12.rész Fesztivál II.

Elindultunk, egy utcával lejjebb ott volt a csodaszép nyaraló. 
Belülről még szebb. Mikor beléptünk Taylor felkelt és hányingere lett. Azonnal a WC- hez vezettük. Egyedül hagytuk, hagy hányjon.
- Bocs, hogy idejöttünk! - mondtam Matt-nek a hányó tesómat nézve. 
- Ááá, ez természetes. Tavaly is idejöttünk.
- Mi? - csodálkoztam.
- T tavaly is volt fesztiválozni és akkor is ivott egy keveset, csak, hogy még fiatal volt, nem bírta annyira...
- Ti mi óta is ismeritek egymást? - kérdeztem.
- 2-3 éve... asszem' - húzta össze a szemét - Küldök egy üzenetet Dave-nek, hogy itt vagyunk, ha nem lesz ő is berúgva. Megyek, felkapcsolom a kinti világítást.
- Miért?
- Tavaly ő később jött, mint mi. Felhívott, hogy kapcsoljam már fel a villanyt, hogy tudja, melyik házba kell bejönni.
- Tényleg? - nevettem.
- Ja....régi sztori.
- Tess, itt vagy? - kérdezte Taylor.
- Itt állok mögötted! - sóhajtottam. Hátrafordult, majd elröhögte magát.
- Hányingerem van! - mondta - Hoznál egy hányinger csillapítót?
- Csak hányjál! Hozom! - odamentem a táskámhoz, és kivettem belőle a gyógyszert. Megfordultam, és láttam, hogy Taylor a falnak nekidőlve alszik.
- Gyere, vigyük fel! - indult el Matt.
- Oké...
Felvittük, majd egy szép szobába érve lefektettük az ágyra.
- Kösz, hogy segítesz! - néztem Matt-re.
- Semmiség..
- Valamivel meghálálhatom? - néztem bele a gyönyörű szemébe.
- Egy randival! - kacsintott.
- Hát....jó! - kacsintottam vissza bénán, ő meg elröhögte magát.
- Mindjárt jövök! - ment ki a szobából.
Leültem törökülésben az ágy mellé, és az alvó bátyámat néztem. Hát, hogy is mondjam, nem volt kellemes látvány a csorgó nyálát  látni. 
- Szeretlek Nicole, mindennél jobban! - beszélt álmában.
- Ki az a Nicole? - motyogtam magamban.
- Tessa, jössz el pillanatra? - jött be Matt a szobába.
- Persze - álltam fel.
Kivezetett a szobából, le a lépcsőn, egy hosszú folyosón keresztül, és egy tolóajtón át, míg meg nem láttam egy nagy medencét. Lementem, mivel ő is ment, és gondolkoztam azon, hogy vajon mire készülhet.
- Miért hoztál ide? - kérdeztem egyik szemöldökömet felvonva.
- Tudsz úszni, nem?
- Igen, de nem fogok... - odajött és elkezdte birizgálni az egyik hajtincsemet. Ez csak egy elterelő hadművelet volt, mivel megfogott és beledobott a medencébe. Röhögve jöttem fel a víz felszínére.
- Tudod, mennyi vizet nyeltem? - kérdeztem köhögve.
- Köhögésed alapján, nem keveset.. - komoly volt, de a szemén nevetőráncok tűntek fel.
- De olyan jó a víz! - megfogtam magam és leúsztam a medence legaljára. Csobbanást hallottam a medence másik végében, majd Matt megfogta a kezem, és szembefordított magával. Sokáig tudtam volna a szemébe bámulni, de azért levegőt venni kell ezért felúsztam a medence tetejére. Majd a szélére, és felültem a szegélyre. Matt jött utánam.
- Mire gondolsz? - kérdeztem, látva, hogy csak bámul maga elé.
- A randinkra, hogy hogy lenne tökéletes! - elnevettem magam.
- És, hogy haladsz?
- Jól, már megvan minden.
- Hol lesz? - kérdeztem.
- Nem mondok semmit!
- Azt csak tudnom kéne, hogy mikor lesz..
- Ó, tényleg! - kerekedett el a szeme - Neked mikor jó?
- Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy szinte bármikor.
- Igaz! - bólogatott.
- Hé, de azért szoktam elfoglalt is lenni!
- Igen, én meg Britney Spears vagyok! De nincs akkora szerencsém! - muszáj voltam elnevetni magam.
- És mikor döntötted el, hogy randira akarsz hívni?
- Őszintén? - kérdezte én meg bólintottam. - Nem tudom! Shakespeare lánnyal jobban megakartam ismerkedni, reméltem, hogy még jössz a parkba. De, hogy a legjobb haverom húga vagy....az megnehezítette a helyzetet!
- Akkor....már a Shakespeare lányt is elhívtad volna? - utaltam magamra.
- Ja.. - mondta mélyen a szembe nézve.
- Bocsánat, hogy félbeszakítom az enyelgést - jött oda Dave - De T felkelt.

- Igen? Akkor megyek... - álltam fel majd felszaladtam a házba. Gyorsan átvedlettem, mert hoztam magammal másik ruhát, és felmentem Taylorhoz. 

- Szia! Jobban vagy? - ültem le az ágyra.
- Ja..már csak szédülök!
- Jó sokat ittál!
- Meglehet! Tessa láttam mindent!
- Hogy mindent? - kérdeztem gyanakodva.
- Ami kint volt! - mosolygott.
- És? - kérdeztem, miközben úgy dobogott a szívem, mint a csörgő, vagyis gyorsan.
- Hát nekem mindegy..... De Dave -et megbántod vele! - suttogta.
- Hogy jön ide Dave?
- Semmi, semmi..
- De, mondtad, hogy megbántom Dave-et. Hogyan? Mivel?
- Azzal, hogy Matt-el vagy! - suttogta.
- És miért suttogsz?
- Mert nem szabadna elmondanom.. mondta rendesen.
- Akkor miért is mondod el ezt nekem?
- Mert a tesóm vagy, és mindent elmondok neked! - borzolta össze a félig száraz hajamat.
- Igen? - kérdeztem, ő meg bólintott. - Ki az a Nicole?
- Senki.... - kerekedett el a szeme.
- De, de beszéltél valamilyen Nicole-ról , és hogy nagyon szereted! 
- Hazugság! - nézett a szemembe, én egy lesajnáló pillantással néztem vissza rá - Jól van, elmondom.
 Elmondta, hogy már régóta ismeri, a mi környékünkön lakik, és tetszik neki, meg beszélgetnek meg mindent amit tudott.
- Szóval jól alakul a dolog! - virultam.
- Jaa.... figyelj bevettem egy fájdalomcsillapítót, és már teljesen jól vagyok, nem megyünk le?
- De! Gyere!
Lementünk a lépcsőn, és ott álltak mind a ketten egymással beszélgetve. Mikor megláttak mindketten felvont szemöldökkel néztek rám.
- Mikor öltöztél át? - kérdezte Dave.
- Mikor bejöttem.. - mondtam a logikusan.
- Nem azt mondtad, hogy nem szereted a ruhákat? - csodálkozott Matt. Dave mogorván ránézett.
- De, csak megtetszett és ezt hoztam el!
- Gyönyörű vagy! - mondta Dave.
- Ja... - sütötte le a szemét Matt.
- Köszönöm! - néztem felváltva mindkettőre.
- Tessa, beszélhetünk? - jött oda Matt.
- Ja, én ráérek, mint mindig! - elnevette magát.
Bementünk a nappaliba, mondta, hogy üljek le, de nem ültem.
- Mi az? - kérdeztem.
- Megtennéd, hogy a mai napot, ami köztünk volt meg sem történtnek nyilvánítanád?
- Nem! - mondtam.
- De őszinte vagy!
- Miért szeretnéd? 
- Csak úgy!
- Csak nem Dave miatt? Tudom, hogy tetszem neki.. - mondtam.
- Tényleg?
- Igen, és nem érdekel!
- De én meg nem szeretnék összeveszni vele...... egy lány miatt!
- Egy lány miatt.... - ismételtem - szóval csak egy lány vagyok számodra..
- Tiszteletben kell tartanom, hogy tetszel neki!
- És akkor ő miért nem tartja tiszteletben? - nem tudott mit szólni - Már értem azokat a romantikus filmeket. A csajnak, ha tényleg megtörtént volna vele, akkor tényleg fájt volna neki az egész! Úgy, mint nekem!
 Megfordultam és elmentem. Felvettem a táskám és kiléptem a házból. Taylor jött utánam.
- Mi történt Tess? Hallod?!?! - kiabált utánam, míg be nem ért.
- Csak megbántott, semmi különös! - gördült le egy hatalmas könnycsepp az arcomon.
- Te sírsz? - törölte le a könnyeket a szememről - Még anyáék válásakor sem sírtál!
- Mert tudtam, hogy az lesz!
- Tényleg megbántott!
- Hogy tudtam 2 hét alatt ennyire belezúgni egy fiúba? - sírtam.
- Könnyen.. én is így voltam Nicole- lal!
- Meg miért vagyok ennyire ellenállhatatlan? - elröhögte magát.
- Nagyon szép vagy Tess... nagyon sok fiú nézett rád mindig. Meg rám is!
- Fiúk? - nevettem el magam.
- Nem, lányok.. - mondta komolyan - de te nem vetted őket észre!
- Éreztem, hogy bámulnak, de nem érdekelt...míg nem találkoztam vele!
- Megesik! Gyere, menjünk haza!
- Megy ilyenkor busz?
- Várj, máris guglizom..... igen, 10 perc múlva, siessünk!
Hazafelé egész végig gondolkoztam, Taylor nevettetett, de nem tudtam őszintén nevetni. Nem vágytam másra csak a pihe puha ágyikómra.

Sziasztok! Ha tetszett komizzatok, és hirdessétek! 

11. rész Fesztivál

Péntek

 Tegnap egész nap ruhákat próbáltam, míg meg nem találtam az igazit! Annyira izgulok a mai nap miatt, hogy nagyon! Alig tudtam aludni, enni, inni, de végül muszáj voltam. Megbeszéltük Taylor-ral, hogy nem beszélünk egymással, és nem is ismerjük egymást. Sokan voltunk, közülük, ha ismerek 4-5 embert. Átszállással mentünk, az út első felében Dave nevettetett, a másodikban meg Matt-el beszélgettünk. Már maga az út is király.
Mikor odaértünk az a nagy társaság 5-6 felé széledt. Egyedül maradtam. Bementem, szétnéztem és egyre nagyobb lett a tömeg. Az első koncertek már éppen mentek, mikor szembe jött velem egy csaj, pohárral a kezében és nézelődni kezdett a vállamon keresztül. Mögötte jött egy srác, aki véletlenül nekiment a csaj kezének, és ami a pohárban volt összes kóla, rám fröccsent.
- Sajnálom! Bocsánat! - mondta - Az egyik barom nekem jött!
- Semmi baj...de tényleg!
- Ezt nem így képzeltem el... - mondta a csaj.
- Mit? - kérdeztem.
- Azt, hogy leöntök valakit. Képzeletemben egy pasit akartam direkt leönteni, mert rám mászik... de ez így sokkal jobb!
- Örülök!
- Shanon vagyok.. - mondta a nevét.
- Tessa!
- Örvendek! Egyedül jöttél?
- Hát nem, vagyis de csak.....egyedül maradtam.
- Szórakoztassalak el? - kérdezte.
- Nem kell kösz, csak megkívántam a kólát! - néztem rá a pólómra.
- Gyere vegyünk! - indult el, én meg követtem.
- Hülye hippik, mozgás! - lökdösődött. Odaértünk az italos bódéhoz, Shanon újra lökdösődött, majd előre kerültünk.
- Mit kértek? - kérdezte a pultos srác.
- Két Sprite lesz! - srác kivette a hűtőből az üdítőket.
- Szoktál fesztiválokra járni? - ivott bele az üdítőjébe.
- Nem, most vagyok először! - mondtam, túlkiabálva a zenét.
- Jaj, megyek! - ordította oda a pár méterrel arrébb álló csapatnak - Örülök, hogy megismertelek! Jelölj be! Shanon Grey!
- Én is örülök! - kiabáltam utána.
Kivettem a zsebemből a telóm, és be is jelöltem Shanon-t. Sétáltam üres széket keresve, hogy leüljek. Találtam székeket csak foglaltak voltak. Nézelődtem, mikor valaki megfogta a kezem, én meg felrezdültem. Óvatosan hátrafordultam.
- Matt, úristen, a szívbajt hoztad rám!
- Bocsánat, hogy megijesztettelek.
- Nem baj...mit csinálsz itt? - kérdeztem, mikor rájöttem, hogy itt van pont velem.
- Hol kéne lennem? - mosolyodott el, nekem megremegett a térdem - ott vagyok, ahol lennem kéne!
- Pfúj!
- Mi az? - kérdezte.
- Ez nagyon romantikus volt! - grimaszoltam, és elnevette magát.
- Igyekszem! Gyere!- Hova? - kérdeztem.
- Gondolom le akarsz ülni, vagy tévedek? - állt meg, majd mélyen a szemembe nézett. Muszáj voltam elvennem a tekintetem, mert olyan lehettem, mint aki ma jött haza a Bahamákról. Hé, mikor sötétedett be?
- Igen, le akarok ülni.. - rákulcsolta az ujjait az enyémre, majd megfordult és tolakodni kezdett. Megláttam oldalt egy üres helyet, elengedtem Matt kezét, elindultam az üres hely felé. Mikor odaértem, pont akkor ültek le. Ez az!
- Tessa! - szólt Matt, aki a másik oldalon ült. - Van itt még egy hely! 
Siettem, ahogy csak tudtam, de leültek. Megálltam Matt előtt. 
- Nem voltál elég gyors! Mi van a pólóddal?
- Ja, egy csaj leöntött - néztem rá aranyos mosollyal, arra utalva, hogy adja át a helyét.
- De aranyosan mosolyogsz! - mondta.
- Tudom.. úgy fáj a lábam! - célozgattam.
- Nekem is.. most olyan jó, hogy ülök! - mosolygott.
- Le akarok ülni! - mosolyogtam.
- Gyere! - már azt hittem, átadja nekem a helyét, de tévedtem. Megfogta a kezem, és belehúzott az ölébe.
- Áhh... - nevettem el magam - te olyan " szeretem, ha a csajok az ölemben ülnek" srác vagy!
- Te meg olyan " nem zavar, ha a tesóm legjobb haverja ölében ülök" lány vagy!
- Folytasd! - mondtam.
- Mit?
- Azt, hogy mit tudsz rólam!
- Vagy inkább azt, hogy mit akarok megtudni rólad!
- Nekem az is jó! Mit akarsz megtudni rólam?
- Pl. mi a kedvenc színed? - elnevettem magam.
- Változó! Szinte mindegyiket szeretem - elnevette magát.
- Kedvenc film?
- Olyanokat kérdezz amire tudok válaszolni!
- Volt már pasid?
- Nem.
- És szeretnél?
- 16 vagyok, már jó lenne! - nevettem el magam.
- Tessa, szeretlek! - kiabált oda valaki hozzánk. Hátranéztem Taylor-t pillantottam meg, és azonnal felálltam Matt öléből. Odajött, és szorosan megölelt. Bűzlött az alkoholtól.
- Taylor, te ittál? 
- Egy picit! - csücsörített.
- Wáá, nagyon büdös vagy! - ráncoltam össze a szemöldököm. 
Újra megölelt, de nem akart elengedni. Azt hiszem elaludt. 
- Elaludt? - kérdeztem Matt-től.
- Ja.. - nevette el magát.
- Segítesz? - kérdeztem, mert a rám nehezedő sújt nem bírtam el.
- Persze! 
- Hova vigyük? - kérdeztem a kezét a vállamra rakva.
- Várj, van itt a közelben egy nyaralónk, oda elvihetjük! - ajánlotta.
- Oké..


  

10. rész Győzködés

Vasárnap

 Tegnap este a fiúk beszéltek valamilyen fesztiválról, ami jövőhéten lesz. Azonnal jelentkeztem, hogy én is megyek, de Taylor nem engedte, úgyhogy ma egész nap őt győzködtem.
- De, miért nem? - nyaggattam.
- Mert még kicsi vagy, és nem tudsz magadra vigyázni!
- De a múltkor mondtad anyának, hogy nem vagyok 5 éves, és tudok magamra vigyázni!
- Még csak 16 éves vagy!
- Te 17! Az sem sokkal több!
- 18 leszek ebben a hónapban, úgyhogy majdnem felnőtt! És fiú is!
- A nemnek mi köze van hozzá?!?!
- Az, hogy én megyek, te meg nem!
- De én is megyek! - vinnyogtam.
- Nem! Nem mész!
- De!
- Nem! Tessa, nem mész, és kész!
- Argg! - fújtattam.
- Néha úgy viselkedsz, mint egy lány!
- Mivel, hogy az vagyok! - értetlenkedtem.
- De sose viselkedtél úgy!
- Valamikor azt is el kell kezdeni....várj. Ezzel idegesítelek?
- Hát.....ja!
Amint ezt kimondta elkezdtem vinnyogni, fújtatni, kényeskedni... kb. azt amit az elkényeztetett cafkák csinálnak a filmekben. De nem engedett. Úgyis kifogom harcolni magamnak, hogy mehessek. Egész délután, és egész este követtem, győzködtem, de nem. Ha jól tudom, van még egy hetem, tuti meggyőzöm..

 
Csütörtök  

Majdnem az egész hetet Matt-el töltöttem. Szinte minden nap ott volt nálunk, de én ennek kifejezetten örültem.
 Győzködtem Taylor-t, hogy hagy menjek velük a fesztiválra. De nem, nem és nem. Már fel akartam adni, de úgyis holnap van a feszt, ezért még egyszer megpróbálom.. Reggel felöltöztem, majd lementem. Megreggeliztünk, majd jöhetett a NEM! szó hallása, újra!
- Taylor, hagy menjek! Léci, kérlek! - könyörögtem.
- Oké, oké! Csak hagyjál! - adta meg magát.
- Tényleg? - kerekedett el a szemem - Wáááááá! Ezt nem hiszem el!
- Ne! Ne már! - rakta a füléhez a kezét.
- Óó, bocsi.. szeretlek! - öleltem meg.
- Aha...jól van!
- Úúú, még el kell döntenem, hogy mit veszek fel..
- Csak ne itt döntsd el!
- Rendben..akkor felmegyek a szobámba, és ott döntöm el! - nyújtottam ki a nyelvem.
 Egész nap ruhákat, sminket és kiegészítőket próbálgattam...

9. rész Jó kis este!

Szombat 

          

 Sokáig gondolkoztam vajon mit vehetnék fel, nem öltözök ki, de azért jó legyen. Elkészültem, és lementem valami kajáért. Legnagyobb meglepetésemre Taylor-t találtam a konyhában.
- Mit csinálsz?
- Kaját?! - mondta a logikus választ.
- Nem abban maradtunk, hogy ezt én vállalom?
- De, csak megéheztem, és még nem voltál fent, ezért csináltam magamnak!
- Aha....jó! - egy kicsit sok időbe telt elfogadni a látványt, amint a tesóm egy tojást próbál feltörni..
- Várj, segítek! - azonnal odaadta.
 Miután megreggeliztünk, jöhetett a takarítás. Nagy nehezen rávettem Taylor-t, hogy segítsen, de ő alig akart megmozdulni. Felmosogattam, ő még mindig a kanapén ült. Behajtottam a ruhákat, ő még mindig ül. Megcsináltam mindent, csak a nappali volt hátra, amit Taylor-ra bíztam.
- Gyere már, segítek! - szóltam - Azt mondtad ebben segítesz!
- Tudom, de ez olyan.......unalmas!
- Tudom!! - dőltem le a kanapéra - Vagy!
Felálltam, és odamentem a falon lévő zenelejátszóhoz, és feltekertem max. hangerőre Green Day American Idiot számát, és elkezdtem rá hülyén táncolni. Odamentem Taylorhoz, és végre valahára, felrángattam a kanapéról. Kezébe nyomtam egy törlőkendőt, és parancsba adtam, hogy amit én lefújok, ő letörli. Elkezdtünk törölgetni, persze ritmusra. Már

 készen lettünk a nappalival, mikor csöngettek. Odarohantam az ajtóhoz, és kinyitottam.
- Szia - köszöntem az ismeretlen srácnak.
- Szia - bámult - Taylor itthon van?
- Ja. Taylor! - próbáltam túlkiabálni a zenét.
- Mi van? - jött ki a nappaliból - Dave! Mizu?
- Semmi... - mondta miközben még mindig engem bámult.
Taylor észrevette.
- Dave, ő itt Tessa! A húgom! - mondta - Tessa, ő itt Dave! A legjobb haverom!
- Örvendek! - mondta.
- Úgyszintén!
- Tessa, most már felhúzhatsz a szobádba!
- Mi? - értetlenkedtem.
- Szia! -fordított meg, és elkezdett tolni a lépcső felé.
A lépcsőn felfelé menet, még egyszer visszanéztem, és Dave kacsintott egyet, majd elmosolyodott. Fent még játszottam sokat Lunával, mikor újra csöngettek. Lerohantam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót, és Matt-et pillantottam meg gitárral a hátán.
- Szia! Gyere gyorsan, siess! - suttogtam.
- Tessa, ki az? - hallottam a tesóm hangját.
- Csak a postás! - hazudtam.
- Gyere!
Becsuktam az ajtót, és felsiettem a szobámba és Matt jött velem.
- Miért hazudtál? - mosolygott.
- Mert ha megtudják, hogy te vagy, akkor odaráncigálnak, és sosem fogok tudni megtanulni gitározni.
- Kik?
- Taylor és Dave.
- Dave itt van? - csodálkozott.
- Ja... de mindegy. Le akarsz menni?
- Nem - mondta őszintén.
- Hát oké...
- Hercegnő, hogy van?
- Jól, csak még fáj a lába, de semmiség..
- Aham...akkor kezdjük.
- Mivel kezdjük, tanár bácsi?
- Tanár úr! Tiszteletet megadni!
- Bocsánat... hol kezdjük?
- Várj! - vártam, és elkezdett gitározni. Olyan dallamot játszott, amit még soha sem hallottam, de nagyon tetszett.
- Ez mi? -kérdeztem.
- Egy dal - mondta logikusan.
- Tényleg? Na ne mondd!
- Most találtam ki.
- Most? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. Rád néztem és megjött az ihlet.
- Fúj, de romantikusan hangzott.
- De igaz! - nevette el magát.
- Akkor ezt kéne eljátszanom? - kérdeztem.
- Ha akarod..
- Akarom! - jelentettem ki, kicsit hamarabb, mint kellett volna.
 Eljátszotta még párszor én meg próbáltam utánozni. Látta, hogy nem megy, ezért leírta egy papírra és elmagyarázta, hogy mi mi jelent. Érteni értettem, mert már tanultam, de mégse ment.  Eljátszotta még egyszer, aztán még egyszer, és még sokszor, de nem ment. Matt nevetett, Luna pedig ugatott, hogy hagyjam abba.
- Nem megy! - hagytam abba.
- De menni fog. Ha én türelmes vagyok ennyi idő után, akkor te is legyél az!
- De nem megy! - mondtam.
- Segítek! - állt fel, mögém jött és átfogott. Megfogta mindkét kezem, és pengetni kezdett. Mikor befejezte, megpuszilta a fejemet, és visszament a saját gitárjához. Elpirultam, és játszani kezdtem.
- Ez most jobb volt! - mondta.
- Éreztem...
- Tessa, hol van..... Matt te mit keresel itt? - jött be Taylor a szobámba.
- Segítek a tesódnak megtanulni gitározni.
- Halljuk! - nézett rám.
- Nem! - tettem le a gitáromat.
- Oké! Gyere már le, itt van Dave! - Matt rám nézett, én meg bólintottam.
- Oké! - felállt, és kiment a szobámból.
Később csak este mentem le, akkor még Fifáztak. Mikor beléptem, két ember tekintete elszakadt a TV-ről. Dave és Matt néztek rám.
- Játszhatok valakivel egy meccset? - kérdeztem.
- Játssz velem! Most úgyis én maradtam ki! - mondta Dave.
- Oké! - ültem le.
- Vigyázz, múltkor megvert 4:2 -re! Azóta nem játszok vele! - mondta Taylor.
- Majd vigyázok! - mosolygott rám Dave.
- Nyertem! - jelentette ki Matt.
- Nem igaz! Tessára figyeltem! Visszavágó!
- Majd, ha játszottunk! - stoppolta le Dave.
Odaültem mellé, választottam csapatot, és elkezdtünk játszani. Végül 6:5 -re nyertem. Míg ők játszottak egy visszavágót, mi Dave-vel nevettünk saját magunkon. Olyan sokat nevettünk, hogy elkezdtem csuklani. És még jobban kezdtünk nevetni. Jól éreztem magam, egész este a fiúkkal.

8. rész

 Sziasztok! Hoztam a következő részt! 

Tekintetem Bellára suhant, aki akkorát esett, hogy azt nézni is rossz volt. Azonnal a szám elé kaptam a kezem, és olyan lendületből futottam oda hozzá, mintha puskából lőttek volna ki. Azonnal letérdeltem, szerencsére sebes lett, és néztem Bellát.

- Jól vagy? - alig hallottam magam, hiszen a szívem úgy dobogott, hogy nagyon.

- Igen, csak lejött a térdemről és az államról a bőr.. úú a térdem nagyon fáj!

- Mi történt? - jött oda Matt.

- Semmi komoly, remélem...

- Gyere! - szóltam rá és felemeltem.

- Nagyon fáj a térdem! - nézte a térdét.

- Matt vinnéd Bellát, én meg megkeresem a kutyát! - mentem, hiszen a kutya elfutott mikor Bella taknyolt. Hamar meg is lett, a póráza beleakadt egy bokorba, úgyhogy semerre se tudott menni. Útközben felhívtam Katherine-t, és mire odaértünk hozzánk, már ott is volt!

- Katherine, én nagyon sajnálom! - sajnálkoztam.

- Tessa, ez nem a te hibád! Meg amúgy is csak egy kis horzsolás! Mire menyasszony lesz eltűnik! - mosolygott rám.

Bevittük a házba, és odavittem nekik az elsősegélydobozt. Bella nem sírt, de eltudtam képzelni mennyire fájhat neki, főleg mikor valami fertőtlenítő baromsággal is lefújták, na akkor egy kicsit megkönnyezett.

- Erős a kis hercegnő! - nézte Matt.

- Hogy érted? - értetlenkedtem.

- Más kislány ilyenkor a világvégét járja! De ő még alig könnyezte meg, pokerarccal nézte végig.

- Olyan, mint én. Csak én röhögtem, de mikor a sürgősségin kötöttem ki, akkor már annyira nem volt vicces - tűnődtem magamban, Matt meg kacagni kezdett.

- Mi van?

- Fura vagy, de ez tetszik! - kacagott.

- Tudom, hogy fura vagyok, és szeretek is fura lenni. Legalább megtudnak különböztetni más lányoktól!

- Én így is úgy is megtudnálak! - elröhögtem magam.

- Mi az? - szaladt fel a szemöldöke.

- Semmi... semmi! - újra elkezdtem nevetni. 

- Sziasztok! - jött be Taylor. - Mi történt?

- A hercegnő elesett, és elhoztuk!

- Hogy van? 

- Nézd meg!

Bement, majd hallottam, ahogy bekapcsolja a TV-t. A kis szemét....ja, nem valami mesecsatornára vette. Még szerencse.

- Köszi, hogy segítettél! - néztem Matt-re.

- Ez természetes! - nézett rám. - Mindegy, én megyek, akkor holnap.

- Holnap! - ismételtem, majd megöleltem.

Semmi komoly nem történt Bellával, leragasztottuk a sebét, majd Katherine hazavitte. Várom a holnapot! Óóó... még meg kell találnom a gitárom. 

7.rész

Sziasztok! Hoztam a 7. részt, és jelöljétek alul a tetszik, következő vagy nem tetszik gombokat!



 Péntek 

 Mivel ma korán keltem, mert anyának hajnalban ment a gépe, elég ratyi kinézetem volt, ezért visszafeküdtem aludni. Későn keltem fel, Taylor még aludt, csináltam magamnak kaját, és úgy döntöttem, hogy elmegyek Belláért és megsétáltatjuk Lunát. Felmentem és felöltöztem, utána lejöttem, és épp cipőmet vettem fel, mikor Taylor lejött a lépcsőn.
- Hova mész?
- Megyek, megkérdezem Bellát, hogy nincs-e kedve eljönni velem kutyát sétáltatni! - biccentettem Luna felé, aki a pórázát ráncigálta.
- Várj meg, megyek veled, úgyis bocsánatot akartam kérni.
- Oké, de siess!
 Elkészült alig 15 perc alatt, és indulhattunk is. Útközben elmondta, hogy hogy fog bocsánatot kérni.........odaértünk. Csengettem alig pár másodperc múlva Bella szaladt ki a házból és kinyitotta a kaput, majd a nyakamba ugrott.
- Szia, Bella!
- Szia, Tessa! Szervusz Taylor!
- Szia, Bella! - mosolyodott el Taylor, Bella pedig viszonozta.
- Gyertek be! - megfogta a kutyát, és elindult a ház felé.
- Mindenki itthon van? - kérdezte Taylor.
- Igen.. de apu mindjárt elmegy..
- Látod, már apunak szólítja! - súgta alig halhatóan. Rögtön küldtem egy jobb egyenest a vállába, de nekem jobban fájt, mint neki..
- Milyen béna vagy! Majd rágyúrunk!
- Oké, de fáj a kezem! - elnevettük magunkat.
- Sziasztok! - köszönt Katherine.
- Szia! -köszöntünk egyszerre.
- Katherine tudnánk beszélni? - kérdezte Taylor.
- Persze - bólintott. Félrevonultak én addig felmentem a lépcsőn, és megkerestem aput. A hálószobában ült és a TV-t bámulta.
- Szia, apa!
- Tess, te mit keresel itt? - csodálkozott.
- Öhm...jöttem Belláért, ha nem baj, elmennénk kutyát sétáltatni...
- Oké..
- Taylor is jött. Lent beszélget Katherine-nel.
Alig fejeztem be a mondatot apa már a szobában sem volt...
 Átmentem Bellához, aki a kutyával játszott.
- Indulhatunk? - kérdeztem.
- Hova?
- Hát megsétáltatni Lunát. Tudok egy jó helyet!
- Igeen! - ugrándozott.
- Hozod Lunát?
- Nem, hozd te..
- Oké..gyere Luna! - nekifutásból beleugrott az ölembe.. - Mehetünk!
Ahogy lementünk hallottuk, hogy beszélgetnek.
- Mi akkor megyünk! - szóltam be a nappaliba.
- Menjetek csak, jó szórakozást! - mondta Katherine.
Taylor egy "ments ki" fejet mutatott, de én csak megvontam a vállam, és kiléptem az ajtón.
- Merre megyünk? - kérdezte Bella.
- Majd meglátod!
 Egy kicsit több időbe telt míg odaértünk, de végül befordultunk abba az utcába, ahol a park volt. Beléptünk, a pillantásom egyből a padra siklott, ahol ültek és gitároztak, odamentem.
- Gitározgatunk? - kérdeztem Matt-től.
- Valami olyasmi.. - nézett fel gyönyörű kék szempárjaival.

- Játssz egy számot! - mondtam, miközben leültem mellé. Rám mosolygott, majd oda sem nézve elkezdett játszani egy számot.
- Green day! - mondtam némi töprengés után.
- Igen.. honnan tudtad?
- Zenében, filmekben otthonos vagyok.. - elnevettük magunkat - nekem is van gitárom.
- Tényleg?
- Igen. Ott porosodik az ágy alatt a tokjában..
- Szívtelen - mosolygott.
- Csak egy dalt tudok eljátszani, de ha valaki, segítene megtanulni, akkor menne több is, vagy az az egy jobban..
- Ki az a valaki? - húzott tovább.
- Aki tud gitározni, és van türelme hozzám..
- Én türelmes vagyok, lehetnék például én..... vagy máás..
- Igen lehetnél például te.. - a te-né megnyomtam egy kicsit a hangsúlyt - vagy máás.
- Mikor lenne jó? - kérdezte halvány mosollyal.
- Bármikor. Én ráérek.
- Én is...
- Akkor holnap. Ha jó... - úgy éreztem, hogyha nem fordulok el, észreveszi a lángoló arcszínem, és elkezd szekálni..
Tekintetett másra termett, majd eltátottam a szám....

6. rész Pakolás

Csütörtök

Reggel gyorsan elkészültem, és lementem anyuhoz, hogy segítsek neki reggelit csinálni.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Jó reggelt - méregetett - hogy hogy fent vagy ilyenkor?
- Mert ez az utolsó napom az anyukámmal, mielőtt elutazik.
- Ááá... értem.
- Sziasztok! Jó reggelt! - jött meg Taylor.
- Miben sántikáltok?
- Mi semmiben - mondtam őszintén.
- Mi lesz a kaja? - kérdezte Taylor.
- Pirítós, tea vagy kakaó.
- Tudod anya, ezt mi is megtudjuk csinálni. Menj ülj le! - anya zavartan bólintott egyet.

- Miért mondtad ezt? - csodálkozott Taylor.
- Másfél hónapig leszünk ketten, hozzá kell szoknunk, hogy magunknak csinálunk kaját..
- Én azt hittem, hogy vagy te fogsz főzni vagy rendelünk valamit..
- Aha, meg takarítani meg vásárolni is én fogok, perszeee... - mondtam.
- Nekem is segítenem kell? - még mindig csodálkozott.

- Igen Taylor. Takarítani és vásárolni mindenképp.. a kaját és rendezem.
- Rendben.
- Megölelsz? - reménykedtem.
- Nem - mondta egyszerűen.

- Oké..
Pár perc alatt kész is volt a reggelink, és mikor kimentünk és leültünk az asztalhoz anya csak nézett minket.
- Mi az? - kérdezte Taylor.
- Nekem nem csináltatok? - biccentett a kajára.
- Nem. Kellett volna? Te sose eszel velünk.
- Talán, mert akkor eszem, mikor ti alszotok, és ti ilyenkor még alszotok! - hadarta, mire Taylorral elnevettük magunkat.
- Megyek csinálok magamnak! - állt fel látva, hogy mi meg nem mozdulunk.
Megreggeliztünk, utána egész álló nap anya nyakán csüngtünk. Elmentünk vele vásárolni, néztük, ahogy vasal, hajtogat és főz. Addig loholtunk utána míg elege nem lett belőlünk.
- Elég legyen! - mondta.
- Miből? - kérdeztem.
- Abból, hogy a sarkamban loholtok egész álló nap...
- Anya, de mi szeretünk téged, és nagyon fogsz hiányozni!
- Tudom, de nem örökre megyek el. Elég egy telefonhívás és már indulok is haza. Leszállnátok rólam?
- Persze... - mondtuk és felmentünk a szobánkba.

 Még segítettünk anyunak bepakolni, elintéztük amit kell. Olyan hamar este lett, hogy mikor észre vettem magam, az ágyban feküdtem..

