2014. október 29., szerda

4.rész Szülinap

Szerda

 Ahogy reggel kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy elfeküdtem a nyakam. Nem csoda, hisz Matt vállán aludtam. Felemeltem a fejem, automatikusan felébredt ő is. Szétnéztem a nappaliban és megakadt a szemem Taylor-on. Minket néz, majd hirtelen elmosolyodik.
- Mi az? - kérdeztem fáradtan.
- Hogy kerülsz ide? - kérdezte, de már vigyorgott.
- Lejöttem inni valamit és ment egy film, amit megnéztem.
- Aha. Amúgy boldog szülinapot! - mondta ki a rettegett szót.
- Argg.. tényleg szülinapom van! Most miért mondtad..
- Ma van a szülinapod? - kérdezte csodálkozva Matt.
- Ja, de ki nem állhatom a szülinapomat. - még belegondolni is rossz, hogy mi lesz most.
- Miért? - érdeklődött Matt.
- Mindig elrontják a szüleim. Anyám nagy felhajtással van, apám mindig lepasszolja, őt pedig nem is érdekli - néztem rá Taylor-ra - de most felköszöntött 3-4 év után.
- Valamikor azt is kell. - közölte T.
- Hát, kösz.
- Boldog születésnapot! - szólalt meg Matt.
- Ne, ne mondd! Úgysem lesz az..
- Hátha. - próbált  felvidítani. Sikerült is neki, mivel akaratom ellenére elmosolyodtam.
- Kis naiv... - pff. még azt hiszi meggyőzött.
- Sziasztok, gyerekek! Felkelt a szülinapos is?!- köszöntött anyu. Mielőtt adott volna egy hatalmas puszit, egy "én megmondtam" mosolyt küldtem Matt-nek. - Boldog születésnapot!
- Köszönöm! - mondtam magamra erőltetve egy mosolyt.
- Menj, öltözz fel! Rendesen! Ruha legyen! - nyaggatott anyu.
- Szoknyás ruhát? - kerekedett el a szemem.
- Igen, azt.

- Ne máár! - ellenkeztem, de megfogott és elkezdett húzni a lépcső felé.
- De, de! Fiúk, ti maradjatok itt! - szólt vissza anyu.
A lépcsőn sétálva hallottam, hogy valamin hatalmasat röhögtek.
 Anya felöltöztetett egy úgymond visszafogott ruhába, és rám erőltette a sminket is. Nem mintha nem sminkelném magam, csak én a visszafogott stílust kedvelem.
- Mikor szólok, akkor szép lassan lejössz a lépcsőn, és mikor a nappaliba érsz, előveszed a legszebb mosolyod! - parancsolt rám anyu.
- Miért? Nekem nem csak az van?- vontam fel az egyik szemöldököm.
- Ne szemtelenkedj! - morgósan rám nézett. - Azt akarom, hogy tökéletes születésnapod legyen!
- Mit tervezel? - gyanakodtam.
- Semmit, csak estére egy vacsorát... - vakargatta a fejét.
- Anyu, ismered azt a mondást. hogy a kevesebb néha több?
- Hogyne ismerném! - bólogatott.
- Hát mert nem látszik! - utalva a máris nagy felhajtásra,
 Még utoljára átfésülte a hajam, és lement.Valamit beszélt még a fiúkkal, de nem hallottam mit. Hallottam, amint azt mondja, hogy "Gyere szívem!". Hát elindultam. Ahogy leértem bementem a nappaliba Taylortól egy elismerő mosolyt kaptam, Matt-től két gyönyörű ámulatos szempárt és egy visszafogott mosolyt.
- Tudom, szexi vagyok! - emeltem fel mindkét kezem védekezve.
- Az esti ruhád sokkal szebb! - mondta büszkén anyu. - A tűsarkú, a táska, a kiegészítők.
- Mi sarkúúú?!?! - kérdeztem enyhén hisztérikus hanggal.
- Tűsarkú! Muszáj lesz felvenned!
- Ha meg zakózok egy hatalmasat, akkor én leszek a rossz, felelőtlen gyermek, mert nem tudok a saját szülinapomon megállni a saját két lábamon! - áááá kikészíít..
- De akkor is tűsarkút veszel fel!
- Argg! - azzal lerendeztem és felmentem a szobámba.
 Ránéztem az asztalon folyamatosan rezgő telefonra...
L:   Szia, Tessa! Boldog szülinapot!
T:  Szia! Ne is mond! Már nem boldog!
L:  Miért?
T: Anyám már mindenféle tűsarkukról beszél! Képzeld, megyünk vacsorázni!
L: Szedd már össze magad! Szülinapod van! Meg teniszválogató itt! Ne szomorkodj!
T: Mi van ott? Teniszválogató??
L: Igen teniszválogató. És már jó lenne indulnom!
T: Le ne tedd!
L: Tessa, nyugodj meg! Ha megnyugszol én is nyugodt vagyok, és könnyebben bekerülök!
L: Tessa, Tessa itt vagy?
T: Itt vagyok, csak igazad van, mint mindig! Köszönöm!
L: Mit?
T: Hogy te akkor is tudod mit kell csinálni, ha több kilométerre vagy tőlem.
L: Miért ne tudnám? Csak mert messze vagyok, attól még beszélni tudok!
T: És lám, megint igazad van...
L: Amúgy ez nem lesz mindig úgy!
T: Mi?

