Ááá... értem.
- Sziasztok! Jó reggelt! - jött meg Taylor.
- Miben sántikáltok?
- Mi semmiben - mondtam őszintén.
- Mi lesz a kaja? - kérdezte Taylor.
- Pirítós, tea vagy kakaó.
- Tudod anya, ezt mi is megtudjuk csinálni. Menj ülj le! - anya zavartan bólintott egyet.
- Miért mondtad ezt? - csodálkozott Taylor.
- Másfél hónapig leszünk ketten, hozzá kell szoknunk, hogy magunknak csinálunk kaját..
- Én azt hittem, hogy vagy te fogsz főzni vagy rendelünk valamit..
- Aha, meg takarítani meg vásárolni is én fogok, perszeee... - mondtam.
- Nekem is segítenem kell? - még mindig csodálkozott.
- Igen Taylor. Takarítani és vásárolni mindenképp.. a kaját és rendezem.
- Rendben.
- Megölelsz? - reménykedtem.
- Nem - mondta egyszerűen.
- Oké..
Pár perc alatt kész is volt a reggelink, és mikor kimentünk és leültünk az asztalhoz anya csak nézett minket.
- Mi az? - kérdezte Taylor.
- Nekem nem csináltatok? - biccentett a kajára.
- Nem. Kellett volna? Te sose eszel velünk.
- Talán, mert akkor eszem, mikor ti alszotok, és ti ilyenkor még alszotok! - hadarta, mire Taylorral elnevettük magunkat.
- Megyek csinálok magamnak! - állt fel látva, hogy mi meg nem mozdulunk.
Megreggeliztünk, utána egész álló nap anya nyakán csüngtünk. Elmentünk vele vásárolni, néztük, ahogy vasal, hajtogat és főz. Addig loholtunk utána míg elege nem lett belőlünk.
- Elég legyen! - mondta.
- Miből? - kérdeztem.
- Abból, hogy a sarkamban loholtok egész álló nap...
- Anya, de mi szeretünk téged, és nagyon fogsz hiányozni!
- Tudom, de nem örökre megyek el. Elég egy telefonhívás és már indulok is haza. Leszállnátok rólam?
- Persze... - mondtuk és felmentünk a szobánkba.
 Még segítettünk anyunak bepakolni, elintéztük amit kell. Olyan hamar este lett, hogy mikor észre vettem magam, az ágyban feküdtem..

5. rész Bonyodalom


Szerda

 Boldogan keltem fel, mivel tudtam, hogy ma megismerhetem apu menyasszonyát. Szép ruhát akarok felvenni ezért megkértem anyut segítsen. Végül elegáns ruhát vettem fel egy csíkos nadrágot fehér blúzzal kék zakóval fekete bakanccsal és kiegészítővel. Nagyon jó kedvem volt mivel láthatom ma Bellát. Nagyon megkedveltem. Taylor már annál kevésbé.
- Én nem ebédelek itthon - mondta.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert megbeszéltem a srácokkal, hogy megyünk mekizni.....
- Nem akarod megismerni apu menyasszonyát?
- De megakarom csak már megbeszéltük.
- Értem. De majd részletesen elmesélek mindent.
- Nem kell - mondta közömbösen.
- Oké.
 Reggeli után felmentem a szobámba és válaszoltam minden köszöntésre. A közönségin olyanok is felköszöntöttek akiket nem is ismerek. Utána még párszor kifésültem a hajam, olvastam pár oldalt.
Anyu éppen terített mikor csöngettek. Taylor már nem volt itthon, úgyhogy nekem kellett kinyitnom az ajtót.
- Sziasztok!
- Szia Tessa! -köszönt apu. Bella kint játszott az udvaron Lunával.
- Szia Tessa , Katherine vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
- Úgyszintén! - nem tudtam mit kéne csinálnom, ezért szorosan megöleltem. Nem számított az ölelésemre, de szívből viszonozta. Apu mosolyogva figyelt minket.
- Jaj, milyen buta vagyok! Gyertek beljebb, anyu az étkezőben van, én kimegyek Bellához.
- Rendben. - mondta apu. Odasétáltam Bellához és egy öleléssel köszöntöttem.
- Szia, elhoztam Lunát.
- Biztos, hogy nekem adod? - kérdeztem mosolyogva.
- Biztos!
- Rendben. Bejössz?
- Igen. Luna bejöhet?
- Persze, fent fog aludni a szobámban.
- Otthon is az én szobámban aludt.
 Kinyitottam az ajtót és bevezettem Bellát.
- Szép ház!
- Köszönöm.
Beléptünk az étkezőbe anyu éppen Katherine-nel beszélgetett, apu minket nézett.
- Taylor hol van? - kérdezte apu tőlem.
- A haverjaival ment el mekizni.
- Ááá, oké..

- Üljetek az asztalhoz! - mondta anya a konyhába menet.
 Én még beszélgettem Katherinnel, apu pedig Bellával, mikor belépett Taylor.

- Te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Hazajöttem, ez olyan nagy baj? - flegmáskodott, miközben egyfolytában Katherine-t és Bellát nézte.
- Szia, Taylor - szakította félbe a kínos csendet apu.
- Sziasztok! - méregette. Nem említettem, hogy nem túl jó viszonyban váltak el?
- Taylor, ne csináld ezt!
- Mit? Tessa, mit?
- Ezt amit csinálsz! Előre elítéled őket, pedig tök rendesek.
- Nem érdekel! - mondta hangosan.
- Dehogyisnem érdekel! Érdekel, nagyon is! - beszéltem már én is egyre hangosabban - Lassan 2 éve, hogy elváltak, törődj bele! Ezt már nem tudod megfordítani! Attól, hogy anya nem talált másik palit, vagy nem is akart, attól még ők vannak! Inkább örülj, hogy apa talált valakit, akivel boldog, igazán boldog! Anya a karrierjére koncentrál, apu meg rájuk - mutattam a Katherinere és Bellára. Taylor megfordult, és elment.

