2015. január 5., hétfő

14. rész

Sziasztok! Hoztam a következő részt! Kicsit rövid lett, de a következő hosszabb lesz! Pipáljatok! :) 

 Matt többször is eljött hozzánk, valamikor Dave is ott volt, akkor kifejezetten vibrált a levegő a két fiú közt. Sokszor elmagyaráztam nekik, hogy egyikük sem érdekel, persze ez nem volt igaz. Matt érdekelt, nagyon is, és nem néztem jó szemmel mikor egy kínos szócsatát váltottak. Taylor csak röhög rajtuk. Bárcsak én is tudnék rajta röhögni, de nem megy. Dave puszilgat ölelget, főleg Matt előtt, de amelyiket tudom azt hárítom, Matt-nek viszont még azt sem engedem, hogy megérintse a kezem. Dave ezt nyertesként éli meg, egyfolytában mellettem ül, folyton megfogja a kezem, de én mindig elveszem. Matt egyfolytában engem néz, Dave-vel együtt, de nekem ez sok.
- Figyeljetek srácok! - álltam fel - Nekem ez túl sok. Nem tudunk anélkül beszélgetni, hogy ti össze ne szólalnátok! Most komolyan értem versengtek?
- Igen! - mondták egyszerre.
- Oké, ez egy kicsit bizarr... - néztem rájuk.
- De kit szeretnél? - kérdezte Dave. Mindkét fiú várt.
- Még csak 16 vagyok, nem tudom....
- Múltkor mikor az ölemben ültél.. - emelte ki az öles részt - akkor azt mondtad, hogy jó lenne.
- De azóta már pofára ejtettek! - néztem rá.
- Azért már bocsánatot kértem..- nézett vissza.
- Tudom, én meg meg is bocsájtottam.
- Akkor? - néztek rám nagy szemekkel.
- Egyikőtöket se szeretném! - mondtam ki.
- De engem fogsz! - mondta Dave.
- Oké menj el innen!
- Mi? - értetlenkedett.
- Húzás kifelé! Mehetsz! - felállt és elment.
- Miért küldted el? - csodálkozott Matt.
- Untam.. - vontam vállat. Elnevette magát.
- Ezek szerint én nyertem? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Azt nem mondtam! - mosolyodtam el.
- Akkor nem kellek neked? - mosolyodott el.
- Viszont még azt sem mondtam! 
- De Dave semmiképp?!?!
- Semmiképp! - mentem közelebb hozzá. Megfogott és magához rántva szorosan átölelt. Belefúrtam magam a mellkasába.
- És mit szólnál, ha azt a randit mégis megtartanánk? Már olyan jól elterveztem az egészet! 
- Hát még átgondolom! - mondtam - Átgondoltam, igen!
- Oké! - megfogott és megpörgetett a levegőben.
- Ne ezt ne! Szédülök! - forgott velem a világ, ő meg elnevette magát.
- Fura vagy! - mondta mélyen a szemembe nézve.
- Tudom! - adott egy puszit az arcomra.
Felmentünk a szobámba, gitároztunk és nevettünk. Sose fogok megtanulni gitározni....mikor megláttam valakit a szobám ajtajában.

