- Matt, hol vagy? - kérdeztem újra - A fiúkra nem jellemző, hogy még a randi kezdete előtt lelépnek!
Nevetést hallottam felülről. Felnéztem a fára, és ott ült egy hatalmas ágon és az egyik lábát lelógatta miközben engem nézett.
- Feljössz, vagy csak bámulsz? - mosolygott.
Kinyújtottam rá a nyelvem, és felmásztam mellé.
- Hű, ez......szép! - nyögtem ki.
- Ugye? Ide jövök fel, mikor........ - hagyta félbe a mondatot.
- Mikor?
- Mikor rád gondolok, és kiakarlak zavarni a fejemből! - nézett mélyen a szemembe.
- Engem max. ki lehet küldeni, nem kizavarni!
- Még készültem valamivel! - mászott fel egy magasabban lévő ágra, és leemelt róla egy piknikkosarat.
- Úú csak nem piknikezünk? - találgattam.
- De! - mászott le, majd lesegített engem is, és engem ismerve nem maradhatott el az, hogy megcsúszom. Hát.... megcsúsztam, egyenesen Matt ölébe.
- Deja vu! - emlékeztem vissza a szülinapomra.
- Nekem tetszik. Akkor is tetszett! - nevetett.
- Az, hogy elvágódom? - válaszképpen tovább nevetett.
Kipakolt mindent, és a legvégére maradt nem más, mint a kaja.
- Gyorskaja? Wááá! Imádlak! - ugrottam a nyakába.
- Oké ugri- bugri, ne ugrálj!
- Ne becézgess, azt nem szeretem! - elröhögte magát.
- Szóval te nem szereted, ha becézgetnek. És még mit nem szeretsz? - érdeklődött.
- Ha célozgatnak. Azt szeretetem, ha egyenesben megmondja, hogy mi akar. Ha megsajnálnak...
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy ha ......... pl. eltörik a lában, nagyon utálom, ha körbeállnak, attól még nem nem lesz jobb!
- Azért állnak körbe, mert segíteni akarnak!
- Tényleg? Óóó, akkor ezért haragudtak meg rám anno.
- Te sokkal másabb vagy, mint a többi lány.
- Meglehet! - vettem ki egy sült krumplit.
- Meglehet! - ismételte, majd ő is kivett egy sült krumplit, és odarakta a számhoz.
- Ezt se szeretem! Ne csinálj ilyet! Tudok enni egyedül is!
- Miért nem mondtad?
- Hagytad, hogy befejezzem?
Most már végleg kidőlt, és meg odafeküdtem mellé. Egy kis idő után átfordult az oldalára, pont velem szemben, én meg követtem a példáját. Csak feküdtünk így, meg sem mozdultunk. Addig, míg meg nem kordult a hasa.
- Te kajak éhes vagy még mindig? - álltam fel.
- Ja, mert valaki megette az egészet! - állt fel ő is.
- Nem tudom ki lehetett! - ráztam a fejem.
- Tényleg nem? - vonta fel a szemöldökét.
- Jó...... én voltam! - vallottam be.
- Nem mondod!
- Gyere ide! - tártam ki a karom. Odajött, és szorosan megölelt. Lassan elhúzódott, és a szemembe nézett, és újra közeledni kezdett. Megpróbáltam megint gyorsabb lenni, de megelőzött. Elröhögte magát, majd megcsókolt. Ott helyben estem majdnem össze, liftezett a gyomrom, mint az őrült, karom nem engedelmeskedett nekem, mert akaratlanul is a nyaka köré fontam. Rosszabbnak képzeltem el az első csókot, de ez nagyszerű volt.
- Gyere, menjünk haza! - kulcsolta rá az ujjait az enyémekre.
Mikor hazaértünk, indultam volna be, mikor megfogta a kezem és visszahúzott.
- Jó éjt puszit nem kapok? - adtam egy puszit az arcára, de megint visszahúzott.
- Helyesbítek, jó éjt csókot nem kapok? - elnevettem magam, majd magához húzott és megcsókolt. Majd újra....és újra. És még egy puszi, és el is ment. Bementem és egy csodálkozó szempárral találtam szemben magam. Lily mindent tudni akart, szóval ma se lesz valami jó éjszakám....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése