4.rész Szülinap

Szerda

 Ahogy reggel kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy elfeküdtem a nyakam. Nem csoda, hisz Matt vállán aludtam. Felemeltem a fejem, automatikusan felébredt ő is. Szétnéztem a nappaliban és megakadt a szemem Taylor-on. Minket néz, majd hirtelen elmosolyodik.
- Mi az? - kérdeztem fáradtan.
- Hogy kerülsz ide? - kérdezte, de már vigyorgott.
- Lejöttem inni valamit és ment egy film, amit megnéztem.
- Aha. Amúgy boldog szülinapot! - mondta ki a rettegett szót.
- Argg.. tényleg szülinapom van! Most miért mondtad..
- Ma van a szülinapod? - kérdezte csodálkozva Matt.
- Ja, de ki nem állhatom a szülinapomat. - még belegondolni is rossz, hogy mi lesz most.
- Miért? - érdeklődött Matt.
- Mindig elrontják a szüleim. Anyám nagy felhajtással van, apám mindig lepasszolja, őt pedig nem is érdekli - néztem rá Taylor-ra - de most felköszöntött 3-4 év után.
- Valamikor azt is kell. - közölte T.
- Hát, kösz.
- Boldog születésnapot! - szólalt meg Matt.
- Ne, ne mondd! Úgysem lesz az..
- Hátha. - próbált  felvidítani. Sikerült is neki, mivel akaratom ellenére elmosolyodtam.
- Kis naiv... - pff. még azt hiszi meggyőzött.
- Sziasztok, gyerekek! Felkelt a szülinapos is?!- köszöntött anyu. Mielőtt adott volna egy hatalmas puszit, egy "én megmondtam" mosolyt küldtem Matt-nek. - Boldog születésnapot!
- Köszönöm! - mondtam magamra erőltetve egy mosolyt.
- Menj, öltözz fel! Rendesen! Ruha legyen! - nyaggatott anyu.
- Szoknyás ruhát? - kerekedett el a szemem.
- Igen, azt.

- Ne máár! - ellenkeztem, de megfogott és elkezdett húzni a lépcső felé.
- De, de! Fiúk, ti maradjatok itt! - szólt vissza anyu.
A lépcsőn sétálva hallottam, hogy valamin hatalmasat röhögtek.
 Anya felöltöztetett egy úgymond visszafogott ruhába, és rám erőltette a sminket is. Nem mintha nem sminkelném magam, csak én a visszafogott stílust kedvelem.
- Mikor szólok, akkor szép lassan lejössz a lépcsőn, és mikor a nappaliba érsz, előveszed a legszebb mosolyod! - parancsolt rám anyu.
- Miért? Nekem nem csak az van?- vontam fel az egyik szemöldököm.
- Ne szemtelenkedj! - morgósan rám nézett. - Azt akarom, hogy tökéletes születésnapod legyen!
- Mit tervezel? - gyanakodtam.
- Semmit, csak estére egy vacsorát... - vakargatta a fejét.
- Anyu, ismered azt a mondást. hogy a kevesebb néha több?
- Hogyne ismerném! - bólogatott.
- Hát mert nem látszik! - utalva a máris nagy felhajtásra,
 Még utoljára átfésülte a hajam, és lement.Valamit beszélt még a fiúkkal, de nem hallottam mit. Hallottam, amint azt mondja, hogy "Gyere szívem!". Hát elindultam. Ahogy leértem bementem a nappaliba Taylortól egy elismerő mosolyt kaptam, Matt-től két gyönyörű ámulatos szempárt és egy visszafogott mosolyt.
- Tudom, szexi vagyok! - emeltem fel mindkét kezem védekezve.
- Az esti ruhád sokkal szebb! - mondta büszkén anyu. - A tűsarkú, a táska, a kiegészítők.
- Mi sarkúúú?!?! - kérdeztem enyhén hisztérikus hanggal.
- Tűsarkú! Muszáj lesz felvenned!
- Ha meg zakózok egy hatalmasat, akkor én leszek a rossz, felelőtlen gyermek, mert nem tudok a saját szülinapomon megállni a saját két lábamon! - áááá kikészíít..
- De akkor is tűsarkút veszel fel!
- Argg! - azzal lerendeztem és felmentem a szobámba.
 Ránéztem az asztalon folyamatosan rezgő telefonra...
L:   Szia, Tessa! Boldog szülinapot!
T:  Szia! Ne is mond! Már nem boldog!
L:  Miért?
T: Anyám már mindenféle tűsarkukról beszél! Képzeld, megyünk vacsorázni!
L: Szedd már össze magad! Szülinapod van! Meg teniszválogató itt! Ne szomorkodj!
T: Mi van ott? Teniszválogató??
L: Igen teniszválogató. És már jó lenne indulnom!
T: Le ne tedd!
L: Tessa, nyugodj meg! Ha megnyugszol én is nyugodt vagyok, és könnyebben bekerülök!
L: Tessa, Tessa itt vagy?
T: Itt vagyok, csak igazad van, mint mindig! Köszönöm!
L: Mit?
T: Hogy te akkor is tudod mit kell csinálni, ha több kilométerre vagy tőlem.
L: Miért ne tudnám? Csak mert messze vagyok, attól még beszélni tudok!
T: És lám, megint igazad van...
L: Amúgy ez nem lesz mindig úgy!
T: Mi?
L: Hát, hogy messze vagyok!
T: Ezt, hogy érted?
L: Mert hamarosan odaköltözünk a környéketekre!!
T: Ááááááááá!
L: Tessa ne sikíts már!
T: Jaj, bocsi de olyan jó hír... megmentetted a napomat! És mikor költöztök?
L: Hát szerintem a hónap vége felé..
