13.rész

 Sokat gondolkoztam ezen az egész ügyön. Magamba kéne roskadnom, mert nem kellek neki, de nem megy. Igaz, hogy pár napig ki sem mozdultam a házból, de nem voltam annyira szomorú. Dave átjött párszor, úgy ahogy szokott. Nyomult rám, úgy ahogy szokott. Nevettetett, úgy ahogy szokott. Ma pedig átjött Matt is. Lementem, de nem lepődtem meg, hogy ott találtam.
- Szia Tessa, beszélhetünk!
- Persze! - mentem be a konyhába, és levettem a polcról a nutellát, és egy kanalat.
- Szóval.....sajnálom! - mondta ki.
- Mit? - akartam, hogy beismerje.
- Azt, hogy megbántottalak.... megbeszéltük Dave-vel, hogy egyikünk se fog közeledni!
- Mikor beszéltétek meg? - gyanakodtam.
- Még azon az estén. - mondta, én meg elnevettem magam - Mi van?
- Az, hogy a haverod megszegte! - mondtam, ő meg egyre bosszúsabban nézett rám.
- Mi?
- Múltkor is itt volt, és itt puszilgatott meg ölelgetett, én meg alig tudtam hárítani. Ha nem hiszel nekem, akkor kérdezd meg Taylor-t.
- Hiszek neked. Csak nem tudom elhinni, hogy nyomult.
- Pedig ez van. Matt én nem akarok közétek állni, semmi ilyen tervem nincs, csak Dave is olyan, mint a tesóm. Önimádó hülye gyerek, jó humorérzékkel - elnevette magát - most mit fogsz csinálni?
- Nem tudom. Versenyezni akart, versenyezzünk! - mondta inkább magának, mint nekem.
- Tudod, ezt nem inkább előttem kéne kimondani...
- Hangosan mondtam? - kerekedett el a szeme.
- Igen. Nincs sok esélyed, ezt elárulom.
- Miért? - nézett boci szemekkel. Elmerültem a kék szempárban.
- Mert csak egy lány vagyok! - vágtam rá.
- Tess, mit szólnál hozzá, ha ami a medence után történt.... azt elfelejtenénk.
- Sok mindent. Megbántottál, most sírtam először 13 éves korom óta, és egy hét után jöttél bocsánatot kérni, mikor az a seggfej Dave minden nap itt van!
- Sírtál? - nézett rám.
- Most mondtam, hogy igen! - közöltem - Kösz, hogy figyelsz rám, és csak ennyi esett le belőle!
- Sajnálom, én tényleg nagyon sajnálom! - meg akarta fogni a kezem, de én gyorsabb voltam. Megfogtam a csuklóját, és függőlegesbe állítottam összezárt tenyerét, majd adtam neki egy pacsit. Kimentem nutellával a kezemben, és büszke voltam magamra, hogy nem ugrottam a nyakába.
- Taylor, itt van Matt! - kiabáltam fel Taylor-nak.
  Legközelebb csak akkor mentem le mikor csengettek. Kinyitottam az ajtót, és egy gyönyörű lány állt ott. 
- Szia. Nicole vagyok.
- Szia, Tessa - vigyorogtam Nicole-ra.
- Tesód itthon van? 
- Igen. T téged keresnek.
- Hé, kicsim te mit keresel itt? - köszöntötte egy hosszú csókkal Taylor.
- Miért baj, hogy jöttem? - mosolygott.
- Nem, csak megleptél. Itt van Matt! 
Bevezette a nappaliba, és én is mentem velük. Leültem a kanapéra, Matt pedig odaadta a helyét a lánynak, és odajött mellém. Szorosan mellém. Arrébb mentem, de ott már nem volt hely, és leestem a földre, Matt azonnal felpattant, hogy felsegítsen. A pár meg csak mosolyogva nézett minket. Megköszöntem, majd átültem a másik kanapéra Taylor mellé. Beszélgettünk, Matt szemkontaktust keresett velem, de inkább nem néztem rá. Sokat beszélgettem Nicole- lal, megtudtam róla sok mindent. Elhívott holnap vásárolni, mert fel akarja újítani a ruhatárát, és megkért, hogy segítsek neki. Örömmel igent mondtam. Matt sokat kérdezett tőlem, de én csak dióhéjban válaszoltam neki. Mikor elment vagy ötször még bocsánatot kért, én mondtam neki, hogy megbocsájtok, de felejteni nem felejtek. Mindennél jobban meg szerettem volna ölelni, de nem lehetett. Még nem.