2015. január 1., csütörtök

13.rész



 Sokat gondolkoztam ezen az egész ügyön. Magamba kéne roskadnom, mert nem kellek neki, de nem megy. Igaz, hogy pár napig ki sem mozdultam a házból, de nem voltam annyira szomorú. Dave átjött párszor, úgy ahogy szokott. Nyomult rám, úgy ahogy szokott. Nevettetett, úgy ahogy szokott. Ma pedig átjött Matt is. Lementem, de nem lepődtem meg, hogy ott találtam.
- Szia Tessa, beszélhetünk!
- Persze! - mentem be a konyhába, és levettem a polcról a nutellát, és egy kanalat.
- Szóval.....sajnálom! - mondta ki.
- Mit? - akartam, hogy beismerje.
- Azt, hogy megbántottalak.... megbeszéltük Dave-vel, hogy egyikünk se fog közeledni!
- Mikor beszéltétek meg? - gyanakodtam.
- Még azon az estén. - mondta, én meg elnevettem magam - Mi van?
- Az, hogy a haverod megszegte! - mondtam, ő meg egyre bosszúsabban nézett rám.
- Mi?
- Múltkor is itt volt, és itt puszilgatott meg ölelgetett, én meg alig tudtam hárítani. Ha nem hiszel nekem, akkor kérdezd meg Taylor-t.
- Hiszek neked. Csak nem tudom elhinni, hogy nyomult.
- Pedig ez van. Matt én nem akarok közétek állni, semmi ilyen tervem nincs, csak Dave is olyan, mint a tesóm. Önimádó hülye gyerek, jó humorérzékkel - elnevette magát - most mit fogsz csinálni?
- Nem tudom. Versenyezni akart, versenyezzünk! - mondta inkább magának, mint nekem.
- Tudod, ezt nem inkább előttem kéne kimondani...
- Hangosan mondtam? - kerekedett el a szeme.
- Igen. Nincs sok esélyed, ezt elárulom.
- Miért? - nézett boci szemekkel. Elmerültem a kék szempárban.
- Mert csak egy lány vagyok! - vágtam rá.
- Tess, mit szólnál hozzá, ha ami a medence után történt.... azt elfelejtenénk.
- Sok mindent. Megbántottál, most sírtam először 13 éves korom óta, és egy hét után jöttél bocsánatot kérni, mikor az a seggfej Dave minden nap itt van!
- Sírtál? - nézett rám.
- Most mondtam, hogy igen! - közöltem - Kösz, hogy figyelsz rám, és csak ennyi esett le belőle!
- Sajnálom, én tényleg nagyon sajnálom! - meg akarta fogni a kezem, de én gyorsabb voltam. Megfogtam a csuklóját, és függőlegesbe állítottam összezárt tenyerét, majd adtam neki egy pacsit. Kimentem nutellával a kezemben, és büszke voltam magamra, hogy nem ugrottam a nyakába.
- Taylor, itt van Matt! - kiabáltam fel Taylor-nak.
  Legközelebb csak akkor mentem le mikor csengettek. Kinyitottam az ajtót, és egy gyönyörű lány állt ott. 
- Szia. Nicole vagyok.
- Szia, Tessa - vigyorogtam Nicole-ra.
- Tesód itthon van? 
- Igen. T téged keresnek.
- Hé, kicsim te mit keresel itt? - köszöntötte egy hosszú csókkal Taylor.
- Miért baj, hogy jöttem? - mosolygott.
- Nem, csak megleptél. Itt van Matt! 
Bevezette a nappaliba, és én is mentem velük. Leültem a kanapéra, Matt pedig odaadta a helyét a lánynak, és odajött mellém. Szorosan mellém. Arrébb mentem, de ott már nem volt hely, és leestem a földre, Matt azonnal felpattant, hogy felsegítsen. A pár meg csak mosolyogva nézett minket. Megköszöntem, majd átültem a másik kanapéra Taylor mellé. Beszélgettünk, Matt szemkontaktust keresett velem, de inkább nem néztem rá. Sokat beszélgettem Nicole- lal, megtudtam róla sok mindent. Elhívott holnap vásárolni, mert fel akarja újítani a ruhatárát, és megkért, hogy segítsek neki. Örömmel igent mondtam. Matt sokat kérdezett tőlem, de én csak dióhéjban válaszoltam neki. Mikor elment vagy ötször még bocsánatot kért, én mondtam neki, hogy megbocsájtok, de felejteni nem felejtek. Mindennél jobban meg szerettem volna ölelni, de nem lehetett. Még nem. 

2014. november 16., vasárnap

12.rész Fesztivál II.


Elindultunk, egy utcával lejjebb ott volt a csodaszép nyaraló. 
Belülről még szebb. Mikor beléptünk Taylor felkelt és hányingere lett. Azonnal a WC- hez vezettük. Egyedül hagytuk, hagy hányjon.
- Bocs, hogy idejöttünk! - mondtam Matt-nek a hányó tesómat nézve. 
- Ááá, ez természetes. Tavaly is idejöttünk.
- Mi? - csodálkoztam.

- T tavaly is volt fesztiválozni és akkor is ivott egy keveset, csak, hogy még fiatal volt, nem bírta annyira...
- Ti mi óta is ismeritek egymást? - kérdeztem.
- 2-3 éve... asszem' - húzta össze a szemét - Küldök egy üzenetet Dave-nek, hogy itt vagyunk, ha nem lesz ő is berúgva. Megyek, felkapcsolom a kinti világítást.

- Miért?
- Tavaly ő később jött, mint mi. Felhívott, hogy kapcsoljam már fel a villanyt, hogy tudja, melyik házba kell bejönni.
- Tényleg? - nevettem.
- Ja....régi sztori.
- Tess, itt vagy? - kérdezte Taylor.
- Itt állok mögötted! - sóhajtottam. Hátrafordult, majd elröhögte magát.
- Hányingerem van! - mondta - Hoznál egy hányinger csillapítót?
- Csak hányjál! Hozom! - odamentem a táskámhoz, és kivettem belőle a gyógyszert. Megfordultam, és láttam, hogy Taylor a falnak nekidőlve alszik.
- Gyere, vigyük fel! - indult el Matt.
- Oké...
Felvittük, majd egy szép szobába érve lefektettük az ágyra.
- Kösz, hogy segítesz! - néztem Matt-re.