5. rész Bonyodalom

Szerda

 Boldogan keltem fel, mivel tudtam, hogy ma megismerhetem apu menyasszonyát. Szép ruhát akarok felvenni ezért megkértem anyut segítsen. Végül elegáns ruhát vettem fel egy csíkos nadrágot fehér blúzzal kék zakóval fekete bakanccsal és kiegészítővel. Nagyon jó kedvem volt mivel láthatom ma Bellát. Nagyon megkedveltem. Taylor már annál kevésbé.
- Én nem ebédelek itthon - mondta.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert megbeszéltem a srácokkal, hogy megyünk mekizni.....
- Nem akarod megismerni apu menyasszonyát?
- De megakarom csak már megbeszéltük.
- Értem. De majd részletesen elmesélek mindent.
- Nem kell - mondta közömbösen.
- Oké.
 Reggeli után felmentem a szobámba és válaszoltam minden köszöntésre. A közönségin olyanok is felköszöntöttek akiket nem is ismerek. Utána még párszor kifésültem a hajam, olvastam pár oldalt.
Anyu éppen terített mikor csöngettek. Taylor már nem volt itthon, úgyhogy nekem kellett kinyitnom az ajtót.
- Sziasztok!
- Szia Tessa! -köszönt apu. Bella kint játszott az udvaron Lunával.
- Szia Tessa , Katherine vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
- Úgyszintén! - nem tudtam mit kéne csinálnom, ezért szorosan megöleltem. Nem számított az ölelésemre, de szívből viszonozta. Apu mosolyogva figyelt minket.
- Jaj, milyen buta vagyok! Gyertek beljebb, anyu az étkezőben van, én kimegyek Bellához.
- Rendben. - mondta apu. Odasétáltam Bellához és egy öleléssel köszöntöttem.
- Szia, elhoztam Lunát.
- Biztos, hogy nekem adod? - kérdeztem mosolyogva.
- Biztos!
- Rendben. Bejössz?
- Igen. Luna bejöhet?
- Persze, fent fog aludni a szobámban.
- Otthon is az én szobámban aludt.
 Kinyitottam az ajtót és bevezettem Bellát.
- Szép ház!
- Köszönöm.
Beléptünk az étkezőbe anyu éppen Katherine-nel beszélgetett, apu minket nézett.
- Taylor hol van? - kérdezte apu tőlem.
- A haverjaival ment el mekizni.
- Ááá, oké..
- Üljetek az asztalhoz! - mondta anya a konyhába menet.
 Én még beszélgettem Katherinnel, apu pedig Bellával, mikor belépett Taylor.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Hazajöttem, ez olyan nagy baj? - flegmáskodott, miközben egyfolytában Katherine-t és Bellát nézte.
- Szia, Taylor - szakította félbe a kínos csendet apu.
- Sziasztok! - méregette. Nem említettem, hogy nem túl jó viszonyban váltak el?
- Taylor, ne csináld ezt!
- Mit? Tessa, mit?
- Ezt amit csinálsz! Előre elítéled őket, pedig tök rendesek.
- Nem érdekel! - mondta hangosan.
- Dehogyisnem érdekel! Érdekel, nagyon is! - beszéltem már én is egyre hangosabban - Lassan 2 éve, hogy elváltak, törődj bele! Ezt már nem tudod megfordítani! Attól, hogy anya nem talált másik palit, vagy nem is akart, attól még ők vannak! Inkább örülj, hogy apa talált valakit, akivel boldog, igazán boldog! Anya a karrierjére koncentrál, apu meg rájuk - mutattam a Katherinere és Bellára. Taylor megfordult, és elment.
- Sajnálom - sütöttem le a szemem.
- Ne sajnáld! Én sajnálom, hogy miattam vesztetek össze - sajnálkozott Katherine.
- Hamar túllép rajt! Nem kell sajnálni! - mosolyogtam. Anya, mintha mi sem történt volna, úgy hozta be az ebédet.
- Mi történt? - kérdezte - Tessa, miért állsz?
- Semmi.... elment az étvágyam - felálltam, és felmentem a szobámba. Ahogy elhaladtam Taylor szobája mellett hallottam, hogy max. hangerőn hallgatja a Macbook-ján a zenét. Beléptem a szobámba, és megláttam az ágyamon feküdni Lunát. Odamentem hozzá, és elkezdtem simogatni. Bejött Bella a szobába.
- Jól vagy? - jött oda hozzám.
- Persze. Csak, tudod.... nem tudtam, hogy ennyire felkapja a vizet.
- Ő rossz?
- Nem, ő nem rossz... csak nagyon nehezen viselte a válást.
- Nem szeret engem?
- Nem tudom, mert nem ismer. Ha megismerne téged, meg anyukádat, biztos máshogy gondolná. De ő valamiért nem akar megismerni..
- Miért nem?
- Mert neki ez a helyzet új..
- Neked nem?
- De, csak én jobban kezelem, én beletörődök - magyaráztam - megölelsz?
- Igen - nevette el magát , majd odajött, és hosszasan megölelt.
Mikor elengedtem, odalépett a kutyához, és elkezdte simogatni.
- Mit szólnál hozzá, ha valamelyik nap elmennénk megsétáltatni Lunát? - kérdeztem.
- Örülnék neki! - arca vidám lett.
Még beszélgettünk, mikor apa feljött Belláért.
- Bella, gyere megyünk.
- Apu valamelyik nap nem aludhat itt Bella.
- De , persze, majd később - mondta.
- Bella lemennél, beszélni szeretnék Tessával. Kiment a szobából.
- Köszönöm, hogy megvédted őket!
- Ez természetes! Taylor rosszul reagált...
- Mindegy... szia Tessa!
- Szia, apu!
Hallottam, hogy elköszönnek és elmennek.
Megpróbáltam aludni, de nem ment. Kimentem a folyosóra, és megálltam Taylor ajtaja előtt. Kopogtattam, de nem válaszolt, benyitottam.
- Szia! - ébren volt.
- Szia! - mondta.
- Bocsánat, hogy kiborultam, de tényleg nagyon kedvesek...
- Tessa, nem velük van bajom, hanem azzal, hogy látszott apán mikor beléptem , hogy jobban szereti őket, mint minket szeretett anno.
- Ez nem igaz. Ott még friss a dolog és persze, hogy jobban látszik.
Minket is ugyanannyira szeret.
- De Tess. Velem apa még szaros koromban sem bánt úgy, mint velük.
- Honnan tudod?
- Onnan, hogy emlékszem. Emlékszem, hogy sosem fociztunk valahányszor is szerettem volna. Nem csinált velem semmit. Nem volt velünk boldog.
- Épp ezt mondom, hogy velük boldog, és ennek örülnöd kéne!
- Talán igazad van! Mikor jönnek legközelebb?
- Nem tudom. Én a holnapot anyával töltöm..
- Én is.
- Holnapután meg nem tudom, lehet megyek Bellával megsétáltatni Lunát.
- Kit?
- Lunát. A kutyámat. Bellától kaptam, egy kölyök spániel.- Mindegy.. akkor holnapután elmegyek és bocsánatot kérek!
- Helyes, helyes...
- Na gyere ide - húzott magához és megölelt.
- Ezt miért kaptam? - csodálkoztam.
- Miért? Nem adhatok a húgomnak egy ölelést? - nézett rám bevetve kacér mosolyát.
- Te nem szoktad! - vetettem be én is.
- Oké... szóval mi is van Matt-tel? - kérdezte.
- Semmi.. - indultam kifelé - miért tudsz valamit róla?
- Azt mondta először, hogy megkedvelte a Shakespeare lányt.
- És az jó?
- Neked mindenképp!
- Oké.. - indultam ki - Jó éjt.
- Jó éjt.
Visszamentem a szobámba, és viszonylag gyorsan el is aludtam.