2015. január 5., hétfő

14. rész

Sziasztok! Hoztam a következő részt! Kicsit rövid lett, de a következő hosszabb lesz! Pipáljatok! :) 

 Matt többször is eljött hozzánk, valamikor Dave is ott volt, akkor kifejezetten vibrált a levegő a két fiú közt. Sokszor elmagyaráztam nekik, hogy egyikük sem érdekel, persze ez nem volt igaz. Matt érdekelt, nagyon is, és nem néztem jó szemmel mikor egy kínos szócsatát váltottak. Taylor csak röhög rajtuk. Bárcsak én is tudnék rajta röhögni, de nem megy. Dave puszilgat ölelget, főleg Matt előtt, de amelyiket tudom azt hárítom, Matt-nek viszont még azt sem engedem, hogy megérintse a kezem. Dave ezt nyertesként éli meg, egyfolytában mellettem ül, folyton megfogja a kezem, de én mindig elveszem. Matt egyfolytában engem néz, Dave-vel együtt, de nekem ez sok.
- Figyeljetek srácok! - álltam fel - Nekem ez túl sok. Nem tudunk anélkül beszélgetni, hogy ti össze ne szólalnátok! Most komolyan értem versengtek?
- Igen! - mondták egyszerre.
- Oké, ez egy kicsit bizarr... - néztem rájuk.
- De kit szeretnél? - kérdezte Dave. Mindkét fiú várt.
- Még csak 16 vagyok, nem tudom....
- Múltkor mikor az ölemben ültél.. - emelte ki az öles részt - akkor azt mondtad, hogy jó lenne.
- De azóta már pofára ejtettek! - néztem rá.
- Azért már bocsánatot kértem..- nézett vissza.
- Tudom, én meg meg is bocsájtottam.
- Akkor? - néztek rám nagy szemekkel.
- Egyikőtöket se szeretném! - mondtam ki.
- De engem fogsz! - mondta Dave.
- Oké menj el innen!
- Mi? - értetlenkedett.
- Húzás kifelé! Mehetsz! - felállt és elment.
- Miért küldted el? - csodálkozott Matt.
- Untam.. - vontam vállat. Elnevette magát.
- Ezek szerint én nyertem? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Azt nem mondtam! - mosolyodtam el.
- Akkor nem kellek neked? - mosolyodott el.
- Viszont még azt sem mondtam! 
- De Dave semmiképp?!?!
- Semmiképp! - mentem közelebb hozzá. Megfogott és magához rántva szorosan átölelt. Belefúrtam magam a mellkasába.
- És mit szólnál, ha azt a randit mégis megtartanánk? Már olyan jól elterveztem az egészet! 
- Hát még átgondolom! - mondtam - Átgondoltam, igen!
- Oké! - megfogott és megpörgetett a levegőben.
- Ne ezt ne! Szédülök! - forgott velem a világ, ő meg elnevette magát.
- Fura vagy! - mondta mélyen a szemembe nézve.
- Tudom! - adott egy puszit az arcomra.
Felmentünk a szobámba, gitároztunk és nevettünk. Sose fogok megtanulni gitározni....mikor megláttam valakit a szobám ajtajában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése