1. rész Költözés

Sziasztok! Legelső bejegyzésem remélem tetszeni fog!

Vasárnap

Reménykedtem benne hogyha kikerülök az általánosból olyan helyre költözünk, ahol életem boldogabbik részét töltöm. Találtunk egy házat a kertvárosban, egy megfelelő környéken, ahol a szomszédok már egy kicsit túlságosan is kedvesek voltak a ház megnézésekor. Elfoglaltam a szobám, anyu segített kipakolni.
- Ehhez mit szólsz? - kérdezte anyu, kiemelve a dobozból egy méhecskés pólót.
- Kidobhatod - mondtam, ő pedig felvont szemöldökkel nézett rám.
- Ezt? Ezt a pólót annyira szeretted! - most már én néztem rá felvont szemöldökkel.
- Maximum 10-11 évesen, de anya már 15 vagyok közel a 16-hoz.
- Hát mindegy. Belerakom az emlékdobozba. - MIBE? MILYEN DOBOZBA? Inkább ráhagytam.
- Anyu, megyek felhívom Lily-t! -szóltam, miközben felálltam. Milyen furcsa az embernek, hogy 30 perc ülés után mennyire elzsibbad a lába.
- Rendben, addig megnézem ebben a dobozban mit találok. Jééé!! Képek!
Kimentem a szobából, majd felhívtam Lily-t.
- Megőrülök! - mondtam köszönés nélkül.- Olyan sok cuccom van, hogy azt se tudom, mit hova tegyek.
- Nyugi, csak meglesz valahogy.
- Szerinted. A fele egy rakás szemét. -már szinte fortyogtam a dühtől.
- Anyud hogy kezeli? - kérdezte némi hallgatás után, de szerintem megvárta, míg lenyugszok...
- Anyu, remekül. Olyan lelkes, hogy... hogy legszívesebben lecsapnám idegességemben. - ha jobban belegondolok, akkor talán elhallgatna.
- Sajnálom. - mondta.
- Mit?
- Ezt az egészet... hogy nem lehetek ott. Annyira szeretnék segíteni, de nem tudok..
- Segítesz te nekem eleget. Ha nem jövök ki veled beszélni, megőrülök... -zártam le a témát. - Megyek mert anyu már kiabál, hogy menjek már, mert el kell dönteni valamit. Szia!
- Szia!

Bementem a szobába, anyu két vázát tartott előttem, várta, hogy döntsek..és ez így ment sokáig, amíg kész nem lettünk. Büszkén néztem az új szobámra, mert tetszett a végeredmény. Sokáig gondolkodtam, vajon mit is csinálhatnék... végül gondoltam egyet, leszaladtam a lépcsőn és kiléptem az ajtón, ki a nyári melegbe. Nem gondolkoztam rajta, hogy merre menjek, csak mentem előre, fel a nagy dombra vagy úgymond a kis hegyre.
Sétáltam és gondolkoztam a sulin, az ottani embereken. Vajon jó fejek vagy talán bunkók..Nem tudom.
Befordultam egy utcába, ahol egy parkkal találtam szemben magam. Kihalt egy környék, éjszaka tuti félnék, de nappal gyönyörű volt. Közepén két pad volt egy fa árnyékában, egymásnak háttal. Gyönyörű kép, vászonra illő. Leültem az egyik padra és csak nézelődtem. Nem tudom, mennyi idő telhetett el azóta, mióta idejöttem, egyszer csak megcsörrent a telefonom.
- Tessa, mégis hol vagy? Gyere azonnal haza!! - szólt bele anya a telefonba kicsit hangosan, hangosabban, mint kellene.
- Oké, megyek már! - mondtam, mielőtt szívrohamot kapott volna.
- A bátyád már mindenhol keres! - Taylor engem keres?Mi?
- Taylor?
- Igen, a bátyád, Taylor. - felvont szemöldökkel néztem magam elé. - De siess haza!
- Megyek, megyek!
- Szia!
- Szia! - de már le is tette.
Amint hazaértem, kaptam egy fejmosást, hogy én egy "taknyos 15 éves mit képzelek magamról?" ,meg "csalódtam benned", de megkaptam még a "szobafogság" szócskát is.
Felmentem a szobámba és mire átöltöztem anyu szólt is, hogy kész a vacsora...Rakott káposzta, pfuj.
- Te komolyan engem kerestél? - kérdeztem Taylortól.
- Anya mondta, hogy keresselek meg, bárhol is vagy! - mondta kedvtelenül.
-Aha, értem..De azért egy kicsit se aggódtál, hogy merre vagyok? - reménykedtem.
- Nem. Először is: tudsz magadra vigyázni, mert nem vagy 5 éves.. - ennél a mondatnál anyura néztem felvont szemöldökkel, de ő ezt egy rosszalló pillantással díjazta. - Másodszor meg: nem érdekel, mi van veled! - ezt megkaptam.
- Megyek lefekszem. Hosszú volt ez a nap. - álltam fel a székről, de anyu elkapott, felállt és egy csomagot adott oda nekem.
- Apád küldte születésnapodra! Nem lesz otthon, úgyhogy letudta ennyivel..
- Megköszönnéd a nevemben? - anyu bólintott, majd megfordultam és felmentem a szobámba. Ledobtam a csomagot azt asztalra, leöltöztem és befeküdtem az ágyamba.