6. rész Pakolás

Csütörtök

Reggel gyorsan elkészültem, és lementem anyuhoz, hogy segítsek neki reggelit csinálni.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Jó reggelt - méregetett - hogy hogy fent vagy ilyenkor?
- Mert ez az utolsó napom az anyukámmal, mielőtt elutazik.
- Ááá... értem.
- Sziasztok! Jó reggelt! - jött meg Taylor.
- Miben sántikáltok?
- Mi semmiben - mondtam őszintén.
- Mi lesz a kaja? - kérdezte Taylor.
- Pirítós, tea vagy kakaó.
- Tudod anya, ezt mi is megtudjuk csinálni. Menj ülj le! - anya zavartan bólintott egyet.

- Miért mondtad ezt? - csodálkozott Taylor.
- Másfél hónapig leszünk ketten, hozzá kell szoknunk, hogy magunknak csinálunk kaját..
- Én azt hittem, hogy vagy te fogsz főzni vagy rendelünk valamit..
- Aha, meg takarítani meg vásárolni is én fogok, perszeee... - mondtam.
- Nekem is segítenem kell? - még mindig csodálkozott.

- Igen Taylor. Takarítani és vásárolni mindenképp.. a kaját és rendezem.
- Rendben.
- Megölelsz? - reménykedtem.
- Nem - mondta egyszerűen.

- Oké..
Pár perc alatt kész is volt a reggelink, és mikor kimentünk és leültünk az asztalhoz anya csak nézett minket.
- Mi az? - kérdezte Taylor.
- Nekem nem csináltatok? - biccentett a kajára.
- Nem. Kellett volna? Te sose eszel velünk.
- Talán, mert akkor eszem, mikor ti alszotok, és ti ilyenkor még alszotok! - hadarta, mire Taylorral elnevettük magunkat.
- Megyek csinálok magamnak! - állt fel látva, hogy mi meg nem mozdulunk.
Megreggeliztünk, utána egész álló nap anya nyakán csüngtünk. Elmentünk vele vásárolni, néztük, ahogy vasal, hajtogat és főz. Addig loholtunk utána míg elege nem lett belőlünk.
- Elég legyen! - mondta.
- Miből? - kérdeztem.
- Abból, hogy a sarkamban loholtok egész álló nap...
- Anya, de mi szeretünk téged, és nagyon fogsz hiányozni!
- Tudom, de nem örökre megyek el. Elég egy telefonhívás és már indulok is haza. Leszállnátok rólam?
- Persze... - mondtuk és felmentünk a szobánkba.

 Még segítettünk anyunak bepakolni, elintéztük amit kell. Olyan hamar este lett, hogy mikor észre vettem magam, az ágyban feküdtem..