2.rész Rejtélyes valaki

Hétfő

 Reggel, ahogy felkeltem azt vettem észre, hogy akaratom ellenére is lefelé hajlik a szám. Fogat mostam, a hajamat egy laza copfba fogtam, és már csak a ruha kellett. Egy OMG pólót, fekete gatyával és nike csukával. Tökéletes! Hangultatomnak pont megfelel.
 Lekászálódtam a lépcsőn és szembe találtam magam anyuval.
- Hogy tetszett az ajándék? - kérdezte.
- Mi? - nem tudtam, mire érti.
- Az, amit apád küldött, tetszett?
- Meg sem néztem, de ha annyira érdekel... - otthagytam és felmentem a csomagért, és a kezébe  nyomtam - nézd meg! Nyugodtan!
- Nem, azt akarom, hogy te nyisd ki, végül is te kaptad.
- Felőlem.
 Utálom, mikor anyuék versengenek az ajándék miatt. Leszedtem a csomagolást, majd kiszedtem belőle az ékszeres dobozt. Volt benne egy fülbevaló és egy nyaklánc, de nem olyan kiegészítőfélék, hanem komolyabb, sokkal komolyabb. Mit akar apu? Mindegy.
 Anyu a nyertesek mosolyával ajándékozott meg a fura képem láttán, miközben Taylor kómásan lejött. Lejött?? Inkább lemászott a lépcsőn.
- Az meg mi? - kérdezte két ásítás közben.
- Aputól kaptam.
- Ja, értem. Megyek ma Dave-hez! - jelentette ki mintha ez olyan természetes lenne.
- Rendben. - mondta anyu.
- Holnap meg átjön Matt.
- Az is rendben van.
- Azok meg kik? - kérdeztem értetlenül, mert még soha nem hallottam róluk.
- Semmi közöd hozzá. De ha annyira tudni akarod, egy fesztiválon ismertem meg őket.
- Ahaa... - világosodtam fel.
Reggeli után felmentem a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Volt egy üzenetem.
J -Szia, Tessa! Mizujs? Milyen a ház és a környék?
T -Szia, Joan! Nagyon jó mindkettő, de unatkozom, mert nem vagytok itt.
J -Tényleg? Pedig nagy örömmel mentél el innen, ha jól emlékszem azt kiabáltad hogy: " Ezaaz, végre elhúzok innen!" és még táncoltál is. :D
T -Jól emlékszel. Az milyen tánc volt úú, régi szép idők :D
J -:D
 Ez így ment tovább...Lehajtottam a Macbook fedelét, és levettem a könyvespolcomról Shakespeare szonettjeit. Szép sorban haladok már a 66. szonettnél járok, de valahogy nem tudom elolvasni. Olyan nyugtalan vagyok, vajon a szoba miatt, inkább lementem, megkérdeztem anyut, hogy elmehetek-e sétálni. Mogorván nézett rám, mert szobafogságban vagyok, de végül is elengedett.
 Tudtam, hová akarok menni, vissza a parkba, ahol tegnap jártam. Odaértem. Az egyik padon egy hajléktalan feküdt, szerintem aludt. A másik padon szétterülve egy srác, nagyon is éberen, zenét hallgatott. Én meg mindenképpen le akartam ülni.
- Megtennéd, hogy felülsz? Más is le szeretne ülni. - mondtam közömbösen.
- Ott a másik pad! - Levette a napszemüvegét és megláttam egy csodaszép kék szempárt, amik engem néznek.
- Foglalt! - mondtam. Odanézett, és inkább meg se szólalt, felült.
-Köszönöm! - hálásan pillantottam rá. Nem tudom, meddig ülhettünk szótlanul, mivel ő zenét hallgatott, én meg olvastam.
- Mit olvasol? - kérdezte, megtörve a kínos csendet.
- Ezt! - mutattam fel neki a könyvet.
- Már elolvastam mindet, kétszer is..
-Oké....
-Hol tartasz? Vagy nem sorban haladsz? - kérdezte.
- De sorban haladok, és a 74. szonettnél tartok. - mondtam.
- A 75. a kedvencem. Felolvasnád hangosan? - kérdezte reménykedő mosollyal, ami , hogy is mondjam, nagyon szép volt, khm...
- Persze. - bólintottam - Az vagy nekem, mint testnek a kenyér... - olvastam. Ő csak bámult maga elé,
 nem szólt semmit - Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok mégis megszomjazom.
- Ez nagyon szép! - mondtam némi csend után.
- Tudom. - határozott volt, de szomorú.- Örülök, hogy megismertelek. Remélem találkozunk még! -ezzel a mondattal felállt és elment.
- De még a nevedet sem tudom - motyogtam alig hallhatóan. - Mindegy.. Hazamentem és levágtam magam a kanapéra.
- Mit nézünk? - kérdeztem a TV-t bámulva.
- Titanic. - mondta anyu.
- Fúú, de nem szeretem azt a filmet. Olyan hülyeség, ha nem terül szét azon az ajtón, akkor felfért volna a másik is. - mondtam elképedve. - Meg tudtad, hogyha egyenesen belemennek, akkor a hajó túléli, de nem.. ők nagymenők akartak lenni, ők majd azzal a hatalmas hajóval kikerülik. Argg.. - ezzel ott is hagytam anyut.
 Felmentem a szobámba és nem érdekelt, hogy még csak 7 óra van, bevágódtam az ágyba és megpróbáltam elaludni. Rá gondoltam és szerencsémre róla is álmodtam. Szuper!