16.rész A randevú

- Matt, hol vagy? - kérdeztem újra - A fiúkra nem jellemző, hogy még a randi kezdete előtt lelépnek!
Nevetést hallottam felülről. Felnéztem a fára, és ott ült egy hatalmas ágon és az egyik lábát lelógatta miközben engem nézett.
- Feljössz, vagy csak bámulsz? - mosolygott.
Kinyújtottam rá a nyelvem, és felmásztam mellé.
- Hű, ez......szép! - nyögtem ki.
- Ugye? Ide jövök fel, mikor........ - hagyta félbe a mondatot.
- Mikor?
- Mikor rád gondolok, és kiakarlak zavarni a fejemből! - nézett mélyen a szemembe.
- Engem max. ki lehet küldeni, nem kizavarni!
- Még készültem valamivel! - mászott fel egy magasabban lévő ágra, és leemelt róla egy piknikkosarat.
- Úú csak nem piknikezünk? - találgattam.
- De! - mászott le, majd lesegített engem is, és engem ismerve nem maradhatott el az, hogy megcsúszom. Hát.... megcsúsztam, egyenesen Matt ölébe.
- Deja vu! - emlékeztem vissza a szülinapomra.
- Nekem tetszik. Akkor is tetszett! - nevetett.
- Az, hogy elvágódom? - válaszképpen tovább nevetett.
Kipakolt mindent, és a legvégére maradt nem más, mint a kaja.
- Gyorskaja? Wááá! Imádlak! - ugrottam a nyakába.
- Oké ugri- bugri, ne ugrálj!
- Ne becézgess, azt nem szeretem! - elröhögte magát.
- Szóval te nem szereted, ha becézgetnek. És még mit nem szeretsz? - érdeklődött.
- Ha célozgatnak. Azt szeretetem, ha egyenesben megmondja, hogy mi akar. Ha megsajnálnak...
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy ha ......... pl. eltörik a lában, nagyon utálom, ha körbeállnak, attól még nem nem lesz jobb!
- Azért állnak körbe, mert segíteni akarnak!
- Tényleg? Óóó, akkor ezért haragudtak meg rám anno. 
- Te sokkal másabb vagy, mint a többi lány.
- Meglehet! - vettem ki egy sült krumplit. 
- Meglehet! - ismételte, majd ő is kivett egy sült krumplit, és odarakta a számhoz.
- Ezt se szeretem! Ne csinálj ilyet! Tudok enni egyedül is!
- Miért nem mondtad?
- Hagytad, hogy befejezzem?
 Most már végleg kidőlt, és meg odafeküdtem mellé. Egy kis idő után átfordult az oldalára, pont velem szemben, én meg követtem a példáját. Csak feküdtünk így, meg sem mozdultunk. Addig, míg meg nem kordult a hasa.
- Te kajak éhes vagy még mindig? - álltam fel.
- Ja, mert valaki megette az egészet! - állt fel ő is.
- Nem tudom ki lehetett! - ráztam a fejem.
- Tényleg nem? - vonta fel a szemöldökét.
- Jó...... én voltam! - vallottam be.
- Nem mondod!
- Gyere ide! - tártam ki a karom. Odajött, és szorosan megölelt. Lassan elhúzódott, és a szemembe nézett, és újra közeledni kezdett. Megpróbáltam megint gyorsabb lenni, de megelőzött. Elröhögte magát, majd megcsókolt. Ott helyben estem majdnem össze, liftezett a gyomrom, mint az őrült, karom nem engedelmeskedett nekem, mert akaratlanul is a nyaka köré fontam. Rosszabbnak képzeltem el az első csókot, de ez nagyszerű volt.
- Gyere, menjünk haza! - kulcsolta rá az ujjait az enyémekre.
Mikor hazaértünk, indultam volna be, mikor megfogta a kezem és visszahúzott.
- Jó éjt puszit nem kapok? - adtam egy puszit az arcára, de megint visszahúzott.
- Helyesbítek, jó éjt csókot nem kapok? - elnevettem magam, majd magához húzott és megcsókolt. Majd újra....és újra. És még egy puszi, és el is ment. Bementem és egy csodálkozó szempárral találtam szemben magam. Lily mindent tudni akart, szóval ma se lesz valami jó éjszakám.... 

15.rész

 - Tess... lejönnél egy kicsit? - kérdezte T.
 A lépcsőn lemenve megpillantottam Lilyt, ahogy ült a kanapén. Közelebb érve amikor felemelte fejét láttam az kisírt szemét, a kevés feketés sminkje pedig lefojt.
- Lily, mi a baj? - odarohantam hozzá.
- Összevesztem a szüleimmel! Eljöttem otthonról! Maradhatok nálad pár napig?
- Felőlem hónapokig vagy akár évekig maradhatsz! - szorosan megöleltem.
- Bizti? - nézett rám.
- Bizti! -  nevettem el magam - És ne legyél morcos, nem áll jól neked! A szüleiddel meg ne foglalkozz, majd csak megbékélnek!
Lily Matt-et nézte, aki a hátam mögött állt.
- Ááá, Lily ő itt Matt, egy barátom.
- Matt, ő itt Lily, a legjobb barátnőm! - mutattam be őket egymásnak. Lily azonnal megszerette, azt mondta neki is kell egy ilyen barát. Matt-el összenéztünk. Míg ők beszélgettek én hosszasan elgondolkodtam. 
- Kell nekem  egy bagoly, mint Harry Potter-nek! Az olyan király lenne! - néztem rájuk. Ők felváltva néztek rám, és egymásra. 
- Nekem is kell.ÚÚÚ...meg olyan amit láttunk az állatkertbee!! Emlékszel? - elkezdett ugrálni Lily. 
- Igen Lily. Elhiszed hogy a fókát nem tudtad volna elhozni akkor se, ha annyira cuki? De te akár egy állatkertet is szerezhetnél... Önként odaadom neked Taylort - nevettem.
- ÚÚ.. Köszzii! - vigyorogva tovább ugrált, végül megállapodott tekintete a tesómon. Fel se fogta mit mondtam, míg Lily nem kezdett el felé menni. Akkor azonnal elkezdett szaladni, legjobb barátnőm utána.Matt odajött hozzám, és szorosan megölelt. Lily ahogy leszaladt Taylor után egy percre megállt, háta mögött mutogatott nekem, hogy mi együtt vagyunk-e? Megráztam a fejem, erre elmosolyodott, de tovább futott. Matt elengedett, majd megpuszilta a homlokom.
- Cuki vagy! - mondtam mikor végleg elengedett.
- Te pedig aranyos, kedves, néha bunkó, de ezért is bírlak, nem vagy kiszámítható, és gyönyörű... folytassam? - mosolygott cukin.
- Nem kell.... majd később! - nyugtattam meg - Lily, hoztál cuccot? Mert ha nem, adok! - elkaptam a karját, mikor a lépcső felé készültek.
- Persze, hogy hoztam - kiment a folyosóra, arrébb hozta a két nagy bőröndjét és még három kicsit.
- Hát... jó sok cuccot hoztál - néztem rá, majd a bőröndökre.
- Nem baj? - nézett rám.
- Nem....nekem több van! - nyújtottam ki a nyelvem.
- Én meg csak gyorsan bedobáltam valamit a bőröndökbe. Azt hiszem én nyertem! - nevette el magát.
- Lányok, szerintem én magatokra hagylak titeket - jött oda Matt és egy puszit nyomott az arcomra - Akkor holnap.
- Holnap! - néztem bele gyönyörű szemébe.
Megölelt, majd kiment. Lily- vel egyszerre kezdtünk el sikongatva ugrálni. Elmondtam neki mindent, a gitározástól kezdve a fesztiválig. Egész éjszaka beszélgettünk, csak hajnalban dőltünk ki teljesen.

Másnap

Délután keltünk fel, mikor Taylor szólt, hogy itt van Matt. Olyan gyorsan készültem el, ahogy csak tudtam. Míg én a fürdőben voltam, Lily kiválasztotta nekem a ruhát, amit fel fogok venni. Lementem, megkérdeztem Matt-et, hogy sokat várt e rám. Nem sokat, csak majdnem egy órát. Elindultunk, de nem tudtam hová. Útközben meg akarta fogni a kezem, de inkább visszavette. Azt hitte, hogy nem vettem észre, ezért könnyebben ment megfogni a kezét és rákulcsolni az ujjaimat az övéire. Rám nézett, és elnevette magát. Útközben végig beszélgettünk. Elmondta, hogy van egy tesója Teo, és, hogy mindennél jobban szereti az anyuját, és, hogy a legjobb haverja a tesóm és valamilyen Mark. Felcsillant a szemem, és meg érdeklődtem, hogy van- e barátnője. Nincs,így gondolkozásba kezdtem.
- Jó fej a barátnőd - vigyorgott.
- Tudom. Nyugi, mindig ilyen - mosolyogva tovább sétáltunk. 
   Mentem volna egy kereszteződésnél tovább, de visszarántott, és bemutatott egy utcába aminek a végén ott volt a park, csak más szögből megközelítve. Megálltunk egy fánál, de Matt eltűnt, miközben én a parkot csodáltam más a másik szögből.
- Matt??!! 

14. rész

Sziasztok! Hoztam a következő részt! Kicsit rövid lett, de a következő hosszabb lesz! Pipáljatok! :) 

 Matt többször is eljött hozzánk, valamikor Dave is ott volt, akkor kifejezetten vibrált a levegő a két fiú közt. Sokszor elmagyaráztam nekik, hogy egyikük sem érdekel, persze ez nem volt igaz. Matt érdekelt, nagyon is, és nem néztem jó szemmel mikor egy kínos szócsatát váltottak. Taylor csak röhög rajtuk. Bárcsak én is tudnék rajta röhögni, de nem megy. Dave puszilgat ölelget, főleg Matt előtt, de amelyiket tudom azt hárítom, Matt-nek viszont még azt sem engedem, hogy megérintse a kezem. Dave ezt nyertesként éli meg, egyfolytában mellettem ül, folyton megfogja a kezem, de én mindig elveszem. Matt egyfolytában engem néz, Dave-vel együtt, de nekem ez sok.

- Figyeljetek srácok! - álltam fel - Nekem ez túl sok. Nem tudunk anélkül beszélgetni, hogy ti össze ne szólalnátok! Most komolyan értem versengtek?

- Igen! - mondták egyszerre.

- Oké, ez egy kicsit bizarr... - néztem rájuk.

- De kit szeretnél? - kérdezte Dave. Mindkét fiú várt.

- Még csak 16 vagyok, nem tudom....

- Múltkor mikor az ölemben ültél.. - emelte ki az öles részt - akkor azt mondtad, hogy jó lenne.

- De azóta már pofára ejtettek! - néztem rá.

- Azért már bocsánatot kértem..- nézett vissza.

- Tudom, én meg meg is bocsájtottam.

- Akkor? - néztek rám nagy szemekkel.

- Egyikőtöket se szeretném! - mondtam ki.

- De engem fogsz! - mondta Dave.

- Oké menj el innen!

- Mi? - értetlenkedett.

- Húzás kifelé! Mehetsz! - felállt és elment.

- Miért küldted el? - csodálkozott Matt.

- Untam.. - vontam vállat. Elnevette magát.

- Ezek szerint én nyertem? - vonta fel az egyik szemöldökét.

- Azt nem mondtam! - mosolyodtam el.

- Akkor nem kellek neked? - mosolyodott el.

- Viszont még azt sem mondtam! 

- De Dave semmiképp?!?!

- Semmiképp! - mentem közelebb hozzá. Megfogott és magához rántva szorosan átölelt. Belefúrtam magam a mellkasába.

- És mit szólnál, ha azt a randit mégis megtartanánk? Már olyan jól elterveztem az egészet! 

- Hát még átgondolom! - mondtam - Átgondoltam, igen!

- Oké! - megfogott és megpörgetett a levegőben.

- Ne ezt ne! Szédülök! - forgott velem a világ, ő meg elnevette magát.

- Fura vagy! - mondta mélyen a szemembe nézve.

- Tudom! - adott egy puszit az arcomra.

Felmentünk a szobámba, gitároztunk és nevettünk. Sose fogok megtanulni gitározni....mikor megláttam valakit a szobám ajtajában.

13.rész

 Sokat gondolkoztam ezen az egész ügyön. Magamba kéne roskadnom, mert nem kellek neki, de nem megy. Igaz, hogy pár napig ki sem mozdultam a házból, de nem voltam annyira szomorú. Dave átjött párszor, úgy ahogy szokott. Nyomult rám, úgy ahogy szokott. Nevettetett, úgy ahogy szokott. Ma pedig átjött Matt is. Lementem, de nem lepődtem meg, hogy ott találtam.
- Szia Tessa, beszélhetünk!
- Persze! - mentem be a konyhába, és levettem a polcról a nutellát, és egy kanalat.
- Szóval.....sajnálom! - mondta ki.
- Mit? - akartam, hogy beismerje.
- Azt, hogy megbántottalak.... megbeszéltük Dave-vel, hogy egyikünk se fog közeledni!
- Mikor beszéltétek meg? - gyanakodtam.
- Még azon az estén. - mondta, én meg elnevettem magam - Mi van?
- Az, hogy a haverod megszegte! - mondtam, ő meg egyre bosszúsabban nézett rám.
- Mi?
- Múltkor is itt volt, és itt puszilgatott meg ölelgetett, én meg alig tudtam hárítani. Ha nem hiszel nekem, akkor kérdezd meg Taylor-t.
- Hiszek neked. Csak nem tudom elhinni, hogy nyomult.
- Pedig ez van. Matt én nem akarok közétek állni, semmi ilyen tervem nincs, csak Dave is olyan, mint a tesóm. Önimádó hülye gyerek, jó humorérzékkel - elnevette magát - most mit fogsz csinálni?
- Nem tudom. Versenyezni akart, versenyezzünk! - mondta inkább magának, mint nekem.
- Tudod, ezt nem inkább előttem kéne kimondani...
- Hangosan mondtam? - kerekedett el a szeme.
- Igen. Nincs sok esélyed, ezt elárulom.
- Miért? - nézett boci szemekkel. Elmerültem a kék szempárban.
- Mert csak egy lány vagyok! - vágtam rá.
- Tess, mit szólnál hozzá, ha ami a medence után történt.... azt elfelejtenénk.
- Sok mindent. Megbántottál, most sírtam először 13 éves korom óta, és egy hét után jöttél bocsánatot kérni, mikor az a seggfej Dave minden nap itt van!
- Sírtál? - nézett rám.
- Most mondtam, hogy igen! - közöltem - Kösz, hogy figyelsz rám, és csak ennyi esett le belőle!
- Sajnálom, én tényleg nagyon sajnálom! - meg akarta fogni a kezem, de én gyorsabb voltam. Megfogtam a csuklóját, és függőlegesbe állítottam összezárt tenyerét, majd adtam neki egy pacsit. Kimentem nutellával a kezemben, és büszke voltam magamra, hogy nem ugrottam a nyakába.
- Taylor, itt van Matt! - kiabáltam fel Taylor-nak.
  Legközelebb csak akkor mentem le mikor csengettek. Kinyitottam az ajtót, és egy gyönyörű lány állt ott. 
- Szia. Nicole vagyok.
- Szia, Tessa - vigyorogtam Nicole-ra.
- Tesód itthon van? 
- Igen. T téged keresnek.
- Hé, kicsim te mit keresel itt? - köszöntötte egy hosszú csókkal Taylor.
- Miért baj, hogy jöttem? - mosolygott.
- Nem, csak megleptél. Itt van Matt! 
Bevezette a nappaliba, és én is mentem velük. Leültem a kanapéra, Matt pedig odaadta a helyét a lánynak, és odajött mellém. Szorosan mellém. Arrébb mentem, de ott már nem volt hely, és leestem a földre, Matt azonnal felpattant, hogy felsegítsen. A pár meg csak mosolyogva nézett minket. Megköszöntem, majd átültem a másik kanapéra Taylor mellé. Beszélgettünk, Matt szemkontaktust keresett velem, de inkább nem néztem rá. Sokat beszélgettem Nicole- lal, megtudtam róla sok mindent. Elhívott holnap vásárolni, mert fel akarja újítani a ruhatárát, és megkért, hogy segítsek neki. Örömmel igent mondtam. Matt sokat kérdezett tőlem, de én csak dióhéjban válaszoltam neki. Mikor elment vagy ötször még bocsánatot kért, én mondtam neki, hogy megbocsájtok, de felejteni nem felejtek. Mindennél jobban meg szerettem volna ölelni, de nem lehetett. Még nem.