- Sajnálom - sütöttem le a szemem.
- Ne sajnáld! Én sajnálom, hogy miattam vesztetek össze - sajnálkozott Katherine.
- Hamar túllép rajt! Nem kell sajnálni! - mosolyogtam. Anya, mintha mi sem történt volna, úgy hozta be az ebédet.
- Mi történt? - kérdezte - Tessa, miért állsz?
- Semmi.... elment az étvágyam - felálltam, és felmentem a szobámba. Ahogy elhaladtam Taylor szobája mellett hallottam, hogy max. hangerőn hallgatja a Macbook-ján a zenét. Beléptem a szobámba, és megláttam az ágyamon feküdni Lunát. Odamentem hozzá, és elkezdtem simogatni. Bejött Bella a szobába.
- Jól vagy? - jött oda hozzám.
- Persze. Csak, tudod.... nem tudtam, hogy ennyire felkapja a vizet.
- Ő rossz?
- Nem, ő nem rossz... csak nagyon nehezen viselte a válást.
- Nem szeret engem?
- Nem tudom, mert nem ismer. Ha megismerne téged, meg anyukádat, biztos máshogy gondolná. De ő valamiért nem akar megismerni..
- Miért nem?
- Mert neki ez a helyzet új..
- Neked nem?
- De, csak én jobban kezelem, én beletörődök - magyaráztam - megölelsz?
- Igen - nevette el magát , majd odajött, és hosszasan megölelt.
Mikor elengedtem, odalépett a kutyához, és elkezdte simogatni.
- Mit szólnál hozzá, ha valamelyik nap elmennénk megsétáltatni Lunát? - kérdeztem.
- Örülnék neki! - arca vidám lett.
Még beszélgettünk, mikor apa feljött Belláért.
- Bella, gyere megyünk.
- Apu valamelyik nap nem aludhat itt Bella.
- De , persze, majd később - mondta.
- Bella lemennél, beszélni szeretnék Tessával. Kiment a szobából.

- Köszönöm, hogy megvédted őket!
- Ez természetes! Taylor rosszul reagált...
- Mindegy... szia Tessa!
- Szia, apu!
Hallottam, hogy elköszönnek és elmennek.

Megpróbáltam aludni, de nem ment. Kimentem a folyosóra, és megálltam Taylor ajtaja előtt. Kopogtattam, de nem válaszolt, benyitottam.
- Szia! - ébren volt.
- Szia! - mondta.
- Bocsánat, hogy kiborultam, de tényleg nagyon kedvesek...
- Tessa, nem velük van bajom, hanem azzal, hogy látszott apán mikor beléptem , hogy jobban szereti őket, mint minket szeretett anno.

- Ez nem igaz. Ott még friss a dolog és persze, hogy jobban látszik.
Minket is ugyanannyira szeret.
- De Tess. Velem apa még szaros koromban sem bánt úgy, mint velük.
- Honnan tudod?
- Onnan, hogy emlékszem. Emlékszem, hogy sosem fociztunk valahányszor is szerettem volna. Nem csinált velem semmit. Nem volt velünk boldog.
- Épp ezt mondom, hogy velük boldog, és ennek örülnöd kéne!
- Talán igazad van! Mikor jönnek legközelebb?
- Nem tudom. Én a holnapot anyával töltöm..
- Én is.
- Holnapután meg nem tudom, lehet megyek Bellával megsétáltatni Lunát.
- Kit?

- Lunát. A kutyámat. Bellától kaptam, egy kölyök spániel.- Mindegy.. akkor holnapután elmegyek és bocsánatot kérek!
- Helyes, helyes...
- Na gyere ide - húzott magához és megölelt.
- Ezt miért kaptam? - csodálkoztam.
- Miért? Nem adhatok a húgomnak egy ölelést? - nézett rám bevetve kacér mosolyát.
- Te nem szoktad! - vetettem be én is.
- Oké... szóval mi is van Matt-tel? - kérdezte.

- Semmi.. - indultam kifelé - miért tudsz valamit róla?
- Azt mondta először, hogy megkedvelte a Shakespeare lányt.
- És az jó?
- Neked mindenképp!
- Oké.. - indultam ki - Jó éjt.
- Jó éjt.
Visszamentem a szobámba, és viszonylag gyorsan el is aludtam.

2014. október 29., szerda

4.rész Szülinap

Szerda

 Ahogy reggel kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy elfeküdtem a nyakam. Nem csoda, hisz Matt vállán aludtam. Felemeltem a fejem, automatikusan felébredt ő is. Szétnéztem a nappaliban és megakadt a szemem Taylor-on. Minket néz, majd hirtelen elmosolyodik.
- Mi az? - kérdeztem fáradtan.
- Hogy kerülsz ide? - kérdezte, de már vigyorgott.
- Lejöttem inni valamit és ment egy film, amit megnéztem.
- Aha. Amúgy boldog szülinapot! - mondta ki a rettegett szót.
- Argg.. tényleg szülinapom van! Most miért mondtad..
- Ma van a szülinapod? - kérdezte csodálkozva Matt.
- Ja, de ki nem állhatom a szülinapomat. - még belegondolni is rossz, hogy mi lesz most.
- Miért? - érdeklődött Matt.
- Mindig elrontják a szüleim. Anyám nagy felhajtással van, apám mindig lepasszolja, őt pedig nem is érdekli - néztem rá Taylor-ra - de most felköszöntött 3-4 év után.
- Valamikor azt is kell. - közölte T.
- Hát, kösz.
- Boldog születésnapot! - szólalt meg Matt.
- Ne, ne mondd! Úgysem lesz az..
- Hátha. - próbált  felvidítani. Sikerült is neki, mivel akaratom ellenére elmosolyodtam.
- Kis naiv... - pff. még azt hiszi meggyőzött.
- Sziasztok, gyerekek! Felkelt a szülinapos is?!- köszöntött anyu. Mielőtt adott volna egy hatalmas puszit, egy "én megmondtam" mosolyt küldtem Matt-nek. - Boldog születésnapot!
- Köszönöm! - mondtam magamra erőltetve egy mosolyt.
- Menj, öltözz fel! Rendesen! Ruha legyen! - nyaggatott anyu.
- Szoknyás ruhát? - kerekedett el a szemem.
- Igen, azt.

- Ne máár! - ellenkeztem, de megfogott és elkezdett húzni a lépcső felé.
- De, de! Fiúk, ti maradjatok itt! - szólt vissza anyu.
A lépcsőn sétálva hallottam, hogy valamin hatalmasat röhögtek.
 Anya felöltöztetett egy úgymond visszafogott ruhába, és rám erőltette a sminket is. Nem mintha nem sminkelném magam, csak én a visszafogott stílust kedvelem.
- Mikor szólok, akkor szép lassan lejössz a lépcsőn, és mikor a nappaliba érsz, előveszed a legszebb mosolyod! - parancsolt rám anyu.
- Miért? Nekem nem csak az van?- vontam fel az egyik szemöldököm.
- Ne szemtelenkedj! - morgósan rám nézett. - Azt akarom, hogy tökéletes születésnapod legyen!
- Mit tervezel? - gyanakodtam.
- Semmit, csak estére egy vacsorát... - vakargatta a fejét.
- Anyu, ismered azt a mondást. hogy a kevesebb néha több?
- Hogyne ismerném! - bólogatott.
- Hát mert nem látszik! - utalva a máris nagy felhajtásra,
 Még utoljára átfésülte a hajam, és lement.Valamit beszélt még a fiúkkal, de nem hallottam mit. Hallottam, amint azt mondja, hogy "Gyere szívem!". Hát elindultam. Ahogy leértem bementem a nappaliba Taylortól egy elismerő mosolyt kaptam, Matt-től két gyönyörű ámulatos szempárt és egy visszafogott mosolyt.
- Tudom, szexi vagyok! - emeltem fel mindkét kezem védekezve.
- Az esti ruhád sokkal szebb! - mondta büszkén anyu. - A tűsarkú, a táska, a kiegészítők.
- Mi sarkúúú?!?! - kérdeztem enyhén hisztérikus hanggal.
- Tűsarkú! Muszáj lesz felvenned!
- Ha meg zakózok egy hatalmasat, akkor én leszek a rossz, felelőtlen gyermek, mert nem tudok a saját szülinapomon megállni a saját két lábamon! - áááá kikészíít..
- De akkor is tűsarkút veszel fel!
- Argg! - azzal lerendeztem és felmentem a szobámba.
 Ránéztem az asztalon folyamatosan rezgő telefonra...
L:   Szia, Tessa! Boldog szülinapot!
T:  Szia! Ne is mond! Már nem boldog!
L:  Miért?
T: Anyám már mindenféle tűsarkukról beszél! Képzeld, megyünk vacsorázni!
L: Szedd már össze magad! Szülinapod van! Meg teniszválogató itt! Ne szomorkodj!
T: Mi van ott? Teniszválogató??
L: Igen teniszválogató. És már jó lenne indulnom!
T: Le ne tedd!
L: Tessa, nyugodj meg! Ha megnyugszol én is nyugodt vagyok, és könnyebben bekerülök!
L: Tessa, Tessa itt vagy?
T: Itt vagyok, csak igazad van, mint mindig! Köszönöm!
L: Mit?
T: Hogy te akkor is tudod mit kell csinálni, ha több kilométerre vagy tőlem.
L: Miért ne tudnám? Csak mert messze vagyok, attól még beszélni tudok!
T: És lám, megint igazad van...
L: Amúgy ez nem lesz mindig úgy!
T: Mi?

