3.rész A látogató

 Kedd

 Reggel karikás szemekkel ébredtem, köszönöm tegnapi srác. A fürdőbe menet megakadt a szemem valamin. A tesóm nézegeti a bicepszeit a tükörben.
- Hiába nézed, attól még nem lesz nagyobb! - kiáltottam oda.
- Fogd be! - jött hamar a válasz.

 Lezuhanyoztam, fogat mostam blablabla... Mielőtt kimentem, még belenéztem a tükörbe. Amint kiléptem az ajtón, anyu már szólt, hogy kész a reggeli.
 Bementem a szobámba és sokáig agyaltam, mit is vehetnék fel. Mivel elterveztem, hogy ma szuper napom lesz, legyen egy Superman-es póló kék nadrággal és tornacipővel, sállal és kiegészítőkkel. Tiszta kék...

- Gyerekek, meg kell beszélnünk valamit -szakította félbe anya az étkezésemet. Ünneprontó.
- Mit? - lenyelve az utolsó falatot.
- Öhm.. tudjátok, hogy erre a pár napra kaptam szabadságot.
- Igen..
- Szóval igen. És most már mennem kell dolgozni.
- Anya, térj a lényegre! - mondta Taylor.
- Egy üzleti úttal, vagyis inkább egy továbbképzéssel kellene kezdenem.
- Hol? - kérdezte türelmetlenül.
- Spanyolországban. - mondta ki hirtelen anyu.
- Anyu az tök jó. Hány napra fogsz menni? - kérdeztem mosollyal az arcomon.
- Hát nem napra megyek, hanem hétre... - ez már egy kicsit elszomorított.
- Pontosan hány hétre?Hmm.?
- 6 vagy 7 hetes képzés. - MI VAN? 6 vagy 7? - de nem vállalom el.
- Mi van anya? Elvállalod! El kell vállalnod! - mondta Taylor elképedve. - Mindig Spanyolban szerettél volna élni , vagy legalább eljutni oda! Ezt eldobnád?
- Miattatok igen!
- Figyelj anya.. 6 hét az nem para. Nem vagyunk 3 évesek hogy ne tudnánk magunkra vigyázni.
Meg szerinted nyugodtak lennénk, ha tudnánk, hogy te visszadobtad életed egyik legjobb élményét! Hát nem! Elmész és kész! - zárta le a témát.
- Igaza van! - nyögtem ki a számomra megfelelő választ.
- Hát persze, hogy igazam van, nem is kétséges! - beképzelt majom.
- Menjek el? Azt mondjátok? - bizonytalankodott.
- Igen! - mondtuk kórusba.
- Mikor kell indulnod? - félve kérdeztem tőle.
- 4 nap múlva...és ezek szerint rajta leszek a gépen.
- Szóval anya.. - kezdte Taylor. - tudod, ma jön Matt. Itt leszünk a nappaliban, és szeretném, ha ti nem lennétek itt.
- Hol legyünk? - kérdeztem.
- Mittom' én, valahol, csak ne itt!
- Én biztos nem megyek sehová sem!
- Akkor bezárkózol a szobádba.
- Miért, mit csináltok? - húztam tovább az agyát.
- Semmi közöd hozzá!! - uhh, de félek.
- A PS az enyém! - próbálkoztam.
- Álmaid szép kis világában! - mondta nyugodt hangon.
- Ááá! Kikészítesz! - mondtam, majd felrohantam a szobámba.
 Benyomtam a Macbook-on a zenét és énekelgettem. 15 évesen éjféltől már 16. Gratula magamnak.
Épp Demi Lovato-t dúdolgattam, mikor csöngettek. Hallottam, ahogy T elkiáltja magát:
- Csá, tesó!
Ültem a szobámban, fésülködtem, mikor megkordult a hasam. Gondoltam nem lesz semmi baj, ha lemegyek. Lehajtott fejjel mentem le, mivel még hátul fésültem a hajam, ahhoz le kell hajolni. Amint beléptem a nappaliba, Taylor elkiáltotta magát:
- Tessa!
- Mindjárt megyek, csak éhes vagyok... - hátracsaptam a hosszú loboncom és megláttam őt, akivel tegnap a parkban találkoztam.
- Te? - kérdeztem elképedve.
- A húgod a Shakespeare-lány? - kérdezte Taylor-t. Mi az, hogy Shakespeare-lány?
- Te vagy Matt? - kérdeztem elképedve.
- Ja. Te meg Shakespeare-lány! - mondta egyhangúan, de a szemén látszott, hogy igenis jól szórakozik.
- Tessa! - mondtam meg neki a nevem.
- Ti találkoztatok. Hol? - kérdezősködött T.
- Ja.. A közeli parkban. - mondta Matt még mindig engem nézve.
- Te mikor voltál ott? - csodálkozott. - Jaa.. Mikor leléptél.
- Lelépett? - kérdezte Matt.
- Ja,  tegnapelőtt gondolt egyet és elment sétálni..ezek szerint oda mentél - nézett rám.
- De mi tegnap találkoztunk - nézte Matt. Tudja, hogy mikor találkoztunk. Nem okozott neki nagy fejtörést.
- Mindegy.. nincs kedved csatlakozni? - kérdezte mosolyogva.
- NEM! - mondta Taylor.
- Miért nem? Úgyis csak filmet nézünk...
- Nem maradok. Amúgy is csak kajáért jöttem le.
- Hát oké..
 Bementem a konyhába, gyorsan levettem a mogyoróvajat, a nutellát és felmentem a szobámba. Átöltöztem pizsibe és megpróbáltam aludni. Nem tudtam. Forgolódtam meg forgolódtam. Végül úgy döntöttem, nem próbálkozom tovább, lerúgom magamról a takarót és megyek iszom valamit..
 Lelopakodtam a lépcsőn és bementem a nappaliba. Nem tudom hány óra lehetett, de Taylor már aludt, Matt viszont nem. TV-t nézett. Mikor beléptem kérdőn nézett rám.
- Miért nem alszol? -kérdezte suttogva.
- Ugyanezt megkérdezhetném tőled.
- Én ilyenkor még sosem alszom...te jössz! - húzta óvatos mosolyra a száját.
- Nem tudok aludni - mondtam meg az igazat - Kérsz valamit?
- Nem, kösz!
Kivettem a hűtőből egy kólát.
- És még csodálkozol, hogy nem tudsz aludni.. - nevette el magát.
- Este mindig kólát iszom - mondtam magabiztosan. - Mit nézel?
- Nem tudom, de egy ideje megy. Valami szerelmes baromság.
- Ugye nem a Titanic? - kérdeztem reménykedve.
- Nem. - válaszolt kuncogva.
- Uhh, akkor megnyugodtam. - fogtam és levágtam magam mellé a kanapéra. Szótlanul
néztük tovább a filmet.
- Undorító, ahogy szeretik egymást! - jelentettem ki. Matt felvont szemöldökkel nézett rám.
- Azt hittem, a lányok szeretik a romantikus filmeket. - jelentette ki.
- Én nem. Vegyük például ezt. A csaj haldoklik, a pasi ott sír az ágya mellett. Hahó, nem sajnáltatnia kéne magát, hanem felnőttként viselkedni, ha már az!
- Ilyen szemszögből még nem hallottam romantikus filmet. Én mindig úgy láttam, hogy millió csaj közül pont őt szemeli ki, de még a csaj is a pasit, ez olyan idegesítő - őszinte volt, láttam rajta.

- Jó meglátás.. - tovább néztük a borzalmas filmet, amikor is lehunytam a szemem és bealudtam.