- Semmiség..
- Valamivel meghálálhatom? - néztem bele a gyönyörű szemébe.
- Egy randival! - kacsintott.
- Hát....jó! - kacsintottam vissza bénán, ő meg elröhögte magát.
- Mindjárt jövök! - ment ki a szobából.
Leültem törökülésben az ágy mellé, és az alvó bátyámat néztem. Hát, hogy is mondjam, nem volt kellemes látvány a csorgó nyálát  látni. 
- Szeretlek Nicole, mindennél jobban! - beszélt álmában.
- Ki az a Nicole? - motyogtam magamban.
- Tessa, jössz el pillanatra? - jött be Matt a szobába.
- Persze - álltam fel.
Kivezetett a szobából, le a lépcsőn, egy hosszú folyosón keresztül, és egy tolóajtón át, míg meg nem láttam egy nagy medencét. Lementem, mivel ő is ment, és gondolkoztam azon, hogy vajon mire készülhet.
- Miért hoztál ide? - kérdeztem egyik szemöldökömet felvonva.
- Tudsz úszni, nem?
- Igen, de nem fogok... - odajött és elkezdte birizgálni az egyik hajtincsemet. Ez csak egy elterelő hadművelet volt, mivel megfogott és beledobott a medencébe. Röhögve jöttem fel a víz felszínére.
- Tudod, mennyi vizet nyeltem? - kérdeztem köhögve.
- Köhögésed alapján, nem keveset.. - komoly volt, de a szemén nevetőráncok tűntek fel.
- De olyan jó a víz! - megfogtam magam és leúsztam a medence legaljára. Csobbanást hallottam a medence másik végében, majd Matt megfogta a kezem, és szembefordított magával. Sokáig tudtam volna a szemébe bámulni, de azért levegőt venni kell ezért felúsztam a medence tetejére. Majd a szélére, és felültem a szegélyre. Matt jött utánam.
- Mire gondolsz? - kérdeztem, látva, hogy csak bámul maga elé.
- A randinkra, hogy hogy lenne tökéletes! - elnevettem magam.
- És, hogy haladsz?
- Jól, már megvan minden.
- Hol lesz? - kérdeztem.
- Nem mondok semmit!
- Azt csak tudnom kéne, hogy mikor lesz..
- Ó, tényleg! - kerekedett el a szeme - Neked mikor jó?
- Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy szinte bármikor.
- Igaz! - bólogatott.
- Hé, de azért szoktam elfoglalt is lenni!
- Igen, én meg Britney Spears vagyok! De nincs akkora szerencsém! - muszáj voltam elnevetni magam.
- És mikor döntötted el, hogy randira akarsz hívni?
- Őszintén? - kérdezte én meg bólintottam. - Nem tudom! Shakespeare lánnyal jobban megakartam ismerkedni, reméltem, hogy még jössz a parkba. De, hogy a legjobb haverom húga vagy....az megnehezítette a helyzetet!
- Akkor....már a Shakespeare lányt is elhívtad volna? - utaltam magamra.
- Ja.. - mondta mélyen a szembe nézve.
- Bocsánat, hogy félbeszakítom az enyelgést - jött oda Dave - De T felkelt.
- Igen? Akkor megyek... - álltam fel majd felszaladtam a házba. Gyorsan átvedlettem, mert hoztam magammal másik ruhát, és felmentem Taylorhoz. 
- Szia! Jobban vagy? - ültem le az ágyra.
- Ja..már csak szédülök!
- Jó sokat ittál!
- Meglehet! Tessa láttam mindent!
- Hogy mindent? - kérdeztem gyanakodva.
- Ami kint volt! - mosolygott.
- És? - kérdeztem, miközben úgy dobogott a szívem, mint a csörgő, vagyis gyorsan.
- Hát nekem mindegy..... De Dave -et megbántod vele! - suttogta.
- Hogy jön ide Dave?
- Semmi, semmi..
- De, mondtad, hogy megbántom Dave-et. Hogyan? Mivel?
- Azzal, hogy Matt-el vagy! - suttogta.
- És miért suttogsz?
- Mert nem szabadna elmondanom.. mondta rendesen.
- Akkor miért is mondod el ezt nekem?
- Mert a tesóm vagy, és mindent elmondok neked! - borzolta össze a félig száraz hajamat.
- Igen? - kérdeztem, ő meg bólintott. - Ki az a Nicole?
- Senki.... - kerekedett el a szeme.
- De, de beszéltél valamilyen Nicole-ról , és hogy nagyon szereted! 
- Hazugság! - nézett a szemembe, én egy lesajnáló pillantással néztem vissza rá - Jól van, elmondom.
 Elmondta, hogy már régóta ismeri, a mi környékünkön lakik, és tetszik neki, meg beszélgetnek meg mindent amit tudott.
- Szóval jól alakul a dolog! - virultam.
- Jaa.... figyelj bevettem egy fájdalomcsillapítót, és már teljesen jól vagyok, nem megyünk le?
- De! Gyere!
Lementünk a lépcsőn, és ott álltak mind a ketten egymással beszélgetve. Mikor megláttak mindketten felvont szemöldökkel néztek rám.
- Mikor öltöztél át? - kérdezte Dave.
- Mikor bejöttem.. - mondtam a logikusan.
- Nem azt mondtad, hogy nem szereted a ruhákat? - csodálkozott Matt. Dave mogorván ránézett.
- De, csak megtetszett és ezt hoztam el!
- Gyönyörű vagy! - mondta Dave.
- Ja... - sütötte le a szemét Matt.
- Köszönöm! - néztem felváltva mindkettőre.
- Tessa, beszélhetünk? - jött oda Matt.
- Ja, én ráérek, mint mindig! - elnevette magát.
Bementünk a nappaliba, mondta, hogy üljek le, de nem ültem.
- Mi az? - kérdeztem.
- Megtennéd, hogy a mai napot, ami köztünk volt meg sem történtnek nyilvánítanád?
- Nem! - mondtam.
- De őszinte vagy!
- Miért szeretnéd? 
- Csak úgy!
- Csak nem Dave miatt? Tudom, hogy tetszem neki.. - mondtam.
- Tényleg?
- Igen, és nem érdekel!
- De én meg nem szeretnék összeveszni vele...... egy lány miatt!
- Egy lány miatt.... - ismételtem - szóval csak egy lány vagyok számodra..
- Tiszteletben kell tartanom, hogy tetszel neki!
- És akkor ő miért nem tartja tiszteletben? - nem tudott mit szólni - Már értem azokat a romantikus filmeket. A csajnak, ha tényleg megtörtént volna vele, akkor tényleg fájt volna neki az egész! Úgy, mint nekem!
 Megfordultam és elmentem. Felvettem a táskám és kiléptem a házból. Taylor jött utánam.
- Mi történt Tess? Hallod?!?! - kiabált utánam, míg be nem ért.
- Csak megbántott, semmi különös! - gördült le egy hatalmas könnycsepp az arcomon.
- Te sírsz? - törölte le a könnyeket a szememről - Még anyáék válásakor sem sírtál!
- Mert tudtam, hogy az lesz!
- Tényleg megbántott!
- Hogy tudtam 2 hét alatt ennyire belezúgni egy fiúba? - sírtam.
- Könnyen.. én is így voltam Nicole- lal!
- Meg miért vagyok ennyire ellenállhatatlan? - elröhögte magát.
- Nagyon szép vagy Tess... nagyon sok fiú nézett rád mindig. Meg rám is!
- Fiúk? - nevettem el magam.
- Nem, lányok.. - mondta komolyan - de te nem vetted őket észre!
- Éreztem, hogy bámulnak, de nem érdekelt...míg nem találkoztam vele!
- Megesik! Gyere, menjünk haza!
- Megy ilyenkor busz?
- Várj, máris guglizom..... igen, 10 perc múlva, siessünk!
Hazafelé egész végig gondolkoztam, Taylor nevettetett, de nem tudtam őszintén nevetni. Nem vágytam másra csak a pihe puha ágyikómra.