L: Hát, hogy messze vagyok!
T: Ezt, hogy érted?
L: Mert hamarosan odaköltözünk a környéketekre!!
T: Ááááááááá!
L: Tessa ne sikíts már!
T: Jaj, bocsi de olyan jó hír... megmentetted a napomat! És mikor költöztök?
L: Hát szerintem a hónap vége felé..
T: De még csak 1-je van..
L: Tudom. Hamarosan indulnom kéne!
T: Ohh, tényleg! Menj és kerülj be helyettem is!
L: Oké, szia!
T: Szia!
 Leraktam a telefont, és az ajtó felé nézve anyut láttam meg.
- Mi az? - kérdeztem csodálkozva,mert nem tudtam miért van itt.
- Sikoltottál!Azt hittem baj van! - mondta.
- Mi? Nem!
- Csipog a telefonod! - mutatott a kezemben lévő készülékre.
- Ó csak üzenetek!
- Hány van?
- 32, 33, 34... - néztem a kezemben lévő mobilra ami folyton csipogott.
- Az jó? - kérdezte.
- Mi?
- Az, hogy sok üzeneted jön!
- Nekem nem mivel nem szeretem a szülinapomat! De jól esik, hogy gondolnak rám..
- Aha értem..
- Itt van még Matt? - kérdeztem félve.
- Igen. Miért ne lenne itt, még nem is reggeliztünk. Jaaj a reggeli! Rohanok! - azzal ott is hagyott.
 Lementem és a TV-t néző fiúkra meredtem.
- Csak nem a tegnap esti borzalmat ismétlik? - tudakoltam Matt-től.
- Szerencsére nem..Ez CSI. - nézett vissza a TV-re.
- Úú, azt szeretjük - ültem le közéjük.
- Mi van? - kérdeztem a vigyorogva engem bámuló tesómat.
- Semmi, semmi... - vigyorgott továbbra is. - Te Matt! Nincs kedved eljönni velünk vacsizni este.Úgyis van egy felesleges helyünk, mert apám nem jön. Gyere már! Halálra fogom unni..
- Rólam ne is beszéljünk! Nem neked fognak énekelni, nyugi jöhetsz!! - szálltam be a kérlelésbe.
- Ez a te szülinapod! A családoddal vacsorázz! - erre a kijelentésre Taylor elnevette magát.
- Tavaly átült egy másik asztalhoz, és egy öreg tatával evett! - emlékeztetett a tavalyi esetre.
- Mi?
- Nem bírta tovább a nagy felhajtást. Volt torta meg egy csomó minden, erre egyszer felállt megfogta a tányérját és átment a tatához! - vihogott Taylor.
- Ez komoly? - nézett rám Matt.
- Ja utálom a meglepetéseket és a nagy felhajtást... - válaszoltam egyszerűen.
- Anya figyelj! - ordította Taylor a konyhába - Matt jöhet velünk vacsizni?
- Persze nyugodtan! - jött a válasz a konyhából.
- Akkor jössz? - kérdeztük egyszerre T-vel.
- Praktikus ajánlat. Láthatsz tűsarkúban zakózni! - vigyorogtam rá.
- Megyek, megyek!- nevette el magát.
- Ez az! - mondta Taylor.
 Eljött az este vagyis a délután mivel anyu már délután felvitt öltözni..
Mire felvettem azt a ruhát meg igazítani is kellett rajta meg ezt csinálni meg azt csinálni, de nem tudom mit... A hajam kiengedve a vállamra omlott, anyu vagy ötszázszor átfésülte egy fekete füstös smink rúzs plusz sok olyan cucc amit nem is ismerek. Szóval rám került több réteg smink, a hajam is be volt lőve a ruhám rendben volt a kiegészítőket felvettem, és már csak a rémálmom kell, a CIPŐ. Ááá.. Próbáltam rávenni anyut, hogy a lépcsőn had menjek mezítláb.
- Tessa, nem mehetsz le mezítláb, mert úgy elmarad a varázs.. - jelentette ki ábrándozva.
- Mégis milyen varázs? - grimaszoltam.

