Sziasztok! Hoztam a következő részt!
Tekintetem Bellára suhant, aki akkorát esett, hogy azt nézni is rossz volt. Azonnal a szám elé kaptam a kezem, és olyan lendületből futottam oda hozzá, mintha puskából lőttek volna ki. Azonnal letérdeltem, szerencsére sebes lett, és néztem Bellát.
- Jól vagy? - alig hallottam magam, hiszen a szívem úgy dobogott, hogy nagyon.
- Igen, csak lejött a térdemről és az államról a bőr.. úú a térdem nagyon fáj!
- Mi történt? - jött oda Matt.
- Semmi komoly, remélem...
- Gyere! - szóltam rá és felemeltem.
- Nagyon fáj a térdem! - nézte a térdét.
- Matt vinnéd Bellát, én meg megkeresem a kutyát! - mentem, hiszen a kutya elfutott mikor Bella taknyolt. Hamar meg is lett, a póráza beleakadt egy bokorba, úgyhogy semerre se tudott menni. Útközben felhívtam Katherine-t, és mire odaértünk hozzánk, már ott is volt!
- Katherine, én nagyon sajnálom! - sajnálkoztam.
- Tessa, ez nem a te hibád! Meg amúgy is csak egy kis horzsolás! Mire menyasszony lesz eltűnik! - mosolygott rám.
Bevittük a házba, és odavittem nekik az elsősegélydobozt. Bella nem sírt, de eltudtam képzelni mennyire fájhat neki, főleg mikor valami fertőtlenítő baromsággal is lefújták, na akkor egy kicsit megkönnyezett.
- Erős a kis hercegnő! - nézte Matt.
- Hogy érted? - értetlenkedtem.
- Más kislány ilyenkor a világvégét járja! De ő még alig könnyezte meg, pokerarccal nézte végig.
- Olyan, mint én. Csak én röhögtem, de mikor a sürgősségin kötöttem ki, akkor már annyira nem volt vicces - tűnődtem magamban, Matt meg kacagni kezdett.
- Mi van?
- Fura vagy, de ez tetszik! - kacagott.
- Tudom, hogy fura vagyok, és szeretek is fura lenni. Legalább megtudnak különböztetni más lányoktól!
- Én így is úgy is megtudnálak! - elröhögtem magam.
- Mi az? - szaladt fel a szemöldöke.
- Semmi... semmi! - újra elkezdtem nevetni.
- Sziasztok! - jött be Taylor. - Mi történt?
- A hercegnő elesett, és elhoztuk!
- Hogy van?
- Nézd meg!
Bement, majd hallottam, ahogy bekapcsolja a TV-t. A kis szemét....ja, nem valami mesecsatornára vette. Még szerencse.
- Köszi, hogy segítettél! - néztem Matt-re.
- Ez természetes! - nézett rám. - Mindegy, én megyek, akkor holnap.
- Holnap! - ismételtem, majd megöleltem.
Semmi komoly nem történt Bellával, leragasztottuk a sebét, majd Katherine hazavitte. Várom a holnapot! Óóó... még meg kell találnom a gitárom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése