12.rész Fesztivál II.

Elindultunk, egy utcával lejjebb ott volt a csodaszép nyaraló. 
Belülről még szebb. Mikor beléptünk Taylor felkelt és hányingere lett. Azonnal a WC- hez vezettük. Egyedül hagytuk, hagy hányjon.
- Bocs, hogy idejöttünk! - mondtam Matt-nek a hányó tesómat nézve. 
- Ááá, ez természetes. Tavaly is idejöttünk.
- Mi? - csodálkoztam.
- T tavaly is volt fesztiválozni és akkor is ivott egy keveset, csak, hogy még fiatal volt, nem bírta annyira...
- Ti mi óta is ismeritek egymást? - kérdeztem.
- 2-3 éve... asszem' - húzta össze a szemét - Küldök egy üzenetet Dave-nek, hogy itt vagyunk, ha nem lesz ő is berúgva. Megyek, felkapcsolom a kinti világítást.
- Miért?
- Tavaly ő később jött, mint mi. Felhívott, hogy kapcsoljam már fel a villanyt, hogy tudja, melyik házba kell bejönni.
- Tényleg? - nevettem.
- Ja....régi sztori.
- Tess, itt vagy? - kérdezte Taylor.
- Itt állok mögötted! - sóhajtottam. Hátrafordult, majd elröhögte magát.
- Hányingerem van! - mondta - Hoznál egy hányinger csillapítót?
- Csak hányjál! Hozom! - odamentem a táskámhoz, és kivettem belőle a gyógyszert. Megfordultam, és láttam, hogy Taylor a falnak nekidőlve alszik.
- Gyere, vigyük fel! - indult el Matt.
- Oké...
Felvittük, majd egy szép szobába érve lefektettük az ágyra.
- Kösz, hogy segítesz! - néztem Matt-re.
- Semmiség..
- Valamivel meghálálhatom? - néztem bele a gyönyörű szemébe.
- Egy randival! - kacsintott.
- Hát....jó! - kacsintottam vissza bénán, ő meg elröhögte magát.
- Mindjárt jövök! - ment ki a szobából.
Leültem törökülésben az ágy mellé, és az alvó bátyámat néztem. Hát, hogy is mondjam, nem volt kellemes látvány a csorgó nyálát  látni. 
- Szeretlek Nicole, mindennél jobban! - beszélt álmában.
- Ki az a Nicole? - motyogtam magamban.
- Tessa, jössz el pillanatra? - jött be Matt a szobába.
- Persze - álltam fel.
Kivezetett a szobából, le a lépcsőn, egy hosszú folyosón keresztül, és egy tolóajtón át, míg meg nem láttam egy nagy medencét. Lementem, mivel ő is ment, és gondolkoztam azon, hogy vajon mire készülhet.
- Miért hoztál ide? - kérdeztem egyik szemöldökömet felvonva.
- Tudsz úszni, nem?
- Igen, de nem fogok... - odajött és elkezdte birizgálni az egyik hajtincsemet. Ez csak egy elterelő hadművelet volt, mivel megfogott és beledobott a medencébe. Röhögve jöttem fel a víz felszínére.
- Tudod, mennyi vizet nyeltem? - kérdeztem köhögve.
- Köhögésed alapján, nem keveset.. - komoly volt, de a szemén nevetőráncok tűntek fel.
- De olyan jó a víz! - megfogtam magam és leúsztam a medence legaljára. Csobbanást hallottam a medence másik végében, majd Matt megfogta a kezem, és szembefordított magával. Sokáig tudtam volna a szemébe bámulni, de azért levegőt venni kell ezért felúsztam a medence tetejére. Majd a szélére, és felültem a szegélyre. Matt jött utánam.
- Mire gondolsz? - kérdeztem, látva, hogy csak bámul maga elé.
- A randinkra, hogy hogy lenne tökéletes! - elnevettem magam.
- És, hogy haladsz?
- Jól, már megvan minden.
- Hol lesz? - kérdeztem.
- Nem mondok semmit!
- Azt csak tudnom kéne, hogy mikor lesz..
- Ó, tényleg! - kerekedett el a szeme - Neked mikor jó?
- Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy szinte bármikor.
- Igaz! - bólogatott.
- Hé, de azért szoktam elfoglalt is lenni!
- Igen, én meg Britney Spears vagyok! De nincs akkora szerencsém! - muszáj voltam elnevetni magam.
- És mikor döntötted el, hogy randira akarsz hívni?
- Őszintén? - kérdezte én meg bólintottam. - Nem tudom! Shakespeare lánnyal jobban megakartam ismerkedni, reméltem, hogy még jössz a parkba. De, hogy a legjobb haverom húga vagy....az megnehezítette a helyzetet!
- Akkor....már a Shakespeare lányt is elhívtad volna? - utaltam magamra.
- Ja.. - mondta mélyen a szembe nézve.
- Bocsánat, hogy félbeszakítom az enyelgést - jött oda Dave - De T felkelt.

- Igen? Akkor megyek... - álltam fel majd felszaladtam a házba. Gyorsan átvedlettem, mert hoztam magammal másik ruhát, és felmentem Taylorhoz. 

- Szia! Jobban vagy? - ültem le az ágyra.
- Ja..már csak szédülök!
- Jó sokat ittál!
- Meglehet! Tessa láttam mindent!
- Hogy mindent? - kérdeztem gyanakodva.
- Ami kint volt! - mosolygott.
- És? - kérdeztem, miközben úgy dobogott a szívem, mint a csörgő, vagyis gyorsan.
- Hát nekem mindegy..... De Dave -et megbántod vele! - suttogta.
- Hogy jön ide Dave?
- Semmi, semmi..
- De, mondtad, hogy megbántom Dave-et. Hogyan? Mivel?
- Azzal, hogy Matt-el vagy! - suttogta.
- És miért suttogsz?
- Mert nem szabadna elmondanom.. mondta rendesen.
- Akkor miért is mondod el ezt nekem?
- Mert a tesóm vagy, és mindent elmondok neked! - borzolta össze a félig száraz hajamat.
- Igen? - kérdeztem, ő meg bólintott. - Ki az a Nicole?
- Senki.... - kerekedett el a szeme.
- De, de beszéltél valamilyen Nicole-ról , és hogy nagyon szereted! 
- Hazugság! - nézett a szemembe, én egy lesajnáló pillantással néztem vissza rá - Jól van, elmondom.
 Elmondta, hogy már régóta ismeri, a mi környékünkön lakik, és tetszik neki, meg beszélgetnek meg mindent amit tudott.
- Szóval jól alakul a dolog! - virultam.
- Jaa.... figyelj bevettem egy fájdalomcsillapítót, és már teljesen jól vagyok, nem megyünk le?
- De! Gyere!
Lementünk a lépcsőn, és ott álltak mind a ketten egymással beszélgetve. Mikor megláttak mindketten felvont szemöldökkel néztek rám.
- Mikor öltöztél át? - kérdezte Dave.
- Mikor bejöttem.. - mondtam a logikusan.
- Nem azt mondtad, hogy nem szereted a ruhákat? - csodálkozott Matt. Dave mogorván ránézett.
- De, csak megtetszett és ezt hoztam el!
- Gyönyörű vagy! - mondta Dave.
- Ja... - sütötte le a szemét Matt.
- Köszönöm! - néztem felváltva mindkettőre.
- Tessa, beszélhetünk? - jött oda Matt.
- Ja, én ráérek, mint mindig! - elnevette magát.
Bementünk a nappaliba, mondta, hogy üljek le, de nem ültem.
- Mi az? - kérdeztem.
- Megtennéd, hogy a mai napot, ami köztünk volt meg sem történtnek nyilvánítanád?
- Nem! - mondtam.
- De őszinte vagy!
- Miért szeretnéd? 
- Csak úgy!
- Csak nem Dave miatt? Tudom, hogy tetszem neki.. - mondtam.
- Tényleg?
- Igen, és nem érdekel!
- De én meg nem szeretnék összeveszni vele...... egy lány miatt!
- Egy lány miatt.... - ismételtem - szóval csak egy lány vagyok számodra..
- Tiszteletben kell tartanom, hogy tetszel neki!
- És akkor ő miért nem tartja tiszteletben? - nem tudott mit szólni - Már értem azokat a romantikus filmeket. A csajnak, ha tényleg megtörtént volna vele, akkor tényleg fájt volna neki az egész! Úgy, mint nekem!
 Megfordultam és elmentem. Felvettem a táskám és kiléptem a házból. Taylor jött utánam.
- Mi történt Tess? Hallod?!?! - kiabált utánam, míg be nem ért.
- Csak megbántott, semmi különös! - gördült le egy hatalmas könnycsepp az arcomon.
- Te sírsz? - törölte le a könnyeket a szememről - Még anyáék válásakor sem sírtál!
- Mert tudtam, hogy az lesz!
- Tényleg megbántott!
- Hogy tudtam 2 hét alatt ennyire belezúgni egy fiúba? - sírtam.
- Könnyen.. én is így voltam Nicole- lal!
- Meg miért vagyok ennyire ellenállhatatlan? - elröhögte magát.
- Nagyon szép vagy Tess... nagyon sok fiú nézett rád mindig. Meg rám is!
- Fiúk? - nevettem el magam.
- Nem, lányok.. - mondta komolyan - de te nem vetted őket észre!
- Éreztem, hogy bámulnak, de nem érdekelt...míg nem találkoztam vele!
- Megesik! Gyere, menjünk haza!
- Megy ilyenkor busz?
- Várj, máris guglizom..... igen, 10 perc múlva, siessünk!
Hazafelé egész végig gondolkoztam, Taylor nevettetett, de nem tudtam őszintén nevetni. Nem vágytam másra csak a pihe puha ágyikómra.

Sziasztok! Ha tetszett komizzatok, és hirdessétek!