2015. február 21., szombat

17.rész Lily versenyen


Lassan augusztus közepén vagyunk, 14.-én. Álmosan felébredve lassan elkezdtem elkészülni. Amikor lementem a lépcsőn Lilyt láttam fehér cső nadrágba, zöld ingben, rajta vékony lovagló mellény kabáttal. A lábára éppen a lovaglócsizmát húzta, mellette a sisakja volt.
- Hava készülsz? - kérdeztem.
- Öö...sétálni... - válaszolta.
- Ne kísérjelek el?
- Nem kell - ez furcsa volt tőle. Megjátszottam, hogy elhiszem, de ahogy kilépett az ajtón pár másodperc múlva utána siettem. Ahogy felhúztam a cipőm kinyitva az ajtót lassan utána "lopakodtam". Szerencsémre annyira figyeltem, hogy nekimentem valakinek:
- Elnézést - nem néztem rá, tovább mentem.
- Tess! Matt vagyok! - szólt vissza. Megperdültem és felé néztem ahogy egy fiú van mellette.
- Ne haragudj! Lily után megyek... - a szememmel követtem az említett személyt.
- Miért? Állatokat rabol az állatkertjéhez? - kérdezte nevetve. Én és az a fiú akinek a nevét még nem tudom furcsán néztünk rá, ezért abba hagyta.
- Nem mondott semmit, nem kellett elkísérni. De te ki vagy? - fordultam az ismeretlen felé.
- Mark..ő itt a Tess. Tess..ő itt Mark - bemutatott egymásnak Matt. Azonnal leesett ki ő.
- Mit kerestek itt? - kérdeztem.
- Hozzátok készültünk - mondta. Megbeszélésünk közbe követtük Lilyt. A végső célunk egy díjugrató verseny volt. Felültünk az egyik lelátó közepére és onnan figyeltük az eseményeket. A fiúk csak unottan néztek ki a fejükből, én meg szememmel kerestem Lilyt, vagy füleltem, hátha mondják a nevét a következő versenyzőként. Eljött az a pillanat is:
- Most következzen Lily Collins a háromszoros bajnokunk és lova Lora - mondta a vezető. Azonnal odakaptuk a fejünk Matt-el, Mark nem is értette, ezért magyarázott neki valamit Matt.
Ekkor mind szegény lányt néztük feszülten, aki bejött barna, erős izomzatú lován. Lora letérdelt a két mellső lábán, Lily a karját oldalra nyújtva a zsűri előtt köszönést jelezve. Beállt a helyére, ahol kezdetét veszi a pálya. Egy duda jelezte az indulását, Lily a lovát biztatta. Az akadályokat jól vették, sose láttam még ilyen magabiztosnak, nem kislánynak. Egyből levettem, hogy imádja ezt csinálni, akár ez lehet az élete. Láttam az arcán, ahogyan minden akadály után megkönnyebbülten megpaskolja lova nyakát, nem futtatja túl, szinte ő fogja vissza. De miért nem szólt? 
  Az utolsó, egyben legnehezebb és magasabb akadály jött. Akik előtte megcsinálták leverték a rudat. A két állvány között egy víztócsa állt, mások már abba beleestek. Láttam a szemén azt a pici félelmet, amikor nem tudja mi lesz. Egyszerűen Lorára bízta. Az elrugaszkodása nagy volt, sikeresen átment, ezzel vége volt. A duda újra megszólalt, mint a kezdésnél. A zsűri elé érve újból azt tette amit kezdésénél:
- Nagyszerű teljesítmény és még meg is döntötted az eddigi időt. Gratulálunk - mondta a szervező a mikrofonba.  Lily bólintva kiment Lora hátán. Jöhettek a következő versenyzők. Elképedve néztem a büszkén sétáló Lily-re, aki már leszállt a nyeregből és oldalt vezette a gyeplőt fogva a háttérben ment tovább. Azonnal lesiettem hozzá, a fiúk meg utánam. Ahogy odaértem barátnőmhöz ő döbbenten nézett rám.
- Mit keresel itt? - kérdezte.
- Követtelek. És te?
- Anyáékkal ezen vesztem össze.....nem engedik a lovaglást, félnek, hogy összetöröm magam - nem kérdeztem, de egyből elmondta.
- Nem értem miért. Csodálatosak voltatok!
- Egyszer sem néztek meg - könnyek gyűltek a szemébe.
- Hé-hé! Nyugi! - kezeimmel megfogtam a vállát, próbáltam keresni a tekintetét. Elkezdett sírni, így megöleltem. Tehetetlenül ácsorgott, nem ölelt meg, könnyeit törölgette - Bemutatlak valakinek - elkezdtem húzni a fiúkhoz. Közben fújta a magáét, mikor a két várakozóhoz értünk kikerülte őket:
- Utálok mindenkit....- mondta. Döbbenten néztem rá, észre se vette amikor elengedtem, egyedül sétált tovább, gondolom nekem beszélt. Döbbenten néztünk rá.
- Lily. Hova mész? - kérdezte Matt. Erre barátnőm körbenézett magán. Egy másik fiú is furcsán rámeredt. Rávigyorogva hátrált felénk, mikor oda ért gyorsan megfordult, de éppen Mark-nak ment:
- Bocsi - mondta. Mark csak legyintett amolyan ,,ugyan semmi se történt" stílusban. Barátnőm beszélgetett velünk, közben a szeme sarkából többet nézte Mark-ot, ami kölcsönös volt. A mikrofonba újra megszólalt a vezető, eredmény hirdetés következett. Lily bocsánatot kért, gyorsan szaladt volna a boxban lévő lovához.
- Segítsek? - megfogta a karját Mark. Lily fejét megfogva le-felnyomtam és meglöktem. Barátnőm nem az a bőbeszédű fajta egy ilyen sráccal, de azért a futásban mind ketten igyekeztek. Lily néha visszanézve nevetett Mark-ra akit lehagyott. Egy igazi sportalkat. Ahogy kivezette Lorát, felpattanva száguldott a díjakkal teli helyre. Mi is lassan visszasétáltunk, leültünk a helyünkre. Lily egyenes háttal ült, leginkább Mark-ra nézett, aki Matt-el nagyon sokat beszélt. Végül Matt hátradőlt a széken:
- Másodjára láttam sírni.... Remélem mikor utoljára találkozom vele nem így lesz - mondta.
- Hogy érted? - ránéztem.
- Amikor először találkoztunk akkor is....
- Az az ok volt most is. A szülei nem engedik neki ezt... -mondtam.
- Pedig nagyon ügyes - belefolyt a beszélgetésbe Mark.
- Ő? Mibe nem az? - vigyorogtam. Egyszerre kérdeztek egy miért?-et - Hát... sportos, táncol, imádja a gyerekeket, az állatokat menti, mindenbe bajnok, egyszerre nem is tudom hány csapatba van benne. Talán a foci, röpi, tennis, futó, pingpong? Mindenbe belép, igazából nem tudom hány csapatban van, bár szerintem már ő sem. De a lovas csapatba is.. Imád versenyezni, bár velem nem tud. Túl gyors vagyok hozzá - ezen felnevettek - Na jó, nem... De ellenben nagyon - ekkor néztem Lily-re, aki egyre feszültebben tekint szét - aranyos, kedves, akaratos, amit kigondol megcsinálja, bármi is legyen az ára. Mindig kislányos, olyan mintha sose akarna felnőni. De most is olyan,mintha egyáltalán nem arról az emberről beszélnék. Mint egy felnőtt nő - Már ők is az LB-m nézték, Mark mosolyogva. Matt-be böktem, neki csak fejemmel oda biccentettem a mosolygós srácra, Matt pedig bólogatott. Bejött a tervem. 
 Végre előjöttek a zsűrik. Bemondva a 3. 2. helyezettet vártuk mondja ki ki az első. Mind tudtuk, és az a valaki szorosan összecsukott szemmel, a gyeplőt szorongatva ült.
- Tehát az első helyezett... Lily Collins! Gratulálunk! Ezzel már négy éven át lett bajnok az itt évente megrendezett díjugrató versenyünkön! - tapsolt a vezető. Lily óvatosan a nyeregben ülve újra letérdeltette lovát. Kapott egy érmet, Lora pedig egy kék szalagot - Úgy látom ma van a szülinapod. Boldog születésnapot! - mosolygott a szervező kezet fogva. Úristen! Elfelejtettem a szülinapját!
A végén a bejáratnál vártuk Matt-el a kis győztesünket, Mark meg a lovakhoz ment. Meglepetésünkre vissza már együtt jöttek. Este kérdezgettem Lilyt, de csak annyit mondott, hogy beszélgettek. Mivel nem szereti ő se a szülinapokban, ezért csak rendeltünk egy pizzát. Legnagyobb meglepetésünkre Taylor is velünk volt.

*Mark szemszöge
Matt úgy gondolta jó ha elmegyek vele a jövendő barátnőjéhez:
- Tess-nek van egy barátnője. Jól kijössz majd vele - lazán leült.
- Mindig ezt mondod - unottan ránéztem.
- De ő más. Olyan kedves pillantása van, hiába akkor ismered meg, nem ítél előre. Meg tök kedves. Ami neked nagyon hiányzik szinglikém. Amúgy olyan gyerekes is...legalább tudod mit adj az első évfordulótokon... - vigyorgott. Azt hitte megkérdezem mit, nem tettem, így magától mondta  - Állatokat az állatkertjébe.
- Mi? - felnevettem.
- Állat őrült. A legjobb a fóka. Na menjünk - feltápászkodott. Kirángatott a fotelból, mire elindultam vele. Útközben találkoztunk a fura jövendő barátnőjével. Amikor nagyon néztek egy újabb versenyzőt, megszólalt Matt:
- Ő az. Legalább nézz oda - mondta. Megtettem neki, de ott is maradt a szemem. Egyáltalán nem egy szégyellős lányt láttam benne. Valamit csak nem hihetek el a haveromnak. Ahogy ügyesen végigment lesiettek, ezért utánuk indultam. Kicsit messzebb megálltunk barátommal, mikor Tess egyre közelebb ment a most már ismert Lily-hez. Tényleg igaza volt, a szemébe azt láttam amit mesélt róla, de egy kis félelmet is felfedeztem. Felajánlottam a segítségem. Nagyon aranyos, kedves, engedte Lora simogatását is.
  Amikor végül vártuk azt, hogy első lett végre kimondják, Matt beszélt hozzám:
- Igazam volt mi? - mosolygott. Aprót bólintottam. Annak a mosolygós, megnyugtató pillantású lányt már nem láttam benne, ilyenkor az erős énünket kell mutatnunk. Nagyon sokat kérdezett még róla. Lily pedig mindig rám nézett, de nem bírta a szemkontaktust, így elfordította egy párszor a fejét, akkor felnevettem. Akartam még vele beszélni, így Lora boxánál megvártam. Ahogy gondoltam boldogan sétált oda, engem nem is vett észre.
- Mit szólsz Lora?! Elsők lettünk! - Ezzel megpuszilta lova fejét, pár másodperccel később megölelte a nyakát. Nem hittem volna, hogy a ló is meg tud valakit ölelni, de a fejét ráhajtotta a vállára, a lábával úgymond megkarolta az övéit. Elkezdte lenyergelni, ebben segítettem neki, csendben. Láttam ahogy belemerült a gondolataiba. Végül kivezette. Egy rétfélére kisétáltunk ami nem volt messze. Itt már legalább tudtunk beszélgetni. A kapuba elhozta a lovat, ott pedig elszállítsák ahol szokott lenni. Útközben csendben sétáltunk hátul, elöl Tess és a haverom nevettek. A lányok külön elmentek, én meg Matt hozzánk vettük az irányt:
- Tetszik mi? - vigyorgott.
- Nem is ismerem!
- Nem úgy értem. Amit hallottál Tess-től is. Hol voltál vele?
- Csak egy kerítésnél.
- Akkor tetszik? Nem hagylak nyugodtan míg nem mondasz valamit!
- Oké! Tetszik! - bevallottam.
- Tudtaaam!! - vigyorgott - Nemsokára megyünk filmezni hozzájuk! Készülj fel tigris! - röhögött.