T: De még csak 1-je van..
L: Tudom. Hamarosan indulnom kéne!
T: Ohh, tényleg! Menj és kerülj be helyettem is!
L: Oké, szia!
T: Szia!
 Leraktam a telefont, és az ajtó felé nézve anyut láttam meg.
- Mi az? - kérdeztem csodálkozva,mert nem tudtam miért van itt.
- Sikoltottál!Azt hittem baj van! - mondta.
- Mi? Nem!
- Csipog a telefonod! - mutatott a kezemben lévő készülékre.
- Ó csak üzenetek!
- Hány van?
- 32, 33, 34... - néztem a kezemben lévő mobilra ami folyton csipogott.
- Az jó? - kérdezte.
- Mi?
- Az, hogy sok üzeneted jön!
- Nekem nem mivel nem szeretem a szülinapomat! De jól esik, hogy gondolnak rám..
- Aha értem..
- Itt van még Matt? - kérdeztem félve.
- Igen. Miért ne lenne itt, még nem is reggeliztünk. Jaaj a reggeli! Rohanok! - azzal ott is hagyott.
 Lementem és a TV-t néző fiúkra meredtem.
- Csak nem a tegnap esti borzalmat ismétlik? - tudakoltam Matt-től.
- Szerencsére nem..Ez CSI. - nézett vissza a TV-re.
- Úú, azt szeretjük - ültem le közéjük.
- Mi van? - kérdeztem a vigyorogva engem bámuló tesómat.
- Semmi, semmi... - vigyorgott továbbra is. - Te Matt! Nincs kedved eljönni velünk vacsizni este.Úgyis van egy felesleges helyünk, mert apám nem jön. Gyere már! Halálra fogom unni..
- Rólam ne is beszéljünk! Nem neked fognak énekelni, nyugi jöhetsz!! - szálltam be a kérlelésbe.
- Ez a te szülinapod! A családoddal vacsorázz! - erre a kijelentésre Taylor elnevette magát.
- Tavaly átült egy másik asztalhoz, és egy öreg tatával evett! - emlékeztetett a tavalyi esetre.
- Mi?
- Nem bírta tovább a nagy felhajtást. Volt torta meg egy csomó minden, erre egyszer felállt megfogta a tányérját és átment a tatához! - vihogott Taylor.
- Ez komoly? - nézett rám Matt.
- Ja utálom a meglepetéseket és a nagy felhajtást... - válaszoltam egyszerűen.
- Anya figyelj! - ordította Taylor a konyhába - Matt jöhet velünk vacsizni?
- Persze nyugodtan! - jött a válasz a konyhából.
- Akkor jössz? - kérdeztük egyszerre T-vel.
- Praktikus ajánlat. Láthatsz tűsarkúban zakózni! - vigyorogtam rá.
- Megyek, megyek!- nevette el magát.
- Ez az! - mondta Taylor.
 Eljött az este vagyis a délután mivel anyu már délután felvitt öltözni..
Mire felvettem azt a ruhát meg igazítani is kellett rajta meg ezt csinálni meg azt csinálni, de nem tudom mit... A hajam kiengedve a vállamra omlott, anyu vagy ötszázszor átfésülte egy fekete füstös smink rúzs plusz sok olyan cucc amit nem is ismerek. Szóval rám került több réteg smink, a hajam is be volt lőve a ruhám rendben volt a kiegészítőket felvettem, és már csak a rémálmom kell, a CIPŐ. Ááá.. Próbáltam rávenni anyut, hogy a lépcsőn had menjek mezítláb.
- Tessa, nem mehetsz le mezítláb, mert úgy elmarad a varázs.. - jelentette ki ábrándozva.
- Mégis milyen varázs? - grimaszoltam.

- Az a varázs amikor lemész magassarkúban..

- Tűsarkúban. - szakítottam félbe végig a cipőt bámulva.
- Tűsarkúban.. - folytatta. - akik lent vannak mind téged várnak, s mikor meglátnak elakad a lélegzetük. Nagyon jó érzés.
- Maximum nekem áll el a lélegzetem ebben a ruhában - igazítottam meg magamon a ruhát, hátha jut egy kis levegő a tüdőmbe..
- Én lemegyek és ugyanúgy csináljuk, mint délelőtt, csak nem a nappaliba kell menned, hanem a lépcső előtt várakozunk..
- Rendben - és kiment az ajtón.
 Utoljára még belenéztem a tükörbe, és nyugtattam magam.
Anyu szólt, hogy menjek én meg elindultam. Amint kiértem a szobából azonnal vissza is rohantam vagy tipegtem, (mert ebben semmit se lehet csinálni) mert otthagytam a táskám. Már biztos nem lesz szerencsém. Újra elindultam. A lépcsőn vigyáztam nehogy leessek és mivel gondoltam az utolsó két lépcsőfokot megteszem úgy, hogy nem nézek oda, megcsúsztam és egyre közelebb került a padló, csakhogy valaki megfogott. Tágra nyílt szemekkel néztem rá Matt-re. Öltönyben volt wow. Mint egy béna romantikus filmben...
- Köszi..az ajánlat szerint látnod kell zakózni! - emlékeztettem.
- Bocs, de kimaradt! - vonta meg a vállát.
- Nyugi hosszú még az este - emlékeztettem mivel még csak most indultunk.
 Ahogy odaértünk az étterembe meg is mutatták az asztalunkat. Én anyu mellett ültem Taylor meg Matt mellett. Beszélgettünk sokat, nevettünk vagyis inkább rajtam röhögtek mivel anyu elmesélte a ciki sztorijaimat. Majd jöttek a tortával. Alighanem az egész személyzet kijött, hogy felköszöntsön.
- Happy birthday... - énekelték egyszerre. Az étteremben mindenki idenézett és mosolyogtak.
- Köszönöm szépen mindenkinek, tényleg!! - csitítottam le a kedélyeket.
- Elmentem pisilni! - jelentette ki Taylor.
- Hát erre nem voltunk kíváncsiak, de oké.. - válaszolt Matt.
- Tessa, pár perc és jövök. - mondta anyu.
- Csak nem pisilni mész? - kérdeztem elfojtott mosollyal.
- Ne szemtelenkedj! Nem oda megyek, beszélnem kell valakivel telefonon. Elnézést! - felállt és elment.
- Ezt már másodjára mondta ma! - vágtam oda Matt-nek.
- Mit?
- Hogy "Ne szemtelenkedj!" - válaszoltam eltorzított hangon - Na, és eddig, hogy tetszik a rémálmom?
- Eddig jó, csak még tartozol egy taknyolással! - emlékeztetett.
- Nyugi meglesz! Hamarosan..
- Tessa, mit keres itt apa? -megjött Taylor.
- Hol van? - az ajtó felé bólintott.
 Megláttam ott beszélgetett anyuval, oldalán meg egy gyönyörű kislány ácsorgott. Hirtelen felpattantam, de szerencsémre kitört a a cipőm sarka, nem is én lennék, odabicegtem apuhoz és szorosan megöleltem.
- Mit keresel itt? Azt hittem nem leszel itt!
- De itt vagyok! Bella, köszönj szépen Tessának!
- Szia Tessa! Örülök, hogy megismertelek! Boldog születésnapot! - mondta a kislány, Bella gyönyörű szép hangon.
- Ő ki? - hajoltam le a kislányhoz és szorosan megöleltem, mivel nem tudtam megtartani az egyensúlyomat a hülye cipő miatt, elestem magamra rántva Bellát.
- Bocsánat! - nevettem el magam Bellát felsegítve.
- Semmi baj! - nevette el ő is magát.
- Szóval ő a menyasszonyom kislánya! - hadarta el gyorsan. Hogy  minek a mije??
- Óóó, értem.... - akkor ezért küldte a nyakláncot. - miért nem mondtad?
- Nem tudtam, hogyan mondhatnám el!
- Aha, ez olyan mikor a válásotokat se tudtad, hogy mondd el!
- Nem, nem olyan. Ott ketten voltunk anyád biztosan elmondta volna, de itt most egyedül vagyok, tudod, hogy nem vagyok a szavak embere! 
- Igen tudom. Mindegy majd még elmondod. Csatlakoztok? - kérdeztem reménykedve hátha még kitudok szedni valamit belőle.
- Nem, csak Bella ragaszkodott hozzá, hogy elhozza neked a szülinapi ajándékot!
- De már kaptam ajándékot! -utaltam a nyakláncra..- És köszönöm!
- Ezt Bellától kapod! Odaadhatod Bella!
 Bella elszaladt majd visszajött üres kézzel. Láttam, hogy mozgolódik valami a pulcsija alatt. Lehúzta a cipzárt és egy kis kölyök spániel dugta ki a fejét a lyukon.
- Ő itt Luna! Az én kutyám volt.
- De miért adod őt nekem? - játszottam a kiskutyával a kis résen keresztül. 
- Mert szeretem Lunát és amit apukád mesélt rólad, azok szerint téged is szeretni foglak, és ha téged szeretlek akkor gyakran leszek veled és látni fogom Lunát is! - elnevettem magam.
- Miért nem veszed ki? - kérdeztem majd hátrafordult és egy kis táblára mutatott, "Kutyát behozni tilos!". Elnevettem magam. Közelebb hajoltam Bellához és a fülébe súgtam:
- Ugye elmondod mit mondott apu rólam? - elnevette magát, majd bólintott.
- Apu, minél hamarabb szeretném megismerni a menyasszonyodat, ha ő is ilyen kedves aranyos áldásomat adom! - nevettem el magam.
- Rendben majd megbeszélünk egy időpontot.
- Ezt úgy mondtad mintha dokihoz mennék, nem, holnap vagy átjöttök, vagy én megyek át!
- Holnap gyertek át ebédre. - ajánlotta anyu.
- Holnap hozd el Lunát és nagyon köszönöm Bella - pusziltam meg.
- Oké.
- Akkor holnap! - mondta apu verejtékezés közben. Izgul, ááá nem.
- Sziasztok! - integettem nekik.
Visszamentünk az asztalhoz.
 - Mit akart? - kérdezte Taylor.
- Bella elakarta hozni a szülinapi ajándékomat.
- Ki az a Bella?
- Apu menyasszonyának a lánya - Taylor szájából kiesett a kaja.
- Mijének a mije?
- Óóó, apu újra házasodik és elhozza holnap ebédre a menyasszonyát és a lányát.
- Oké - mondta nyugodtan.
- Matt - fordultam hozzá - láttad a zakózásom?
- Láttam! - nevetett.
Mikor befejeztük a vacsorát hazavittük Matt-et és hazamentünk. Befeküdtem az ágyba és aludtam. Viszonylag jó kis szülinapom volt.

3.rész A látogató

 Kedd

 Reggel karikás szemekkel ébredtem, köszönöm tegnapi srác. A fürdőbe menet megakadt a szemem valamin. A tesóm nézegeti a bicepszeit a tükörben.
- Hiába nézed, attól még nem lesz nagyobb! - kiáltottam oda.
- Fogd be! - jött hamar a válasz.

 Lezuhanyoztam, fogat mostam blablabla... Mielőtt kimentem, még belenéztem a tükörbe. Amint kiléptem az ajtón, anyu már szólt, hogy kész a reggeli.
 Bementem a szobámba és sokáig agyaltam, mit is vehetnék fel. Mivel elterveztem, hogy ma szuper napom lesz, legyen egy Superman-es póló kék nadrággal és tornacipővel, sállal és kiegészítőkkel. Tiszta kék...

- Gyerekek, meg kell beszélnünk valamit -szakította félbe anya az étkezésemet. Ünneprontó.
- Mit? - lenyelve az utolsó falatot.
- Öhm.. tudjátok, hogy erre a pár napra kaptam szabadságot.
- Igen..
- Szóval igen. És most már mennem kell dolgozni.
- Anya, térj a lényegre! - mondta Taylor.
- Egy üzleti úttal, vagyis inkább egy továbbképzéssel kellene kezdenem.
- Hol? - kérdezte türelmetlenül.
- Spanyolországban. - mondta ki hirtelen anyu.
- Anyu az tök jó. Hány napra fogsz menni? - kérdeztem mosollyal az arcomon.
- Hát nem napra megyek, hanem hétre... - ez már egy kicsit elszomorított.
- Pontosan hány hétre?Hmm.?
- 6 vagy 7 hetes képzés. - MI VAN? 6 vagy 7? - de nem vállalom el.
- Mi van anya? Elvállalod! El kell vállalnod! - mondta Taylor elképedve. - Mindig Spanyolban szerettél volna élni , vagy legalább eljutni oda! Ezt eldobnád?
- Miattatok igen!
- Figyelj anya.. 6 hét az nem para. Nem vagyunk 3 évesek hogy ne tudnánk magunkra vigyázni.
Meg szerinted nyugodtak lennénk, ha tudnánk, hogy te visszadobtad életed egyik legjobb élményét! Hát nem! Elmész és kész! - zárta le a témát.
- Igaza van! - nyögtem ki a számomra megfelelő választ.
- Hát persze, hogy igazam van, nem is kétséges! - beképzelt majom.
- Menjek el? Azt mondjátok? - bizonytalankodott.
- Igen! - mondtuk kórusba.
- Mikor kell indulnod? - félve kérdeztem tőle.
- 4 nap múlva...és ezek szerint rajta leszek a gépen.
- Szóval anya.. - kezdte Taylor. - tudod, ma jön Matt. Itt leszünk a nappaliban, és szeretném, ha ti nem lennétek itt.
- Hol legyünk? - kérdeztem.
- Mittom' én, valahol, csak ne itt!
- Én biztos nem megyek sehová sem!
- Akkor bezárkózol a szobádba.
- Miért, mit csináltok? - húztam tovább az agyát.
- Semmi közöd hozzá!! - uhh, de félek.
- A PS az enyém! - próbálkoztam.
- Álmaid szép kis világában! - mondta nyugodt hangon.
- Ááá! Kikészítesz! - mondtam, majd felrohantam a szobámba.
 Benyomtam a Macbook-on a zenét és énekelgettem. 15 évesen éjféltől már 16. Gratula magamnak.
Épp Demi Lovato-t dúdolgattam, mikor csöngettek. Hallottam, ahogy T elkiáltja magát:
- Csá, tesó!