- Az a varázs amikor lemész magassarkúban..


- Tűsarkúban. - szakítottam félbe végig a cipőt bámulva.
- Tűsarkúban.. - folytatta. - akik lent vannak mind téged várnak, s mikor meglátnak elakad a lélegzetük. Nagyon jó érzés.
- Maximum nekem áll el a lélegzetem ebben a ruhában - igazítottam meg magamon a ruhát, hátha jut egy kis levegő a tüdőmbe..
- Én lemegyek és ugyanúgy csináljuk, mint délelőtt, csak nem a nappaliba kell menned, hanem a lépcső előtt várakozunk..
- Rendben - és kiment az ajtón.
 Utoljára még belenéztem a tükörbe, és nyugtattam magam.
Anyu szólt, hogy menjek én meg elindultam. Amint kiértem a szobából azonnal vissza is rohantam vagy tipegtem, (mert ebben semmit se lehet csinálni) mert otthagytam a táskám. Már biztos nem lesz szerencsém. Újra elindultam. A lépcsőn vigyáztam nehogy leessek és mivel gondoltam az utolsó két lépcsőfokot megteszem úgy, hogy nem nézek oda, megcsúsztam és egyre közelebb került a padló, csakhogy valaki megfogott. Tágra nyílt szemekkel néztem rá Matt-re. Öltönyben volt wow. Mint egy béna romantikus filmben...
- Köszi..az ajánlat szerint látnod kell zakózni! - emlékeztettem.
- Bocs, de kimaradt! - vonta meg a vállát.
- Nyugi hosszú még az este - emlékeztettem mivel még csak most indultunk.
 Ahogy odaértünk az étterembe meg is mutatták az asztalunkat. Én anyu mellett ültem Taylor meg Matt mellett. Beszélgettünk sokat, nevettünk vagyis inkább rajtam röhögtek mivel anyu elmesélte a ciki sztorijaimat. Majd jöttek a tortával. Alighanem az egész személyzet kijött, hogy felköszöntsön.
- Happy birthday... - énekelték egyszerre. Az étteremben mindenki idenézett és mosolyogtak.
- Köszönöm szépen mindenkinek, tényleg!! - csitítottam le a kedélyeket.
- Elmentem pisilni! - jelentette ki Taylor.
- Hát erre nem voltunk kíváncsiak, de oké.. - válaszolt Matt.
- Tessa, pár perc és jövök. - mondta anyu.
- Csak nem pisilni mész? - kérdeztem elfojtott mosollyal.
- Ne szemtelenkedj! Nem oda megyek, beszélnem kell valakivel telefonon. Elnézést! - felállt és elment.
- Ezt már másodjára mondta ma! - vágtam oda Matt-nek.
- Mit?
- Hogy "Ne szemtelenkedj!" - válaszoltam eltorzított hangon - Na, és eddig, hogy tetszik a rémálmom?
- Eddig jó, csak még tartozol egy taknyolással! - emlékeztetett.
- Nyugi meglesz! Hamarosan..
- Tessa, mit keres itt apa? -megjött Taylor.
- Hol van? - az ajtó felé bólintott.
 Megláttam ott beszélgetett anyuval, oldalán meg egy gyönyörű kislány ácsorgott. Hirtelen felpattantam, de szerencsémre kitört a a cipőm sarka, nem is én lennék, odabicegtem apuhoz és szorosan megöleltem.
- Mit keresel itt? Azt hittem nem leszel itt!
- De itt vagyok! Bella, köszönj szépen Tessának!
- Szia Tessa! Örülök, hogy megismertelek! Boldog születésnapot! - mondta a kislány, Bella gyönyörű szép hangon.

- Ő ki? - hajoltam le a kislányhoz és szorosan megöleltem, mivel nem tudtam megtartani az egyensúlyomat a hülye cipő miatt, elestem magamra rántva Bellát.
- Bocsánat! - nevettem el magam Bellát felsegítve.
- Semmi baj! - nevette el ő is magát.
- Szóval ő a menyasszonyom kislánya! - hadarta el gyorsan. Hogy  minek a mije??
- Óóó, értem.... - akkor ezért küldte a nyakláncot. - miért nem mondtad?
- Nem tudtam, hogyan mondhatnám el!
- Aha, ez olyan mikor a válásotokat se tudtad, hogy mondd el!
- Nem, nem olyan. Ott ketten voltunk anyád biztosan elmondta volna, de itt most egyedül vagyok, tudod, hogy nem vagyok a szavak embere! 

- Igen tudom. Mindegy majd még elmondod. Csatlakoztok? - kérdeztem reménykedve hátha még kitudok szedni valamit belőle.
- Nem, csak Bella ragaszkodott hozzá, hogy elhozza neked a szülinapi ajándékot!
- De már kaptam ajándékot! -utaltam a nyakláncra..- És köszönöm!
- Ezt Bellától kapod! Odaadhatod Bella!
 Bella elszaladt majd visszajött üres kézzel. Láttam, hogy mozgolódik valami a pulcsija alatt. Lehúzta a cipzárt és egy kis kölyök spániel dugta ki a fejét a lyukon.
- Ő itt Luna! Az én kutyám volt.
- De miért adod őt nekem? - játszottam a kiskutyával a kis résen keresztül. 

- Mert szeretem Lunát és amit apukád mesélt rólad, azok szerint téged is szeretni foglak, és ha téged szeretlek akkor gyakran leszek veled és látni fogom Lunát is! - elnevettem magam.
- Miért nem veszed ki? - kérdeztem majd hátrafordult és egy kis táblára mutatott, "Kutyát behozni tilos!". Elnevettem magam. Közelebb hajoltam Bellához és a fülébe súgtam:
- Ugye elmondod mit mondott apu rólam? - elnevette magát, majd bólintott.
- Apu, minél hamarabb szeretném megismerni a menyasszonyodat, ha ő is ilyen kedves aranyos áldásomat adom! - nevettem el magam.
- Rendben majd megbeszélünk egy időpontot.
- Ezt úgy mondtad mintha dokihoz mennék, nem, holnap vagy átjöttök, vagy én megyek át!
- Holnap gyertek át ebédre. - ajánlotta anyu.
- Holnap hozd el Lunát és nagyon köszönöm Bella - pusziltam meg.
- Oké.
- Akkor holnap! - mondta apu verejtékezés közben. Izgul, ááá nem.
- Sziasztok! - integettem nekik.
Visszamentünk az asztalhoz.

 - Mit akart? - kérdezte Taylor.
- Bella elakarta hozni a szülinapi ajándékomat.
- Ki az a Bella?
- Apu menyasszonyának a lánya - Taylor szájából kiesett a kaja.
- Mijének a mije?
- Óóó, apu újra házasodik és elhozza holnap ebédre a menyasszonyát és a lányát.
- Oké - mondta nyugodtan.
- Matt - fordultam hozzá - láttad a zakózásom?
- Láttam! - nevetett.
Mikor befejeztük a vacsorát hazavittük Matt-et és hazamentünk. Befeküdtem az ágyba és aludtam. Viszonylag jó kis szülinapom volt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése