5. rész Bonyodalom

Szerda

 Boldogan keltem fel, mivel tudtam, hogy ma megismerhetem apu menyasszonyát. Szép ruhát akarok felvenni ezért megkértem anyut segítsen. Végül elegáns ruhát vettem fel egy csíkos nadrágot fehér blúzzal kék zakóval fekete bakanccsal és kiegészítővel. Nagyon jó kedvem volt mivel láthatom ma Bellát. Nagyon megkedveltem. Taylor már annál kevésbé.
- Én nem ebédelek itthon - mondta.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert megbeszéltem a srácokkal, hogy megyünk mekizni.....
- Nem akarod megismerni apu menyasszonyát?
- De megakarom csak már megbeszéltük.
- Értem. De majd részletesen elmesélek mindent.
- Nem kell - mondta közömbösen.
- Oké.
 Reggeli után felmentem a szobámba és válaszoltam minden köszöntésre. A közönségin olyanok is felköszöntöttek akiket nem is ismerek. Utána még párszor kifésültem a hajam, olvastam pár oldalt.
Anyu éppen terített mikor csöngettek. Taylor már nem volt itthon, úgyhogy nekem kellett kinyitnom az ajtót.
- Sziasztok!
- Szia Tessa! -köszönt apu. Bella kint játszott az udvaron Lunával.
- Szia Tessa , Katherine vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
- Úgyszintén! - nem tudtam mit kéne csinálnom, ezért szorosan megöleltem. Nem számított az ölelésemre, de szívből viszonozta. Apu mosolyogva figyelt minket.
- Jaj, milyen buta vagyok! Gyertek beljebb, anyu az étkezőben van, én kimegyek Bellához.
- Rendben. - mondta apu. Odasétáltam Bellához és egy öleléssel köszöntöttem.
- Szia, elhoztam Lunát.
- Biztos, hogy nekem adod? - kérdeztem mosolyogva.
- Biztos!
- Rendben. Bejössz?
- Igen. Luna bejöhet?
- Persze, fent fog aludni a szobámban.
- Otthon is az én szobámban aludt.
 Kinyitottam az ajtót és bevezettem Bellát.
- Szép ház!
- Köszönöm.
Beléptünk az étkezőbe anyu éppen Katherine-nel beszélgetett, apu minket nézett.
- Taylor hol van? - kérdezte apu tőlem.
- A haverjaival ment el mekizni.
- Ááá, oké..
- Üljetek az asztalhoz! - mondta anya a konyhába menet.
 Én még beszélgettem Katherinnel, apu pedig Bellával, mikor belépett Taylor.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Hazajöttem, ez olyan nagy baj? - flegmáskodott, miközben egyfolytában Katherine-t és Bellát nézte.
- Szia, Taylor - szakította félbe a kínos csendet apu.
- Sziasztok! - méregette. Nem említettem, hogy nem túl jó viszonyban váltak el?
- Taylor, ne csináld ezt!
- Mit? Tessa, mit?
- Ezt amit csinálsz! Előre elítéled őket, pedig tök rendesek.
- Nem érdekel! - mondta hangosan.
- Dehogyisnem érdekel! Érdekel, nagyon is! - beszéltem már én is egyre hangosabban - Lassan 2 éve, hogy elváltak, törődj bele! Ezt már nem tudod megfordítani! Attól, hogy anya nem talált másik palit, vagy nem is akart, attól még ők vannak! Inkább örülj, hogy apa talált valakit, akivel boldog, igazán boldog! Anya a karrierjére koncentrál, apu meg rájuk - mutattam a Katherinere és Bellára. Taylor megfordult, és elment.
- Sajnálom - sütöttem le a szemem.
- Ne sajnáld! Én sajnálom, hogy miattam vesztetek össze - sajnálkozott Katherine.
- Hamar túllép rajt! Nem kell sajnálni! - mosolyogtam. Anya, mintha mi sem történt volna, úgy hozta be az ebédet.