L: Hát, hogy messze vagyok!
T: Ezt, hogy érted?
L: Mert hamarosan odaköltözünk a környéketekre!!
T: Ááááááááá!
L: Tessa ne sikíts már!
T: Jaj, bocsi de olyan jó hír... megmentetted a napomat! És mikor költöztök?
L: Hát szerintem a hónap vége felé..
T: De még csak 1-je van..
L: Tudom. Hamarosan indulnom kéne!
T: Ohh, tényleg! Menj és kerülj be helyettem is!
L: Oké, szia!
T: Szia!
 Leraktam a telefont, és az ajtó felé nézve anyut láttam meg.
- Mi az? - kérdeztem csodálkozva,mert nem tudtam miért van itt.
- Sikoltottál!Azt hittem baj van! - mondta.
- Mi? Nem!
- Csipog a telefonod! - mutatott a kezemben lévő készülékre.
- Ó csak üzenetek!
- Hány van?
- 32, 33, 34... - néztem a kezemben lévő mobilra ami folyton csipogott.
- Az jó? - kérdezte.
- Mi?
- Az, hogy sok üzeneted jön!
- Nekem nem mivel nem szeretem a szülinapomat! De jól esik, hogy gondolnak rám..
- Aha értem..
- Itt van még Matt? - kérdeztem félve.
- Igen. Miért ne lenne itt, még nem is reggeliztünk. Jaaj a reggeli! Rohanok! - azzal ott is hagyott.
 Lementem és a TV-t néző fiúkra meredtem.
- Csak nem a tegnap esti borzalmat ismétlik? - tudakoltam Matt-től.
- Szerencsére nem..Ez CSI. - nézett vissza a TV-re.
- Úú, azt szeretjük - ültem le közéjük.
- Mi van? - kérdeztem a vigyorogva engem bámuló tesómat.
- Semmi, semmi... - vigyorgott továbbra is. - Te Matt! Nincs kedved eljönni velünk vacsizni este.Úgyis van egy felesleges helyünk, mert apám nem jön. Gyere már! Halálra fogom unni..
- Rólam ne is beszéljünk! Nem neked fognak énekelni, nyugi jöhetsz!! - szálltam be a kérlelésbe.
- Ez a te szülinapod! A családoddal vacsorázz! - erre a kijelentésre Taylor elnevette magát.
- Tavaly átült egy másik asztalhoz, és egy öreg tatával evett! - emlékeztetett a tavalyi esetre.
- Mi?
- Nem bírta tovább a nagy felhajtást. Volt torta meg egy csomó minden, erre egyszer felállt megfogta a tányérját és átment a tatához! - vihogott Taylor.
- Ez komoly? - nézett rám Matt.
- Ja utálom a meglepetéseket és a nagy felhajtást... - válaszoltam egyszerűen.
- Anya figyelj! - ordította Taylor a konyhába - Matt jöhet velünk vacsizni?
- Persze nyugodtan! - jött a válasz a konyhából.
- Akkor jössz? - kérdeztük egyszerre T-vel.
- Praktikus ajánlat. Láthatsz tűsarkúban zakózni! - vigyorogtam rá.
- Megyek, megyek!- nevette el magát.
- Ez az! - mondta Taylor.
 Eljött az este vagyis a délután mivel anyu már délután felvitt öltözni..
Mire felvettem azt a ruhát meg igazítani is kellett rajta meg ezt csinálni meg azt csinálni, de nem tudom mit... A hajam kiengedve a vállamra omlott, anyu vagy ötszázszor átfésülte egy fekete füstös smink rúzs plusz sok olyan cucc amit nem is ismerek. Szóval rám került több réteg smink, a hajam is be volt lőve a ruhám rendben volt a kiegészítőket felvettem, és már csak a rémálmom kell, a CIPŐ. Ááá.. Próbáltam rávenni anyut, hogy a lépcsőn had menjek mezítláb.
- Tessa, nem mehetsz le mezítláb, mert úgy elmarad a varázs.. - jelentette ki ábrándozva.
- Mégis milyen varázs? - grimaszoltam.

- Az a varázs amikor lemész magassarkúban..


- Tűsarkúban. - szakítottam félbe végig a cipőt bámulva.
- Tűsarkúban.. - folytatta. - akik lent vannak mind téged várnak, s mikor meglátnak elakad a lélegzetük. Nagyon jó érzés.
- Maximum nekem áll el a lélegzetem ebben a ruhában - igazítottam meg magamon a ruhát, hátha jut egy kis levegő a tüdőmbe..
- Én lemegyek és ugyanúgy csináljuk, mint délelőtt, csak nem a nappaliba kell menned, hanem a lépcső előtt várakozunk..
- Rendben - és kiment az ajtón.
 Utoljára még belenéztem a tükörbe, és nyugtattam magam.
Anyu szólt, hogy menjek én meg elindultam. Amint kiértem a szobából azonnal vissza is rohantam vagy tipegtem, (mert ebben semmit se lehet csinálni) mert otthagytam a táskám. Már biztos nem lesz szerencsém. Újra elindultam. A lépcsőn vigyáztam nehogy leessek és mivel gondoltam az utolsó két lépcsőfokot megteszem úgy, hogy nem nézek oda, megcsúsztam és egyre közelebb került a padló, csakhogy valaki megfogott. Tágra nyílt szemekkel néztem rá Matt-re. Öltönyben volt wow. Mint egy béna romantikus filmben...
- Köszi..az ajánlat szerint látnod kell zakózni! - emlékeztettem.
- Bocs, de kimaradt! - vonta meg a vállát.
- Nyugi hosszú még az este - emlékeztettem mivel még csak most indultunk.
 Ahogy odaértünk az étterembe meg is mutatták az asztalunkat. Én anyu mellett ültem Taylor meg Matt mellett. Beszélgettünk sokat, nevettünk vagyis inkább rajtam röhögtek mivel anyu elmesélte a ciki sztorijaimat. Majd jöttek a tortával. Alighanem az egész személyzet kijött, hogy felköszöntsön.
- Happy birthday... - énekelték egyszerre. Az étteremben mindenki idenézett és mosolyogtak.
- Köszönöm szépen mindenkinek, tényleg!! - csitítottam le a kedélyeket.
- Elmentem pisilni! - jelentette ki Taylor.
- Hát erre nem voltunk kíváncsiak, de oké.. - válaszolt Matt.
- Tessa, pár perc és jövök. - mondta anyu.
- Csak nem pisilni mész? - kérdeztem elfojtott mosollyal.
- Ne szemtelenkedj! Nem oda megyek, beszélnem kell valakivel telefonon. Elnézést! - felállt és elment.
- Ezt már másodjára mondta ma! - vágtam oda Matt-nek.
- Mit?
- Hogy "Ne szemtelenkedj!" - válaszoltam eltorzított hangon - Na, és eddig, hogy tetszik a rémálmom?
- Eddig jó, csak még tartozol egy taknyolással! - emlékeztetett.
- Nyugi meglesz! Hamarosan..
- Tessa, mit keres itt apa? -megjött Taylor.
- Hol van? - az ajtó felé bólintott.
 Megláttam ott beszélgetett anyuval, oldalán meg egy gyönyörű kislány ácsorgott. Hirtelen felpattantam, de szerencsémre kitört a a cipőm sarka, nem is én lennék, odabicegtem apuhoz és szorosan megöleltem.
- Mit keresel itt? Azt hittem nem leszel itt!
- De itt vagyok! Bella, köszönj szépen Tessának!
- Szia Tessa! Örülök, hogy megismertelek! Boldog születésnapot! - mondta a kislány, Bella gyönyörű szép hangon.

- Ő ki? - hajoltam le a kislányhoz és szorosan megöleltem, mivel nem tudtam megtartani az egyensúlyomat a hülye cipő miatt, elestem magamra rántva Bellát.
- Bocsánat! - nevettem el magam Bellát felsegítve.
- Semmi baj! - nevette el ő is magát.
- Szóval ő a menyasszonyom kislánya! - hadarta el gyorsan. Hogy  minek a mije??
- Óóó, értem.... - akkor ezért küldte a nyakláncot. - miért nem mondtad?
- Nem tudtam, hogyan mondhatnám el!
- Aha, ez olyan mikor a válásotokat se tudtad, hogy mondd el!
- Nem, nem olyan. Ott ketten voltunk anyád biztosan elmondta volna, de itt most egyedül vagyok, tudod, hogy nem vagyok a szavak embere! 

- Igen tudom. Mindegy majd még elmondod. Csatlakoztok? - kérdeztem reménykedve hátha még kitudok szedni valamit belőle.
- Nem, csak Bella ragaszkodott hozzá, hogy elhozza neked a szülinapi ajándékot!
- De már kaptam ajándékot! -utaltam a nyakláncra..- És köszönöm!
- Ezt Bellától kapod! Odaadhatod Bella!
 Bella elszaladt majd visszajött üres kézzel. Láttam, hogy mozgolódik valami a pulcsija alatt. Lehúzta a cipzárt és egy kis kölyök spániel dugta ki a fejét a lyukon.
- Ő itt Luna! Az én kutyám volt.
- De miért adod őt nekem? - játszottam a kiskutyával a kis résen keresztül. 

- Mert szeretem Lunát és amit apukád mesélt rólad, azok szerint téged is szeretni foglak, és ha téged szeretlek akkor gyakran leszek veled és látni fogom Lunát is! - elnevettem magam.
- Miért nem veszed ki? - kérdeztem majd hátrafordult és egy kis táblára mutatott, "Kutyát behozni tilos!". Elnevettem magam. Közelebb hajoltam Bellához és a fülébe súgtam:
- Ugye elmondod mit mondott apu rólam? - elnevette magát, majd bólintott.
- Apu, minél hamarabb szeretném megismerni a menyasszonyodat, ha ő is ilyen kedves aranyos áldásomat adom! - nevettem el magam.
- Rendben majd megbeszélünk egy időpontot.
- Ezt úgy mondtad mintha dokihoz mennék, nem, holnap vagy átjöttök, vagy én megyek át!
- Holnap gyertek át ebédre. - ajánlotta anyu.
- Holnap hozd el Lunát és nagyon köszönöm Bella - pusziltam meg.
- Oké.
- Akkor holnap! - mondta apu verejtékezés közben. Izgul, ááá nem.
- Sziasztok! - integettem nekik.
Visszamentünk az asztalhoz.

 - Mit akart? - kérdezte Taylor.
- Bella elakarta hozni a szülinapi ajándékomat.
- Ki az a Bella?
- Apu menyasszonyának a lánya - Taylor szájából kiesett a kaja.
- Mijének a mije?
- Óóó, apu újra házasodik és elhozza holnap ebédre a menyasszonyát és a lányát.
- Oké - mondta nyugodtan.
- Matt - fordultam hozzá - láttad a zakózásom?
- Láttam! - nevetett.
Mikor befejeztük a vacsorát hazavittük Matt-et és hazamentünk. Befeküdtem az ágyba és aludtam. Viszonylag jó kis szülinapom volt.


2014. október 28., kedd

3.rész A látogató

 Kedd

 Reggel karikás szemekkel ébredtem, köszönöm tegnapi srác. A fürdőbe menet megakadt a szemem valamin. A tesóm nézegeti a bicepszeit a tükörben.
- Hiába nézed, attól még nem lesz nagyobb! - kiáltottam oda.
- Fogd be! - jött hamar a válasz.

 Lezuhanyoztam, fogat mostam blablabla... Mielőtt kimentem, még belenéztem a tükörbe. Amint kiléptem az ajtón, anyu már szólt, hogy kész a reggeli.
 Bementem a szobámba és sokáig agyaltam, mit is vehetnék fel. Mivel elterveztem, hogy ma szuper napom lesz, legyen egy Superman-es póló kék nadrággal és tornacipővel, sállal és kiegészítőkkel. Tiszta kék...