Sziasztok! Ha tetszett komizzatok, és hirdessétek! 

2014. november 9., vasárnap

11. rész Fesztivál

Péntek

 Tegnap egész nap ruhákat próbáltam, míg meg nem találtam az igazit! Annyira izgulok a mai nap miatt, hogy nagyon! Alig tudtam aludni, enni, inni, de végül muszáj voltam. Megbeszéltük Taylor-ral, hogy nem beszélünk egymással, és nem is ismerjük egymást. Sokan voltunk, közülük, ha ismerek 4-5 embert. Átszállással mentünk, az út első felében Dave nevettetett, a másodikban meg Matt-el beszélgettünk. Már maga az út is király.
Mikor odaértünk az a nagy társaság 5-6 felé széledt. Egyedül maradtam. Bementem, szétnéztem és egyre nagyobb lett a tömeg. Az első koncertek már éppen mentek, mikor szembe jött velem egy csaj, pohárral a kezében és nézelődni kezdett a vállamon keresztül. Mögötte jött egy srác, aki véletlenül nekiment a csaj kezének, és ami a pohárban volt összes kóla, rám fröccsent.

- Sajnálom! Bocsánat! - mondta - Az egyik barom nekem jött!
- Semmi baj...de tényleg!
- Ezt nem így képzeltem el... - mondta a csaj.
- Mit? - kérdeztem.
- Azt, hogy leöntök valakit. Képzeletemben egy pasit akartam direkt leönteni, mert rám mászik... de ez így sokkal jobb!
- Örülök!

- Shanon vagyok.. - mondta a nevét.
- Tessa!

- Örvendek! Egyedül jöttél?
- Hát nem, vagyis de csak.....egyedül maradtam.
- Szórakoztassalak el? - kérdezte.
- Nem kell kösz, csak megkívántam a kólát! - néztem rá a pólómra.
- Gyere vegyünk! - indult el, én meg követtem.
- Hülye hippik, mozgás! - lökdösődött. Odaértünk az italos bódéhoz, Shanon újra lökdösődött, majd előre kerültünk.
- Mit kértek? - kérdezte a pultos srác.

- Két Sprite lesz! - srác kivette a hűtőből az üdítőket.
- Szoktál fesztiválokra járni? - ivott bele az üdítőjébe.
- Nem, most vagyok először! - mondtam, túlkiabálva a zenét.

- Jaj, megyek! - ordította oda a pár méterrel arrébb álló csapatnak - Örülök, hogy megismertelek! Jelölj be! Shanon Grey!
- Én is örülök! - kiabáltam utána.
Kivettem a zsebemből a telóm, és be is jelöltem Shanon-t. Sétáltam üres széket keresve, hogy leüljek. Találtam székeket csak foglaltak voltak. Nézelődtem, mikor valaki megfogta a kezem, én meg felrezdültem. Óvatosan hátrafordultam.
- Matt, úristen, a szívbajt hoztad rám!
- Bocsánat, hogy megijesztettelek.
- Nem baj...mit csinálsz itt? - kérdeztem, mikor rájöttem, hogy itt van pont velem.

- Hol kéne lennem? - mosolyodott el, nekem megremegett a térdem - ott vagyok, ahol lennem kéne!
- Pfúj!
- Mi az? - kérdezte.
- Ez nagyon romantikus volt! - grimaszoltam, és elnevette magát.
- Igyekszem! Gyere!
- Hova? - kérdeztem.
- Gondolom le akarsz ülni, vagy tévedek? - állt meg, majd mélyen a szemembe nézett. Muszáj voltam elvennem a tekintetem, mert olyan lehettem, mint aki ma jött haza a Bahamákról. Hé, mikor sötétedett be?

- Igen, le akarok ülni.. - rákulcsolta az ujjait az enyémre, majd megfordult és tolakodni kezdett. Megláttam oldalt egy üres helyet, elengedtem Matt kezét, elindultam az üres hely felé. Mikor odaértem, pont akkor ültek le. Ez az!
- Tessa! - szólt Matt, aki a másik oldalon ült. - Van itt még egy hely! 
Siettem, ahogy csak tudtam, de leültek. Megálltam Matt előtt. 
- Nem voltál elég gyors! Mi van a pólóddal?
- Ja, egy csaj leöntött - néztem rá aranyos mosollyal, arra utalva, hogy adja át a helyét.
- De aranyosan mosolyogsz! - mondta.
- Tudom.. úgy fáj a lábam! - célozgattam.

- Nekem is.. most olyan jó, hogy ülök! - mosolygott.
- Le akarok ülni! - mosolyogtam.
- Gyere! - már azt hittem, átadja nekem a helyét, de tévedtem. Megfogta a kezem, és belehúzott az ölébe.
- Áhh... - nevettem el magam - te olyan " szeretem, ha a csajok az ölemben ülnek" srác vagy!
- Te meg olyan " nem zavar, ha a tesóm legjobb haverja ölében ülök" lány vagy!

- Folytasd! - mondtam.
- Mit?
- Azt, hogy mit tudsz rólam!
- Vagy inkább azt, hogy mit akarok megtudni rólad!

- Nekem az is jó! Mit akarsz megtudni rólam?
- Pl. mi a kedvenc színed? - elnevettem magam.
- Változó! Szinte mindegyiket szeretem - elnevette magát.
- Kedvenc film?
- Olyanokat kérdezz amire tudok válaszolni!

- Volt már pasid?
- Nem.
- És szeretnél?
- 16 vagyok, már jó lenne! - nevettem el magam.
- Tessa, szeretlek! - kiabált oda valaki hozzánk. Hátranéztem Taylor-t pillantottam meg, és azonnal felálltam Matt öléből. Odajött, és szorosan megölelt. Bűzlött az alkoholtól.

- Taylor, te ittál? 
- Egy picit! - csücsörített.
- Wáá, nagyon büdös vagy! - ráncoltam össze a szemöldököm. 
Újra megölelt, de nem akart elengedni. Azt hiszem elaludt. 
- Elaludt? - kérdeztem Matt-től.
- Ja.. - nevette el magát.
- Segítesz? - kérdeztem, mert a rám nehezedő sújt nem bírtam el.

- Persze! 
- Hova vigyük? - kérdeztem a kezét a vállamra rakva.
- Várj, van itt a közelben egy nyaralónk, oda elvihetjük! - ajánlotta.
- Oké..


  




2014. november 6., csütörtök

10. rész Győzködés

Vasárnap

 Tegnap este a fiúk beszéltek valamilyen fesztiválról, ami jövőhéten lesz. Azonnal jelentkeztem, hogy én is megyek, de Taylor nem engedte, úgyhogy ma egész nap őt győzködtem.
- De, miért nem? - nyaggattam.

- Mert még kicsi vagy, és nem tudsz magadra vigyázni!
- De a múltkor mondtad anyának, hogy nem vagyok 5 éves, és tudok magamra vigyázni!
- Még csak 16 éves vagy!
- Te 17! Az sem sokkal több!
- 18 leszek ebben a hónapban, úgyhogy majdnem felnőtt! És fiú is!
- A nemnek mi köze van hozzá?!?!
- Az, hogy én megyek, te meg nem!
- De én is megyek! - vinnyogtam.
- Nem! Nem mész!
- De!

- Nem! Tessa, nem mész, és kész!
- Argg! - fújtattam.

- Néha úgy viselkedsz, mint egy lány!
- Mivel, hogy az vagyok! - értetlenkedtem.
- De sose viselkedtél úgy!

- Valamikor azt is el kell kezdeni....várj. Ezzel idegesítelek?
- Hát.....ja!
Amint ezt kimondta elkezdtem vinnyogni, fújtatni, kényeskedni... kb. azt amit az elkényeztetett cafkák csinálnak a filmekben. De nem engedett. Úgyis kifogom harcolni magamnak, hogy mehessek. Egész délután, és egész este követtem, győzködtem, de nem. Ha jól tudom, van még egy hetem, tuti meggyőzöm..


 
Csütörtök  

Majdnem az egész hetet Matt-el töltöttem. Szinte minden nap ott volt nálunk, de én ennek kifejezetten örültem.
 Győzködtem Taylor-t, hogy hagy menjek velük a fesztiválra. De nem, nem és nem. Már fel akartam adni, de úgyis holnap van a feszt, ezért még egyszer megpróbálom.. Reggel felöltöztem, majd lementem. Megreggeliztünk, majd jöhetett a NEM! szó hallása, újra!
- Taylor, hagy menjek! Léci, kérlek! - könyörögtem.
- Oké, oké! Csak hagyjál! - adta meg magát.
- Tényleg? - kerekedett el a szemem - Wáááááá! Ezt nem hiszem el!

- Ne! Ne már! - rakta a füléhez a kezét.
- Óó, bocsi.. szeretlek! - öleltem meg.

- Aha...jól van!
- Úúú, még el kell döntenem, hogy mit veszek fel..
- Csak ne itt döntsd el!

- Rendben..akkor felmegyek a szobámba, és ott döntöm el! - nyújtottam ki a nyelvem.
 Egész nap ruhákat, sminket és kiegészítőket próbálgattam...

2014. november 4., kedd

9. rész Jó kis este!

Szombat 
          
 Sokáig gondolkoztam vajon mit vehetnék fel, nem öltözök ki, de azért jó legyen. Elkészültem, és lementem valami kajáért. Legnagyobb meglepetésemre Taylor-t találtam a konyhában.
- Mit csinálsz?
- Kaját?! - mondta a logikus választ.
- Nem abban maradtunk, hogy ezt én vállalom?
- De, csak megéheztem, és még nem voltál fent, ezért csináltam magamnak!
- Aha....jó! - egy kicsit sok időbe telt elfogadni a látványt, amint a tesóm egy tojást próbál feltörni..
- Várj, segítek! - azonnal odaadta.
 Miután megreggeliztünk, jöhetett a takarítás. Nagy nehezen rávettem Taylor-t, hogy segítsen, de ő alig akart megmozdulni. Felmosogattam, ő még mindig a kanapén ült. Behajtottam a ruhákat, ő még mindig ül. Megcsináltam mindent, csak a nappali volt hátra, amit Taylor-ra bíztam.
- Gyere már, segítek! - szóltam - Azt mondtad ebben segítesz!
- Tudom, de ez olyan.......unalmas!
- Tudom!! - dőltem le a kanapéra - Vagy!
Felálltam, és odamentem a falon lévő zenelejátszóhoz, és feltekertem max. hangerőre Green Day American Idiot számát, és elkezdtem rá hülyén táncolni. Odamentem Taylorhoz, és végre valahára, felrángattam a kanapéról. Kezébe nyomtam egy törlőkendőt, és parancsba adtam, hogy amit én lefújok, ő letörli. Elkezdtünk törölgetni, persze ritmusra. Már

 készen lettünk a nappalival, mikor csöngettek. Odarohantam az ajtóhoz, és kinyitottam.
- Szia - köszöntem az ismeretlen srácnak.
- Szia - bámult - Taylor itthon van?
- Ja. Taylor! - próbáltam túlkiabálni a zenét.
- Mi van? - jött ki a nappaliból - Dave! Mizu?
- Semmi... - mondta miközben még mindig engem bámult.
Taylor észrevette.

- Dave, ő itt Tessa! A húgom! - mondta - Tessa, ő itt Dave! A legjobb haverom!
- Örvendek! - mondta.
- Úgyszintén!
- Tessa, most már felhúzhatsz a szobádba!
- Mi? - értetlenkedtem.
- Szia! -fordított meg, és elkezdett tolni a lépcső felé.
A lépcsőn felfelé menet, még egyszer visszanéztem, és Dave kacsintott egyet, majd elmosolyodott. Fent még játszottam sokat Lunával, mikor újra csöngettek. Lerohantam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót, és Matt-et pillantottam meg gitárral a hátán.
- Szia! Gyere gyorsan, siess! - suttogtam.
- Tessa, ki az? - hallottam a tesóm hangját.
- Csak a postás! - hazudtam.
- Gyere!
Becsuktam az ajtót, és felsiettem a szobámba és Matt jött velem.
- Miért hazudtál? - mosolygott.
- Mert ha megtudják, hogy te vagy, akkor odaráncigálnak, és sosem fogok tudni megtanulni gitározni.

- Kik?
- Taylor és Dave.
- Dave itt van? - csodálkozott.
- Ja... de mindegy. Le akarsz menni?
- Nem - mondta őszintén.
- Hát oké...

- Hercegnő, hogy van?
- Jól, csak még fáj a lába, de semmiség..
- Aham...akkor kezdjük.

- Mivel kezdjük, tanár bácsi?
- Tanár úr! Tiszteletet megadni!
- Bocsánat... hol kezdjük?
- Várj! - vártam, és elkezdett gitározni. Olyan dallamot játszott, amit még soha sem hallottam, de nagyon tetszett.
- Ez mi? -kérdeztem.
- Egy dal - mondta logikusan.
- Tényleg? Na ne mondd!
- Most találtam ki.
- Most? - vontam fel a szemöldököm.
- Igen. Rád néztem és megjött az ihlet.
- Fúj, de romantikusan hangzott.
- De igaz! - nevette el magát.
- Akkor ezt kéne eljátszanom? - kérdeztem.
- Ha akarod..
- Akarom! - jelentettem ki, kicsit hamarabb, mint kellett volna.

 Eljátszotta még párszor én meg próbáltam utánozni. Látta, hogy nem megy, ezért leírta egy papírra és elmagyarázta, hogy mi mi jelent. Érteni értettem, mert már tanultam, de mégse ment.  Eljátszotta még egyszer, aztán még egyszer, és még sokszor, de nem ment. Matt nevetett, Luna pedig ugatott, hogy hagyjam abba.
- Nem megy! - hagytam abba.
- De menni fog. Ha én türelmes vagyok ennyi idő után, akkor te is legyél az!
- De nem megy! - mondtam.
- Segítek! - állt fel, mögém jött és átfogott. Megfogta mindkét kezem, és pengetni kezdett. Mikor befejezte, megpuszilta a fejemet, és visszament a saját gitárjához. Elpirultam, és játszani kezdtem.
- Ez most jobb volt! - mondta.
- Éreztem...
- Tessa, hol van..... Matt te mit keresel itt? - jött be Taylor a szobámba.
- Segítek a tesódnak megtanulni gitározni.
- Halljuk! - nézett rám.
- Nem! - tettem le a gitáromat.
- Oké! Gyere már le, itt van Dave! - Matt rám nézett, én meg bólintottam.
- Oké! - felállt, és kiment a szobámból.

Később csak este mentem le, akkor még Fifáztak. Mikor beléptem, két ember tekintete elszakadt a TV-ről. Dave és Matt néztek rám.
- Játszhatok valakivel egy meccset? - kérdeztem.
- Játssz velem! Most úgyis én maradtam ki! - mondta Dave.

- Oké! - ültem le.
- Vigyázz, múltkor megvert 4:2 -re! Azóta nem játszok vele! - mondta Taylor.
- Majd vigyázok! - mosolygott rám Dave.

- Nyertem! - jelentette ki Matt.
- Nem igaz! Tessára figyeltem! Visszavágó!
- Majd, ha játszottunk! - stoppolta le Dave.
Odaültem mellé, választottam csapatot, és elkezdtünk játszani. Végül 6:5 -re nyertem. Míg ők játszottak egy visszavágót, mi Dave-vel nevettünk saját magunkon. Olyan sokat nevettünk, hogy elkezdtem csuklani. És még jobban kezdtünk nevetni. Jól éreztem magam, egész este a fiúkkal.

2014. november 3., hétfő

8. rész

 Sziasztok! Hoztam a következő részt! 

Tekintetem Bellára suhant, aki akkorát esett, hogy azt nézni is rossz volt. Azonnal a szám elé kaptam a kezem, és olyan lendületből futottam oda hozzá, mintha puskából lőttek volna ki. Azonnal letérdeltem, szerencsére sebes lett, és néztem Bellát.
- Jól vagy? - alig hallottam magam, hiszen a szívem úgy dobogott, hogy nagyon.
- Igen, csak lejött a térdemről és az államról a bőr.. úú a térdem nagyon fáj!
- Mi történt? - jött oda Matt.
- Semmi komoly, remélem...
- Gyere! - szóltam rá és felemeltem.
- Nagyon fáj a térdem! - nézte a térdét.
- Matt vinnéd Bellát, én meg megkeresem a kutyát! - mentem, hiszen a kutya elfutott mikor Bella taknyolt. Hamar meg is lett, a póráza beleakadt egy bokorba, úgyhogy semerre se tudott menni. Útközben felhívtam Katherine-t, és mire odaértünk hozzánk, már ott is volt!
- Katherine, én nagyon sajnálom! - sajnálkoztam.
- Tessa, ez nem a te hibád! Meg amúgy is csak egy kis horzsolás! Mire menyasszony lesz eltűnik! - mosolygott rám.
Bevittük a házba, és odavittem nekik az elsősegélydobozt. Bella nem sírt, de eltudtam képzelni mennyire fájhat neki, főleg mikor valami fertőtlenítő baromsággal is lefújták, na akkor egy kicsit megkönnyezett.
- Erős a kis hercegnő! - nézte Matt.
- Hogy érted? - értetlenkedtem.
- Más kislány ilyenkor a világvégét járja! De ő még alig könnyezte meg, pokerarccal nézte végig.
- Olyan, mint én. Csak én röhögtem, de mikor a sürgősségin kötöttem ki, akkor már annyira nem volt vicces - tűnődtem magamban, Matt meg kacagni kezdett.
- Mi van?
- Fura vagy, de ez tetszik! - kacagott.
- Tudom, hogy fura vagyok, és szeretek is fura lenni. Legalább megtudnak különböztetni más lányoktól!
- Én így is úgy is megtudnálak! - elröhögtem magam.
- Mi az? - szaladt fel a szemöldöke.
- Semmi... semmi! - újra elkezdtem nevetni. 
- Sziasztok! - jött be Taylor. - Mi történt?
- A hercegnő elesett, és elhoztuk!
- Hogy van? 
- Nézd meg!
Bement, majd hallottam, ahogy bekapcsolja a TV-t. A kis szemét....ja, nem valami mesecsatornára vette. Még szerencse.
- Köszi, hogy segítettél! - néztem Matt-re.
- Ez természetes! - nézett rám. - Mindegy, én megyek, akkor holnap.
- Holnap! - ismételtem, majd megöleltem.
Semmi komoly nem történt Bellával, leragasztottuk a sebét, majd Katherine hazavitte. Várom a holnapot! Óóó... még meg kell találnom a gitárom.