Ültem a szobámban, fésülködtem, mikor megkordult a hasam. Gondoltam nem lesz semmi baj, ha lemegyek. Lehajtott fejjel mentem le, mivel még hátul fésültem a hajam, ahhoz le kell hajolni. Amint beléptem a nappaliba, Taylor elkiáltotta magát:
- Tessa!
- Mindjárt megyek, csak éhes vagyok... - hátracsaptam a hosszú loboncom és megláttam őt, akivel tegnap a parkban találkoztam.
- Te? - kérdeztem elképedve.
- A húgod a Shakespeare-lány? - kérdezte Taylor-t. Mi az, hogy Shakespeare-lány?
- Te vagy Matt? - kérdeztem elképedve.
- Ja. Te meg Shakespeare-lány! - mondta egyhangúan, de a szemén látszott, hogy igenis jól szórakozik.
- Tessa! - mondtam meg neki a nevem.
- Ti találkoztatok. Hol? - kérdezősködött T.
- Ja.. A közeli parkban. - mondta Matt még mindig engem nézve.
- Te mikor voltál ott? - csodálkozott. - Jaa.. Mikor leléptél.
- Lelépett? - kérdezte Matt.
- Ja,  tegnapelőtt gondolt egyet és elment sétálni..ezek szerint oda mentél - nézett rám.
- De mi tegnap találkoztunk - nézte Matt. Tudja, hogy mikor találkoztunk. Nem okozott neki nagy fejtörést.
- Mindegy.. nincs kedved csatlakozni? - kérdezte mosolyogva.
- NEM! - mondta Taylor.
- Miért nem? Úgyis csak filmet nézünk...
- Nem maradok. Amúgy is csak kajáért jöttem le.
- Hát oké..
 Bementem a konyhába, gyorsan levettem a mogyoróvajat, a nutellát és felmentem a szobámba. Átöltöztem pizsibe és megpróbáltam aludni. Nem tudtam. Forgolódtam meg forgolódtam. Végül úgy döntöttem, nem próbálkozom tovább, lerúgom magamról a takarót és megyek iszom valamit..
 Lelopakodtam a lépcsőn és bementem a nappaliba. Nem tudom hány óra lehetett, de Taylor már aludt, Matt viszont nem. TV-t nézett. Mikor beléptem kérdőn nézett rám.
- Miért nem alszol? -kérdezte suttogva.
- Ugyanezt megkérdezhetném tőled.
- Én ilyenkor még sosem alszom...te jössz! - húzta óvatos mosolyra a száját.
- Nem tudok aludni - mondtam meg az igazat - Kérsz valamit?
- Nem, kösz!
Kivettem a hűtőből egy kólát.
- És még csodálkozol, hogy nem tudsz aludni.. - nevette el magát.
- Este mindig kólát iszom - mondtam magabiztosan. - Mit nézel?
- Nem tudom, de egy ideje megy. Valami szerelmes baromság.
- Ugye nem a Titanic? - kérdeztem reménykedve.
- Nem. - válaszolt kuncogva.
- Uhh, akkor megnyugodtam. - fogtam és levágtam magam mellé a kanapéra. Szótlanul
néztük tovább a filmet.
- Undorító, ahogy szeretik egymást! - jelentettem ki. Matt felvont szemöldökkel nézett rám.
- Azt hittem, a lányok szeretik a romantikus filmeket. - jelentette ki.
- Én nem. Vegyük például ezt. A csaj haldoklik, a pasi ott sír az ágya mellett. Hahó, nem sajnáltatnia kéne magát, hanem felnőttként viselkedni, ha már az!
- Ilyen szemszögből még nem hallottam romantikus filmet. Én mindig úgy láttam, hogy millió csaj közül pont őt szemeli ki, de még a csaj is a pasit, ez olyan idegesítő - őszinte volt, láttam rajta.

- Jó meglátás.. - tovább néztük a borzalmas filmet, amikor is lehunytam a szemem és bealudtam.

2.rész Rejtélyes valaki

Hétfő

 Reggel, ahogy felkeltem azt vettem észre, hogy akaratom ellenére is lefelé hajlik a szám. Fogat mostam, a hajamat egy laza copfba fogtam, és már csak a ruha kellett. Egy OMG pólót, fekete gatyával és nike csukával. Tökéletes! Hangultatomnak pont megfelel.
 Lekászálódtam a lépcsőn és szembe találtam magam anyuval.
- Hogy tetszett az ajándék? - kérdezte.
- Mi? - nem tudtam, mire érti.
- Az, amit apád küldött, tetszett?
- Meg sem néztem, de ha annyira érdekel... - otthagytam és felmentem a csomagért, és a kezébe  nyomtam - nézd meg! Nyugodtan!
- Nem, azt akarom, hogy te nyisd ki, végül is te kaptad.
- Felőlem.
 Utálom, mikor anyuék versengenek az ajándék miatt. Leszedtem a csomagolást, majd kiszedtem belőle az ékszeres dobozt. Volt benne egy fülbevaló és egy nyaklánc, de nem olyan kiegészítőfélék, hanem komolyabb, sokkal komolyabb. Mit akar apu? Mindegy.
 Anyu a nyertesek mosolyával ajándékozott meg a fura képem láttán, miközben Taylor kómásan lejött. Lejött?? Inkább lemászott a lépcsőn.
- Az meg mi? - kérdezte két ásítás közben.
- Aputól kaptam.
- Ja, értem. Megyek ma Dave-hez! - jelentette ki mintha ez olyan természetes lenne.
- Rendben. - mondta anyu.
- Holnap meg átjön Matt.
- Az is rendben van.
- Azok meg kik? - kérdeztem értetlenül, mert még soha nem hallottam róluk.
- Semmi közöd hozzá. De ha annyira tudni akarod, egy fesztiválon ismertem meg őket.
- Ahaa... - világosodtam fel.
Reggeli után felmentem a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Volt egy üzenetem.
J -Szia, Tessa! Mizujs? Milyen a ház és a környék?
T -Szia, Joan! Nagyon jó mindkettő, de unatkozom, mert nem vagytok itt.
J -Tényleg? Pedig nagy örömmel mentél el innen, ha jól emlékszem azt kiabáltad hogy: " Ezaaz, végre elhúzok innen!" és még táncoltál is. :D
T -Jól emlékszel. Az milyen tánc volt úú, régi szép idők :D
J -:D
 Ez így ment tovább...Lehajtottam a Macbook fedelét, és levettem a könyvespolcomról Shakespeare szonettjeit. Szép sorban haladok már a 66. szonettnél járok, de valahogy nem tudom elolvasni. Olyan nyugtalan vagyok, vajon a szoba miatt, inkább lementem, megkérdeztem anyut, hogy elmehetek-e sétálni. Mogorván nézett rám, mert szobafogságban vagyok, de végül is elengedett.
 Tudtam, hová akarok menni, vissza a parkba, ahol tegnap jártam. Odaértem. Az egyik padon egy hajléktalan feküdt, szerintem aludt. A másik padon szétterülve egy srác, nagyon is éberen, zenét hallgatott. Én meg mindenképpen le akartam ülni.
- Megtennéd, hogy felülsz? Más is le szeretne ülni. - mondtam közömbösen.
- Ott a másik pad! - Levette a napszemüvegét és megláttam egy csodaszép kék szempárt, amik engem néznek.
- Foglalt! - mondtam. Odanézett, és inkább meg se szólalt, felült.
-Köszönöm! - hálásan pillantottam rá. Nem tudom, meddig ülhettünk szótlanul, mivel ő zenét hallgatott, én meg olvastam.
- Mit olvasol? - kérdezte, megtörve a kínos csendet.
- Ezt! - mutattam fel neki a könyvet.
- Már elolvastam mindet, kétszer is..
-Oké....
-Hol tartasz? Vagy nem sorban haladsz? - kérdezte.
- De sorban haladok, és a 74. szonettnél tartok. - mondtam.
- A 75. a kedvencem. Felolvasnád hangosan? - kérdezte reménykedő mosollyal, ami , hogy is mondjam, nagyon szép volt, khm...
- Persze. - bólintottam - Az vagy nekem, mint testnek a kenyér... - olvastam. Ő csak bámult maga elé,
 nem szólt semmit - Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok mégis megszomjazom.
- Ez nagyon szép! - mondtam némi csend után.
- Tudom. - határozott volt, de szomorú.- Örülök, hogy megismertelek. Remélem találkozunk még! -ezzel a mondattal felállt és elment.
- De még a nevedet sem tudom - motyogtam alig hallhatóan. - Mindegy.. Hazamentem és levágtam magam a kanapéra.
- Mit nézünk? - kérdeztem a TV-t bámulva.
- Titanic. - mondta anyu.
- Fúú, de nem szeretem azt a filmet. Olyan hülyeség, ha nem terül szét azon az ajtón, akkor felfért volna a másik is. - mondtam elképedve. - Meg tudtad, hogyha egyenesen belemennek, akkor a hajó túléli, de nem.. ők nagymenők akartak lenni, ők majd azzal a hatalmas hajóval kikerülik. Argg.. - ezzel ott is hagytam anyut.
 Felmentem a szobámba és nem érdekelt, hogy még csak 7 óra van, bevágódtam az ágyba és megpróbáltam elaludni. Rá gondoltam és szerencsémre róla is álmodtam. Szuper!

1. rész Költözés

Sziasztok! Legelső bejegyzésem remélem tetszeni fog!

Vasárnap

Reménykedtem benne hogyha kikerülök az általánosból olyan helyre költözünk, ahol életem boldogabbik részét töltöm. Találtunk egy házat a kertvárosban, egy megfelelő környéken, ahol a szomszédok már egy kicsit túlságosan is kedvesek voltak a ház megnézésekor. Elfoglaltam a szobám, anyu segített kipakolni.
- Ehhez mit szólsz? - kérdezte anyu, kiemelve a dobozból egy méhecskés pólót.
- Kidobhatod - mondtam, ő pedig felvont szemöldökkel nézett rám.
- Ezt? Ezt a pólót annyira szeretted! - most már én néztem rá felvont szemöldökkel.
- Maximum 10-11 évesen, de anya már 15 vagyok közel a 16-hoz.
- Hát mindegy. Belerakom az emlékdobozba. - MIBE? MILYEN DOBOZBA? Inkább ráhagytam.
- Anyu, megyek felhívom Lily-t! -szóltam, miközben felálltam. Milyen furcsa az embernek, hogy 30 perc ülés után mennyire elzsibbad a lába.
- Rendben, addig megnézem ebben a dobozban mit találok. Jééé!! Képek!
Kimentem a szobából, majd felhívtam Lily-t.
- Megőrülök! - mondtam köszönés nélkül.- Olyan sok cuccom van, hogy azt se tudom, mit hova tegyek.
- Nyugi, csak meglesz valahogy.
- Szerinted. A fele egy rakás szemét. -már szinte fortyogtam a dühtől.
- Anyud hogy kezeli? - kérdezte némi hallgatás után, de szerintem megvárta, míg lenyugszok...
- Anyu, remekül. Olyan lelkes, hogy... hogy legszívesebben lecsapnám idegességemben. - ha jobban belegondolok, akkor talán elhallgatna.
- Sajnálom. - mondta.
- Mit?
- Ezt az egészet... hogy nem lehetek ott. Annyira szeretnék segíteni, de nem tudok..
- Segítesz te nekem eleget. Ha nem jövök ki veled beszélni, megőrülök... -zártam le a témát. - Megyek mert anyu már kiabál, hogy menjek már, mert el kell dönteni valamit. Szia!
- Szia!

Bementem a szobába, anyu két vázát tartott előttem, várta, hogy döntsek..és ez így ment sokáig, amíg kész nem lettünk. Büszkén néztem az új szobámra, mert tetszett a végeredmény. Sokáig gondolkodtam, vajon mit is csinálhatnék... végül gondoltam egyet, leszaladtam a lépcsőn és kiléptem az ajtón, ki a nyári melegbe. Nem gondolkoztam rajta, hogy merre menjek, csak mentem előre, fel a nagy dombra vagy úgymond a kis hegyre.
Sétáltam és gondolkoztam a sulin, az ottani embereken. Vajon jó fejek vagy talán bunkók..Nem tudom.
Befordultam egy utcába, ahol egy parkkal találtam szemben magam. Kihalt egy környék, éjszaka tuti félnék, de nappal gyönyörű volt. Közepén két pad volt egy fa árnyékában, egymásnak háttal. Gyönyörű kép, vászonra illő. Leültem az egyik padra és csak nézelődtem. Nem tudom, mennyi idő telhetett el azóta, mióta idejöttem, egyszer csak megcsörrent a telefonom.
- Tessa, mégis hol vagy? Gyere azonnal haza!! - szólt bele anya a telefonba kicsit hangosan, hangosabban, mint kellene.
- Oké, megyek már! - mondtam, mielőtt szívrohamot kapott volna.
- A bátyád már mindenhol keres! - Taylor engem keres?Mi?
- Taylor?
- Igen, a bátyád, Taylor. - felvont szemöldökkel néztem magam elé. - De siess haza!
- Megyek, megyek!
- Szia!
- Szia! - de már le is tette.
Amint hazaértem, kaptam egy fejmosást, hogy én egy "taknyos 15 éves mit képzelek magamról?" ,meg "csalódtam benned", de megkaptam még a "szobafogság" szócskát is.
Felmentem a szobámba és mire átöltöztem anyu szólt is, hogy kész a vacsora...Rakott káposzta, pfuj.
- Te komolyan engem kerestél? - kérdeztem Taylortól.
- Anya mondta, hogy keresselek meg, bárhol is vagy! - mondta kedvtelenül.
-Aha, értem..De azért egy kicsit se aggódtál, hogy merre vagyok? - reménykedtem.
- Nem. Először is: tudsz magadra vigyázni, mert nem vagy 5 éves.. - ennél a mondatnál anyura néztem felvont szemöldökkel, de ő ezt egy rosszalló pillantással díjazta. - Másodszor meg: nem érdekel, mi van veled! - ezt megkaptam.
- Megyek lefekszem. Hosszú volt ez a nap. - álltam fel a székről, de anyu elkapott, felállt és egy csomagot adott oda nekem.
- Apád küldte születésnapodra! Nem lesz otthon, úgyhogy letudta ennyivel..
- Megköszönnéd a nevemben? - anyu bólintott, majd megfordultam és felmentem a szobámba. Ledobtam a csomagot azt asztalra, leöltöztem és befeküdtem az ágyamba.