- Gyerekek, meg kell beszélnünk valamit -szakította félbe anya az étkezésemet. Ünneprontó.
- Mit? - lenyelve az utolsó falatot.
- Öhm.. tudjátok, hogy erre a pár napra kaptam szabadságot.
- Igen..
- Szóval igen. És most már mennem kell dolgozni.
- Anya, térj a lényegre! - mondta Taylor.
- Egy üzleti úttal, vagyis inkább egy továbbképzéssel kellene kezdenem.
- Hol? - kérdezte türelmetlenül.
- Spanyolországban. - mondta ki hirtelen anyu.
- Anyu az tök jó. Hány napra fogsz menni? - kérdeztem mosollyal az arcomon.
- Hát nem napra megyek, hanem hétre... - ez már egy kicsit elszomorított.
- Pontosan hány hétre?Hmm.?
- 6 vagy 7 hetes képzés. - MI VAN? 6 vagy 7? - de nem vállalom el.
- Mi van anya? Elvállalod! El kell vállalnod! - mondta Taylor elképedve. - Mindig Spanyolban szerettél volna élni , vagy legalább eljutni oda! Ezt eldobnád?
- Miattatok igen!
- Figyelj anya.. 6 hét az nem para. Nem vagyunk 3 évesek hogy ne tudnánk magunkra vigyázni.
Meg szerinted nyugodtak lennénk, ha tudnánk, hogy te visszadobtad életed egyik legjobb élményét! Hát nem! Elmész és kész! - zárta le a témát.
- Igaza van! - nyögtem ki a számomra megfelelő választ.
- Hát persze, hogy igazam van, nem is kétséges! - beképzelt majom.
- Menjek el? Azt mondjátok? - bizonytalankodott.
- Igen! - mondtuk kórusba.
- Mikor kell indulnod? - félve kérdeztem tőle.
- 4 nap múlva...és ezek szerint rajta leszek a gépen.
- Szóval anya.. - kezdte Taylor. - tudod, ma jön Matt. Itt leszünk a nappaliban, és szeretném, ha ti nem lennétek itt.
- Hol legyünk? - kérdeztem.
- Mittom' én, valahol, csak ne itt!
- Én biztos nem megyek sehová sem!
- Akkor bezárkózol a szobádba.
- Miért, mit csináltok? - húztam tovább az agyát.
- Semmi közöd hozzá!! - uhh, de félek.
- A PS az enyém! - próbálkoztam.
- Álmaid szép kis világában! - mondta nyugodt hangon.
- Ááá! Kikészítesz! - mondtam, majd felrohantam a szobámba.
 Benyomtam a Macbook-on a zenét és énekelgettem. 15 évesen éjféltől már 16. Gratula magamnak.
Épp Demi Lovato-t dúdolgattam, mikor csöngettek. Hallottam, ahogy T elkiáltja magát:
- Csá, tesó!
Ültem a szobámban, fésülködtem, mikor megkordult a hasam. Gondoltam nem lesz semmi baj, ha lemegyek. Lehajtott fejjel mentem le, mivel még hátul fésültem a hajam, ahhoz le kell hajolni. Amint beléptem a nappaliba, Taylor elkiáltotta magát:
- Tessa!
- Mindjárt megyek, csak éhes vagyok... - hátracsaptam a hosszú loboncom és megláttam őt, akivel tegnap a parkban találkoztam.
- Te? - kérdeztem elképedve.
- A húgod a Shakespeare-lány? - kérdezte Taylor-t. Mi az, hogy Shakespeare-lány?
- Te vagy Matt? - kérdeztem elképedve.
- Ja. Te meg Shakespeare-lány! - mondta egyhangúan, de a szemén látszott, hogy igenis jól szórakozik.
- Tessa! - mondtam meg neki a nevem.
- Ti találkoztatok. Hol? - kérdezősködött T.
- Ja.. A közeli parkban. - mondta Matt még mindig engem nézve.
- Te mikor voltál ott? - csodálkozott. - Jaa.. Mikor leléptél.
- Lelépett? - kérdezte Matt.
- Ja,  tegnapelőtt gondolt egyet és elment sétálni..ezek szerint oda mentél - nézett rám.
- De mi tegnap találkoztunk - nézte Matt. Tudja, hogy mikor találkoztunk. Nem okozott neki nagy fejtörést.
- Mindegy.. nincs kedved csatlakozni? - kérdezte mosolyogva.
- NEM! - mondta Taylor.
- Miért nem? Úgyis csak filmet nézünk...
- Nem maradok. Amúgy is csak kajáért jöttem le.
- Hát oké..
 Bementem a konyhába, gyorsan levettem a mogyoróvajat, a nutellát és felmentem a szobámba. Átöltöztem pizsibe és megpróbáltam aludni. Nem tudtam. Forgolódtam meg forgolódtam. Végül úgy döntöttem, nem próbálkozom tovább, lerúgom magamról a takarót és megyek iszom valamit..
 Lelopakodtam a lépcsőn és bementem a nappaliba. Nem tudom hány óra lehetett, de Taylor már aludt, Matt viszont nem. TV-t nézett. Mikor beléptem kérdőn nézett rám.
- Miért nem alszol? -kérdezte suttogva.
- Ugyanezt megkérdezhetném tőled.
- Én ilyenkor még sosem alszom...te jössz! - húzta óvatos mosolyra a száját.
- Nem tudok aludni - mondtam meg az igazat - Kérsz valamit?
- Nem, kösz!
Kivettem a hűtőből egy kólát.
- És még csodálkozol, hogy nem tudsz aludni.. - nevette el magát.
- Este mindig kólát iszom - mondtam magabiztosan. - Mit nézel?
- Nem tudom, de egy ideje megy. Valami szerelmes baromság.
- Ugye nem a Titanic? - kérdeztem reménykedve.
- Nem. - válaszolt kuncogva.
- Uhh, akkor megnyugodtam. - fogtam és levágtam magam mellé a kanapéra. Szótlanul
néztük tovább a filmet.
- Undorító, ahogy szeretik egymást! - jelentettem ki. Matt felvont szemöldökkel nézett rám.
- Azt hittem, a lányok szeretik a romantikus filmeket. - jelentette ki.
- Én nem. Vegyük például ezt. A csaj haldoklik, a pasi ott sír az ágya mellett. Hahó, nem sajnáltatnia kéne magát, hanem felnőttként viselkedni, ha már az!
- Ilyen szemszögből még nem hallottam romantikus filmet. Én mindig úgy láttam, hogy millió csaj közül pont őt szemeli ki, de még a csaj is a pasit, ez olyan idegesítő - őszinte volt, láttam rajta.
- Jó meglátás.. - tovább néztük a borzalmas filmet, amikor is lehunytam a szemem és bealudtam.

2014. október 27., hétfő

2.rész Rejtélyes valaki


Hétfő

 Reggel, ahogy felkeltem azt vettem észre, hogy akaratom ellenére is lefelé hajlik a szám. Fogat mostam, a hajamat egy laza copfba fogtam, és már csak a ruha kellett. Egy OMG pólót, fekete gatyával és nike csukával. Tökéletes! Hangultatomnak pont megfelel.
 Lekászálódtam a lépcsőn és szembe találtam magam anyuval.
- Hogy tetszett az ajándék? - kérdezte.
- Mi? - nem tudtam, mire érti.
- Az, amit apád küldött, tetszett?
- Meg sem néztem, de ha annyira érdekel... - otthagytam és felmentem a csomagért, és a kezébe  nyomtam - nézd meg! Nyugodtan!
- Nem, azt akarom, hogy te nyisd ki, végül is te kaptad.
- Felőlem.
 Utálom, mikor anyuék versengenek az ajándék miatt. Leszedtem a csomagolást, majd kiszedtem belőle az ékszeres dobozt. Volt benne egy fülbevaló és egy nyaklánc, de nem olyan kiegészítőfélék, hanem komolyabb, sokkal komolyabb. Mit akar apu? Mindegy.
 Anyu a nyertesek mosolyával ajándékozott meg a fura képem láttán, miközben Taylor kómásan lejött. Lejött?? Inkább lemászott a lépcsőn.
- Az meg mi? - kérdezte két ásítás közben.
- Aputól kaptam.
- Ja, értem. Megyek ma Dave-hez! - jelentette ki mintha ez olyan természetes lenne.
- Rendben. - mondta anyu.
- Holnap meg átjön Matt.
- Az is rendben van.
- Azok meg kik? - kérdeztem értetlenül, mert még soha nem hallottam róluk.
- Semmi közöd hozzá. De ha annyira tudni akarod, egy fesztiválon ismertem meg őket.
- Ahaa... - világosodtam fel.
Reggeli után felmentem a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Volt egy üzenetem.
J -Szia, Tessa! Mizujs? Milyen a ház és a környék?
T -Szia, Joan! Nagyon jó mindkettő, de unatkozom, mert nem vagytok itt.
J -Tényleg? Pedig nagy örömmel mentél el innen, ha jól emlékszem azt kiabáltad hogy: " Ezaaz, végre elhúzok innen!" és még táncoltál is. :D
T -Jól emlékszel. Az milyen tánc volt úú, régi szép idők :D
J -:D
 Ez így ment tovább...Lehajtottam a Macbook fedelét, és levettem a könyvespolcomról Shakespeare szonettjeit. Szép sorban haladok már a 66. szonettnél járok, de valahogy nem tudom elolvasni. Olyan nyugtalan vagyok, vajon a szoba miatt, inkább lementem, megkérdeztem anyut, hogy elmehetek-e sétálni. Mogorván nézett rám, mert szobafogságban vagyok, de végül is elengedett.
 Tudtam, hová akarok menni, vissza a parkba, ahol tegnap jártam. Odaértem. Az egyik padon egy hajléktalan feküdt, szerintem aludt. A másik padon szétterülve egy srác, nagyon is éberen, zenét hallgatott. Én meg mindenképpen le akartam ülni.
- Megtennéd, hogy felülsz? Más is le szeretne ülni. - mondtam közömbösen.
- Ott a másik pad! - Levette a napszemüvegét és megláttam egy csodaszép kék szempárt, amik engem néznek.
- Foglalt! - mondtam. Odanézett, és inkább meg se szólalt, felült.
-Köszönöm! - hálásan pillantottam rá. Nem tudom, meddig ülhettünk szótlanul, mivel ő zenét hallgatott, én meg olvastam.
- Mit olvasol? - kérdezte, megtörve a kínos csendet.
- Ezt! - mutattam fel neki a könyvet.
- Már elolvastam mindet, kétszer is..
-Oké....
-Hol tartasz? Vagy nem sorban haladsz? - kérdezte.
- De sorban haladok, és a 74. szonettnél tartok. - mondtam.
- A 75. a kedvencem. Felolvasnád hangosan? - kérdezte reménykedő mosollyal, ami , hogy is mondjam, nagyon szép volt, khm...
- Persze. - bólintottam - Az vagy nekem, mint testnek a kenyér... - olvastam. Ő csak bámult maga elé,
 nem szólt semmit - Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok mégis megszomjazom.
- Ez nagyon szép! - mondtam némi csend után.
- Tudom. - határozott volt, de szomorú.- Örülök, hogy megismertelek. Remélem találkozunk még! -ezzel a mondattal felállt és elment.
- De még a nevedet sem tudom - motyogtam alig hallhatóan. - Mindegy.. Hazamentem és levágtam magam a kanapéra.
- Mit nézünk? - kérdeztem a TV-t bámulva.
- Titanic. - mondta anyu.
- Fúú, de nem szeretem azt a filmet. Olyan hülyeség, ha nem terül szét azon az ajtón, akkor felfért volna a másik is. - mondtam elképedve. - Meg tudtad, hogyha egyenesen belemennek, akkor a hajó túléli, de nem.. ők nagymenők akartak lenni, ők majd azzal a hatalmas hajóval kikerülik. Argg.. - ezzel ott is hagytam anyut.
 Felmentem a szobámba és nem érdekelt, hogy még csak 7 óra van, bevágódtam az ágyba és megpróbáltam elaludni. Rá gondoltam és szerencsémre róla is álmodtam. Szuper!

2014. október 25., szombat

1. rész Költözés

Sziasztok! Legelső bejegyzésem remélem tetszeni fog!

Vasárnap

Reménykedtem benne hogyha kikerülök az általánosból olyan helyre költözünk, ahol életem boldogabbik részét töltöm. Találtunk egy házat a kertvárosban, egy megfelelő környéken, ahol a szomszédok már egy kicsit túlságosan is kedvesek voltak a ház megnézésekor. Elfoglaltam a szobám, anyu segített kipakolni.
- Ehhez mit szólsz? - kérdezte anyu, kiemelve a dobozból egy méhecskés pólót.
- Kidobhatod - mondtam, ő pedig felvont szemöldökkel nézett rám.
- Ezt? Ezt a pólót annyira szeretted! - most már én néztem rá felvont szemöldökkel.
- Maximum 10-11 évesen, de anya már 15 vagyok közel a 16-hoz.
- Hát mindegy. Belerakom az emlékdobozba. - MIBE? MILYEN DOBOZBA? Inkább ráhagytam.
- Anyu, megyek felhívom Lily-t! -szóltam, miközben felálltam. Milyen furcsa az embernek, hogy 30 perc ülés után mennyire elzsibbad a lába.
- Rendben, addig megnézem ebben a dobozban mit találok. Jééé!! Képek!
Kimentem a szobából, majd felhívtam Lily-t.
- Megőrülök! - mondtam köszönés nélkül.- Olyan sok cuccom van, hogy azt se tudom, mit hova tegyek.
- Nyugi, csak meglesz valahogy.
- Szerinted. A fele egy rakás szemét. -már szinte fortyogtam a dühtől.
- Anyud hogy kezeli? - kérdezte némi hallgatás után, de szerintem megvárta, míg lenyugszok...
- Anyu, remekül. Olyan lelkes, hogy... hogy legszívesebben lecsapnám idegességemben. - ha jobban belegondolok, akkor talán elhallgatna.
- Sajnálom. - mondta.
- Mit?
- Ezt az egészet... hogy nem lehetek ott. Annyira szeretnék segíteni, de nem tudok..
- Segítesz te nekem eleget. Ha nem jövök ki veled beszélni, megőrülök... -zártam le a témát. - Megyek mert anyu már kiabál, hogy menjek már, mert el kell dönteni valamit. Szia!
- Szia!

Bementem a szobába, anyu két vázát tartott előttem, várta, hogy döntsek..és ez így ment sokáig, amíg kész nem lettünk. Büszkén néztem az új szobámra, mert tetszett a végeredmény. Sokáig gondolkodtam, vajon mit is csinálhatnék... végül gondoltam egyet, leszaladtam a lépcsőn és kiléptem az ajtón, ki a nyári melegbe. Nem gondolkoztam rajta, hogy merre menjek, csak mentem előre, fel a nagy dombra vagy úgymond a kis hegyre.
Sétáltam és gondolkoztam a sulin, az ottani embereken. Vajon jó fejek vagy talán bunkók..Nem tudom.
Befordultam egy utcába, ahol egy parkkal találtam szemben magam. Kihalt egy környék, éjszaka tuti félnék, de nappal gyönyörű volt. Közepén két pad volt egy fa árnyékában, egymásnak háttal. Gyönyörű kép, vászonra illő. Leültem az egyik padra és csak nézelődtem. Nem tudom, mennyi idő telhetett el azóta, mióta idejöttem, egyszer csak megcsörrent a telefonom.
- Tessa, mégis hol vagy? Gyere azonnal haza!! - szólt bele anya a telefonba kicsit hangosan, hangosabban, mint kellene.
- Oké, megyek már! - mondtam, mielőtt szívrohamot kapott volna.
- A bátyád már mindenhol keres! - Taylor engem keres?Mi?
- Taylor?
- Igen, a bátyád, Taylor. - felvont szemöldökkel néztem magam elé. - De siess haza!
- Megyek, megyek!
- Szia!
- Szia! - de már le is tette.
Amint hazaértem, kaptam egy fejmosást, hogy én egy "taknyos 15 éves mit képzelek magamról?" ,meg "csalódtam benned", de megkaptam még a "szobafogság" szócskát is.
Felmentem a szobámba és mire átöltöztem anyu szólt is, hogy kész a vacsora...Rakott káposzta, pfuj.
- Te komolyan engem kerestél? - kérdeztem Taylortól.
- Anya mondta, hogy keresselek meg, bárhol is vagy! - mondta kedvtelenül.
-Aha, értem..De azért egy kicsit se aggódtál, hogy merre vagyok? - reménykedtem.
- Nem. Először is: tudsz magadra vigyázni, mert nem vagy 5 éves.. - ennél a mondatnál anyura néztem felvont szemöldökkel, de ő ezt egy rosszalló pillantással díjazta. - Másodszor meg: nem érdekel, mi van veled! - ezt megkaptam.
- Megyek lefekszem. Hosszú volt ez a nap. - álltam fel a székről, de anyu elkapott, felállt és egy csomagot adott oda nekem.
- Apád küldte születésnapodra! Nem lesz otthon, úgyhogy letudta ennyivel..
- Megköszönnéd a nevemben? - anyu bólintott, majd megfordultam és felmentem a szobámba. Ledobtam a csomagot azt asztalra, leöltöztem és befeküdtem az ágyamba.