- Mi történt? - kérdezte - Tessa, miért állsz?
- Semmi.... elment az étvágyam - felálltam, és felmentem a szobámba. Ahogy elhaladtam Taylor szobája mellett hallottam, hogy max. hangerőn hallgatja a Macbook-ján a zenét. Beléptem a szobámba, és megláttam az ágyamon feküdni Lunát. Odamentem hozzá, és elkezdtem simogatni. Bejött Bella a szobába.
- Jól vagy? - jött oda hozzám.
- Persze. Csak, tudod.... nem tudtam, hogy ennyire felkapja a vizet.
- Ő rossz?
- Nem, ő nem rossz... csak nagyon nehezen viselte a válást.
- Nem szeret engem?
- Nem tudom, mert nem ismer. Ha megismerne téged, meg anyukádat, biztos máshogy gondolná. De ő valamiért nem akar megismerni..
- Miért nem?
- Mert neki ez a helyzet új..
- Neked nem?
- De, csak én jobban kezelem, én beletörődök - magyaráztam - megölelsz?
- Igen - nevette el magát , majd odajött, és hosszasan megölelt.
Mikor elengedtem, odalépett a kutyához, és elkezdte simogatni.
- Mit szólnál hozzá, ha valamelyik nap elmennénk megsétáltatni Lunát? - kérdeztem.
- Örülnék neki! - arca vidám lett.
Még beszélgettünk, mikor apa feljött Belláért.
- Bella, gyere megyünk.
- Apu valamelyik nap nem aludhat itt Bella.
- De , persze, majd később - mondta.
- Bella lemennél, beszélni szeretnék Tessával. Kiment a szobából.
- Köszönöm, hogy megvédted őket!
- Ez természetes! Taylor rosszul reagált...
- Mindegy... szia Tessa!
- Szia, apu!
Hallottam, hogy elköszönnek és elmennek.
Megpróbáltam aludni, de nem ment. Kimentem a folyosóra, és megálltam Taylor ajtaja előtt. Kopogtattam, de nem válaszolt, benyitottam.
- Szia! - ébren volt.
- Szia! - mondta.
- Bocsánat, hogy kiborultam, de tényleg nagyon kedvesek...
- Tessa, nem velük van bajom, hanem azzal, hogy látszott apán mikor beléptem , hogy jobban szereti őket, mint minket szeretett anno.
- Ez nem igaz. Ott még friss a dolog és persze, hogy jobban látszik.
Minket is ugyanannyira szeret.
- De Tess. Velem apa még szaros koromban sem bánt úgy, mint velük.
- Honnan tudod?
- Onnan, hogy emlékszem. Emlékszem, hogy sosem fociztunk valahányszor is szerettem volna. Nem csinált velem semmit. Nem volt velünk boldog.
- Épp ezt mondom, hogy velük boldog, és ennek örülnöd kéne!
- Talán igazad van! Mikor jönnek legközelebb?
- Nem tudom. Én a holnapot anyával töltöm..
- Én is.
- Holnapután meg nem tudom, lehet megyek Bellával megsétáltatni Lunát.
- Kit?
- Lunát. A kutyámat. Bellától kaptam, egy kölyök spániel.- Mindegy.. akkor holnapután elmegyek és bocsánatot kérek!
- Helyes, helyes...
- Na gyere ide - húzott magához és megölelt.
- Ezt miért kaptam? - csodálkoztam.
- Miért? Nem adhatok a húgomnak egy ölelést? - nézett rám bevetve kacér mosolyát.
- Te nem szoktad! - vetettem be én is.
- Oké... szóval mi is van Matt-tel? - kérdezte.
- Semmi.. - indultam kifelé - miért tudsz valamit róla?
- Azt mondta először, hogy megkedvelte a Shakespeare lányt.
- És az jó?
- Neked mindenképp!
- Oké.. - indultam ki - Jó éjt.
- Jó éjt.
Visszamentem a szobámba, és viszonylag gyorsan el is aludtam.