2015. március 5., csütörtök

18.rész

 Már több, mit egy hete találkozunk Matt-el, de még mindig nem tudom, hogy állunk. Rákérdezni, meg nem kérdezek rá, majd ő megkérdezi ha akarja. Mára megbeszéltük, hogy átjön és megnézünk egy filmet. Mikor csengettek, gyorsan kinyitottam az ajtót, oda sem néztem, hogy ki lehet az, csak elszaladtam. Vécére mentem, mert nagyon kellett pisilni. Lefelé menet Lily jött velem. Megláttam Matt-et és mellette Mark-ot. Matt odajött hozzám, és egy puszit nyomott a számra.
- Sziasztok - köszönt Mark.
- Helló - mosolygott Lily.
Mark végig Lily-t nézte, Lily pedig őt. Vigyorogva néztem Matt-re.
- Menjetek a nappaliba! - toltam meg Lily-t.
- Ez jó jel? - suttogtam Matt-nek.
- Nem tudom. Mindketten jól tudnak pókerarcot vágni.
- Szerintem jó jel! - hagyatkoztam magamra.
Kényelembe helyeztem magam. Lábam a dohányzóasztalra tettem, félig fekve a kanapén. Matt ugyanígy, csak ő közben a karjával félig átölelt.
- Valaki a távirányítót! - mutattam a távirányítóra.
- Miért nem mész te érte? - kérdezte Mark.
- Mert már kényelmesen elhelyezkedtem! Mozgás!- senki se mozdult - Mozgás!
Lily és Mark is felállt, de találkozott a tekintetük. Lassan közeledtek a távirányító felé. Egyszerre fogták meg, de egyik sem tágított, elkezdték rángatni. Egyszer csak Lily elengedte, Mark pedig hátravágódott. Mi Matt-tel ilyenkor már szakadtunk a nevetéstől, ők meg minket néztek és elkezdtek ők is nevetni. Beraktam egy jó horrort.
- Úú, mindjárt kibelezi! - ültem fel - Wááá! Kibelezte!
Mark meg Matt csodálkozva néztek rám, Lily már meg sem lepődött. Még párszor kibeleztek pár embert, mikor elment az áram.
- Ne már! Az 5. embert belezték volna ki! - szomorodtam el a sötétben.
- Ne már! Én félek! Tess, hol vagy? - indult el Lily a sötétben - Ez te vagy?
- Nem - szólalt meg Mark - ez én vagyok!
- Ja, bocsi! Elengedtelek? Tessa! - kérdezte. Hát, ez az én okos barátnőm.
- Aha... - válaszolta Mark.
- Lily itt ülök még mindig a kanapén!
- Nekem az merre van? Várj, Tessa beszélj!
- Miről? - mondtam.
- Óóó. Tessa meg vagy! - ült le mellém Lily és megfogta a kezem.
- Lily ne ilyen erősen! - kiabáltam Lily-re.
- Bocsi! - nevette el magát.
- Amúgy van a telefonomon vaku! - jutott eszembe. Felálltam és elkezdtem tapogatózni a sötétben. Úgy emlékeztem, hogy a dohányzóasztalra tettem, csak hát nekimentem az asztalnak. Úgy lezúztam a térdem, hogy holnapra szép helye marad. Megtaláltam a telóm az asztal másik végében, és bekapcsoltam a vakut. Utána elővette Mark is a telóját, és ő is bekapcsolta.
- Ugye csak viccelsz? Ezért zúztam le a térdem? 
- Oké Hamupipőke. Amúgy hová tűnt Matt?
- Tuti, hogy itt van valahol! -ültem vissza a kanapéra Lily mellé, aki egyből megszorította a kezem. Egyszer csak Matt dugta közénk a fejét, és egy hatalmasat ordított. Lily leesett a kanapéról, én meg meg sem mozdultam.
- Ügyes voltál! - csókoltam meg.
- Tudom. De ne mondd, hogy egy kicsit se rezzentél össze - nézett rám.
- Nem, egy kicsit sem.  
- Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk valahova?
- Mit kéne szólnom? Ja.......oké! - bólogattam.
- Ti is gyertek! - néztem Lily-ékre, akik épp beszélgettek.
- Oksi! - mondta Lily.
- Felőlem! - adta meg magát Mark.
- És hova? - kérdeztem.
- Valahova! - majd ajkai gyengéden az enyémre tapadtak.
- Menjetek szobára! - mondta Mark, majd kikapcsolta a vakuját. Lily meg Mark egész jól elvoltak egész este, mi meg Matt-el trollkodtunk. Imádom!!!

2015. február 21., szombat

17.rész Lily versenyen


Lassan augusztus közepén vagyunk, 14.-én. Álmosan felébredve lassan elkezdtem elkészülni. Amikor lementem a lépcsőn Lilyt láttam fehér cső nadrágba, zöld ingben, rajta vékony lovagló mellény kabáttal. A lábára éppen a lovaglócsizmát húzta, mellette a sisakja volt.
- Hava készülsz? - kérdeztem.
- Öö...sétálni... - válaszolta.
- Ne kísérjelek el?
- Nem kell - ez furcsa volt tőle. Megjátszottam, hogy elhiszem, de ahogy kilépett az ajtón pár másodperc múlva utána siettem. Ahogy felhúztam a cipőm kinyitva az ajtót lassan utána "lopakodtam". Szerencsémre annyira figyeltem, hogy nekimentem valakinek:
- Elnézést - nem néztem rá, tovább mentem.
- Tess! Matt vagyok! - szólt vissza. Megperdültem és felé néztem ahogy egy fiú van mellette.
- Ne haragudj! Lily után megyek... - a szememmel követtem az említett személyt.
- Miért? Állatokat rabol az állatkertjéhez? - kérdezte nevetve. Én és az a fiú akinek a nevét még nem tudom furcsán néztünk rá, ezért abba hagyta.
- Nem mondott semmit, nem kellett elkísérni. De te ki vagy? - fordultam az ismeretlen felé.
- Mark..ő itt a Tess. Tess..ő itt Mark - bemutatott egymásnak Matt. Azonnal leesett ki ő.
- Mit kerestek itt? - kérdeztem.
- Hozzátok készültünk - mondta. Megbeszélésünk közbe követtük Lilyt. A végső célunk egy díjugrató verseny volt. Felültünk az egyik lelátó közepére és onnan figyeltük az eseményeket. A fiúk csak unottan néztek ki a fejükből, én meg szememmel kerestem Lilyt, vagy füleltem, hátha mondják a nevét a következő versenyzőként. Eljött az a pillanat is:
- Most következzen Lily Collins a háromszoros bajnokunk és lova Lora - mondta a vezető. Azonnal odakaptuk a fejünk Matt-el, Mark nem is értette, ezért magyarázott neki valamit Matt.
Ekkor mind szegény lányt néztük feszülten, aki bejött barna, erős izomzatú lován. Lora letérdelt a két mellső lábán, Lily a karját oldalra nyújtva a zsűri előtt köszönést jelezve. Beállt a helyére, ahol kezdetét veszi a pálya. Egy duda jelezte az indulását, Lily a lovát biztatta. Az akadályokat jól vették, sose láttam még ilyen magabiztosnak, nem kislánynak. Egyből levettem, hogy imádja ezt csinálni, akár ez lehet az élete. Láttam az arcán, ahogyan minden akadály után megkönnyebbülten megpaskolja lova nyakát, nem futtatja túl, szinte ő fogja vissza. De miért nem szólt? 
  Az utolsó, egyben legnehezebb és magasabb akadály jött. Akik előtte megcsinálták leverték a rudat. A két állvány között egy víztócsa állt, mások már abba beleestek. Láttam a szemén azt a pici félelmet, amikor nem tudja mi lesz. Egyszerűen Lorára bízta. Az elrugaszkodása nagy volt, sikeresen átment, ezzel vége volt. A duda újra megszólalt, mint a kezdésnél. A zsűri elé érve újból azt tette amit kezdésénél:
- Nagyszerű teljesítmény és még meg is döntötted az eddigi időt. Gratulálunk - mondta a szervező a mikrofonba.  Lily bólintva kiment Lora hátán. Jöhettek a következő versenyzők. Elképedve néztem a büszkén sétáló Lily-re, aki már leszállt a nyeregből és oldalt vezette a gyeplőt fogva a háttérben ment tovább. Azonnal lesiettem hozzá, a fiúk meg utánam. Ahogy odaértem barátnőmhöz ő döbbenten nézett rám.
- Mit keresel itt? - kérdezte.
- Követtelek. És te?
- Anyáékkal ezen vesztem össze.....nem engedik a lovaglást, félnek, hogy összetöröm magam - nem kérdeztem, de egyből elmondta.
- Nem értem miért. Csodálatosak voltatok!
- Egyszer sem néztek meg - könnyek gyűltek a szemébe.
- Hé-hé! Nyugi! - kezeimmel megfogtam a vállát, próbáltam keresni a tekintetét. Elkezdett sírni, így megöleltem. Tehetetlenül ácsorgott, nem ölelt meg, könnyeit törölgette - Bemutatlak valakinek - elkezdtem húzni a fiúkhoz. Közben fújta a magáét, mikor a két várakozóhoz értünk kikerülte őket:
- Utálok mindenkit....- mondta. Döbbenten néztem rá, észre se vette amikor elengedtem, egyedül sétált tovább, gondolom nekem beszélt. Döbbenten néztünk rá.
- Lily. Hova mész? - kérdezte Matt. Erre barátnőm körbenézett magán. Egy másik fiú is furcsán rámeredt. Rávigyorogva hátrált felénk, mikor oda ért gyorsan megfordult, de éppen Mark-nak ment:
- Bocsi - mondta. Mark csak legyintett amolyan ,,ugyan semmi se történt" stílusban. Barátnőm beszélgetett velünk, közben a szeme sarkából többet nézte Mark-ot, ami kölcsönös volt. A mikrofonba újra megszólalt a vezető, eredmény hirdetés következett. Lily bocsánatot kért, gyorsan szaladt volna a boxban lévő lovához.
- Segítsek? - megfogta a karját Mark. Lily fejét megfogva le-felnyomtam és meglöktem. Barátnőm nem az a bőbeszédű fajta egy ilyen sráccal, de azért a futásban mind ketten igyekeztek. Lily néha visszanézve nevetett Mark-ra akit lehagyott. Egy igazi sportalkat. Ahogy kivezette Lorát, felpattanva száguldott a díjakkal teli helyre. Mi is lassan visszasétáltunk, leültünk a helyünkre. Lily egyenes háttal ült, leginkább Mark-ra nézett, aki Matt-el nagyon sokat beszélt. Végül Matt hátradőlt a széken:
- Másodjára láttam sírni.... Remélem mikor utoljára találkozom vele nem így lesz - mondta.
- Hogy érted? - ránéztem.
- Amikor először találkoztunk akkor is....
- Az az ok volt most is. A szülei nem engedik neki ezt... -mondtam.
- Pedig nagyon ügyes - belefolyt a beszélgetésbe Mark.
- Ő? Mibe nem az? - vigyorogtam. Egyszerre kérdeztek egy miért?-et - Hát... sportos, táncol, imádja a gyerekeket, az állatokat menti, mindenbe bajnok, egyszerre nem is tudom hány csapatba van benne. Talán a foci, röpi, tennis, futó, pingpong? Mindenbe belép, igazából nem tudom hány csapatban van, bár szerintem már ő sem. De a lovas csapatba is.. Imád versenyezni, bár velem nem tud. Túl gyors vagyok hozzá - ezen felnevettek - Na jó, nem... De ellenben nagyon - ekkor néztem Lily-re, aki egyre feszültebben tekint szét - aranyos, kedves, akaratos, amit kigondol megcsinálja, bármi is legyen az ára. Mindig kislányos, olyan mintha sose akarna felnőni. De most is olyan,mintha egyáltalán nem arról az emberről beszélnék. Mint egy felnőtt nő - Már ők is az LB-m nézték, Mark mosolyogva. Matt-be böktem, neki csak fejemmel oda biccentettem a mosolygós srácra, Matt pedig bólogatott. Bejött a tervem. 
 Végre előjöttek a zsűrik. Bemondva a 3. 2. helyezettet vártuk mondja ki ki az első. Mind tudtuk, és az a valaki szorosan összecsukott szemmel, a gyeplőt szorongatva ült.
- Tehát az első helyezett... Lily Collins! Gratulálunk! Ezzel már négy éven át lett bajnok az itt évente megrendezett díjugrató versenyünkön! - tapsolt a vezető. Lily óvatosan a nyeregben ülve újra letérdeltette lovát. Kapott egy érmet, Lora pedig egy kék szalagot - Úgy látom ma van a szülinapod. Boldog születésnapot! - mosolygott a szervező kezet fogva. Úristen! Elfelejtettem a szülinapját!
A végén a bejáratnál vártuk Matt-el a kis győztesünket, Mark meg a lovakhoz ment. Meglepetésünkre vissza már együtt jöttek. Este kérdezgettem Lilyt, de csak annyit mondott, hogy beszélgettek. Mivel nem szereti ő se a szülinapokban, ezért csak rendeltünk egy pizzát. Legnagyobb meglepetésünkre Taylor is velünk volt.

*Mark szemszöge
Matt úgy gondolta jó ha elmegyek vele a jövendő barátnőjéhez:
- Tess-nek van egy barátnője. Jól kijössz majd vele - lazán leült.
- Mindig ezt mondod - unottan ránéztem.
- De ő más. Olyan kedves pillantása van, hiába akkor ismered meg, nem ítél előre. Meg tök kedves. Ami neked nagyon hiányzik szinglikém. Amúgy olyan gyerekes is...legalább tudod mit adj az első évfordulótokon... - vigyorgott. Azt hitte megkérdezem mit, nem tettem, így magától mondta  - Állatokat az állatkertjébe.
- Mi? - felnevettem.
- Állat őrült. A legjobb a fóka. Na menjünk - feltápászkodott. Kirángatott a fotelból, mire elindultam vele. Útközben találkoztunk a fura jövendő barátnőjével. Amikor nagyon néztek egy újabb versenyzőt, megszólalt Matt:
- Ő az. Legalább nézz oda - mondta. Megtettem neki, de ott is maradt a szemem. Egyáltalán nem egy szégyellős lányt láttam benne. Valamit csak nem hihetek el a haveromnak. Ahogy ügyesen végigment lesiettek, ezért utánuk indultam. Kicsit messzebb megálltunk barátommal, mikor Tess egyre közelebb ment a most már ismert Lily-hez. Tényleg igaza volt, a szemébe azt láttam amit mesélt róla, de egy kis félelmet is felfedeztem. Felajánlottam a segítségem. Nagyon aranyos, kedves, engedte Lora simogatását is.
  Amikor végül vártuk azt, hogy első lett végre kimondják, Matt beszélt hozzám:
- Igazam volt mi? - mosolygott. Aprót bólintottam. Annak a mosolygós, megnyugtató pillantású lányt már nem láttam benne, ilyenkor az erős énünket kell mutatnunk. Nagyon sokat kérdezett még róla. Lily pedig mindig rám nézett, de nem bírta a szemkontaktust, így elfordította egy párszor a fejét, akkor felnevettem. Akartam még vele beszélni, így Lora boxánál megvártam. Ahogy gondoltam boldogan sétált oda, engem nem is vett észre.
- Mit szólsz Lora?! Elsők lettünk! - Ezzel megpuszilta lova fejét, pár másodperccel később megölelte a nyakát. Nem hittem volna, hogy a ló is meg tud valakit ölelni, de a fejét ráhajtotta a vállára, a lábával úgymond megkarolta az övéit. Elkezdte lenyergelni, ebben segítettem neki, csendben. Láttam ahogy belemerült a gondolataiba. Végül kivezette. Egy rétfélére kisétáltunk ami nem volt messze. Itt már legalább tudtunk beszélgetni. A kapuba elhozta a lovat, ott pedig elszállítsák ahol szokott lenni. Útközben csendben sétáltunk hátul, elöl Tess és a haverom nevettek. A lányok külön elmentek, én meg Matt hozzánk vettük az irányt:
- Tetszik mi? - vigyorgott.
- Nem is ismerem!
- Nem úgy értem. Amit hallottál Tess-től is. Hol voltál vele?
- Csak egy kerítésnél.
- Akkor tetszik? Nem hagylak nyugodtan míg nem mondasz valamit!
- Oké! Tetszik! - bevallottam.
- Tudtaaam!! - vigyorgott - Nemsokára megyünk filmezni hozzájuk! Készülj fel tigris! - röhögött.

2015. január 12., hétfő

16.rész A randevú


- Matt, hol vagy? - kérdeztem újra - A fiúkra nem jellemző, hogy még a randi kezdete előtt lelépnek!
Nevetést hallottam felülről. Felnéztem a fára, és ott ült egy hatalmas ágon és az egyik lábát lelógatta miközben engem nézett.
- Feljössz, vagy csak bámulsz? - mosolygott.
Kinyújtottam rá a nyelvem, és felmásztam mellé.
- Hű, ez......szép! - nyögtem ki.
- Ugye? Ide jövök fel, mikor........ - hagyta félbe a mondatot.
- Mikor?
- Mikor rád gondolok, és kiakarlak zavarni a fejemből! - nézett mélyen a szemembe.
- Engem max. ki lehet küldeni, nem kizavarni!
- Még készültem valamivel! - mászott fel egy magasabban lévő ágra, és leemelt róla egy piknikkosarat.
- Úú csak nem piknikezünk? - találgattam.
- De! - mászott le, majd lesegített engem is, és engem ismerve nem maradhatott el az, hogy megcsúszom. Hát.... megcsúsztam, egyenesen Matt ölébe.
- Deja vu! - emlékeztem vissza a szülinapomra.
- Nekem tetszik. Akkor is tetszett! - nevetett.
- Az, hogy elvágódom? - válaszképpen tovább nevetett.
Kipakolt mindent, és a legvégére maradt nem más, mint a kaja.
- Gyorskaja? Wááá! Imádlak! - ugrottam a nyakába.
- Oké ugri- bugri, ne ugrálj!
- Ne becézgess, azt nem szeretem! - elröhögte magát.
- Szóval te nem szereted, ha becézgetnek. És még mit nem szeretsz? - érdeklődött.
- Ha célozgatnak. Azt szeretetem, ha egyenesben megmondja, hogy mi akar. Ha megsajnálnak...
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy ha ......... pl. eltörik a lában, nagyon utálom, ha körbeállnak, attól még nem nem lesz jobb!
- Azért állnak körbe, mert segíteni akarnak!
- Tényleg? Óóó, akkor ezért haragudtak meg rám anno. 
- Te sokkal másabb vagy, mint a többi lány.
- Meglehet! - vettem ki egy sült krumplit. 
- Meglehet! - ismételte, majd ő is kivett egy sült krumplit, és odarakta a számhoz.
- Ezt se szeretem! Ne csinálj ilyet! Tudok enni egyedül is!
- Miért nem mondtad?
- Hagytad, hogy befejezzem?
 Most már végleg kidőlt, és meg odafeküdtem mellé. Egy kis idő után átfordult az oldalára, pont velem szemben, én meg követtem a példáját. Csak feküdtünk így, meg sem mozdultunk. Addig, míg meg nem kordult a hasa.
- Te kajak éhes vagy még mindig? - álltam fel.
- Ja, mert valaki megette az egészet! - állt fel ő is.
- Nem tudom ki lehetett! - ráztam a fejem.
- Tényleg nem? - vonta fel a szemöldökét.
- Jó...... én voltam! - vallottam be.
- Nem mondod!
- Gyere ide! - tártam ki a karom. Odajött, és szorosan megölelt. Lassan elhúzódott, és a szemembe nézett, és újra közeledni kezdett. Megpróbáltam megint gyorsabb lenni, de megelőzött. Elröhögte magát, majd megcsókolt. Ott helyben estem majdnem össze, liftezett a gyomrom, mint az őrült, karom nem engedelmeskedett nekem, mert akaratlanul is a nyaka köré fontam. Rosszabbnak képzeltem el az első csókot, de ez nagyszerű volt.

- Gyere, menjünk haza! - kulcsolta rá az ujjait az enyémekre.
Mikor hazaértünk, indultam volna be, mikor megfogta a kezem és visszahúzott.
- Jó éjt puszit nem kapok? - adtam egy puszit az arcára, de megint visszahúzott.
- Helyesbítek, jó éjt csókot nem kapok? - elnevettem magam, majd magához húzott és megcsókolt. Majd újra....és újra. És még egy puszi, és el is ment. Bementem és egy csodálkozó szempárral találtam szemben magam. Lily mindent tudni akart, szóval ma se lesz valami jó éjszakám.... 

2015. január 11., vasárnap

15.rész

 - Tess... lejönnél egy kicsit? - kérdezte T.
 A lépcsőn lemenve megpillantottam Lilyt, ahogy ült a kanapén. Közelebb érve amikor felemelte fejét láttam az kisírt szemét, a kevés feketés sminkje pedig lefojt.
- Lily, mi a baj? - odarohantam hozzá.
- Összevesztem a szüleimmel! Eljöttem otthonról! Maradhatok nálad pár napig?
- Felőlem hónapokig vagy akár évekig maradhatsz! - szorosan megöleltem.
- Bizti? - nézett rám.
- Bizti! -  nevettem el magam - És ne legyél morcos, nem áll jól neked! A szüleiddel meg ne foglalkozz, majd csak megbékélnek!
Lily Matt-et nézte, aki a hátam mögött állt.
- Ááá, Lily ő itt Matt, egy barátom.
- Matt, ő itt Lily, a legjobb barátnőm! - mutattam be őket egymásnak. Lily azonnal megszerette, azt mondta neki is kell egy ilyen barát. Matt-el összenéztünk. Míg ők beszélgettek én hosszasan elgondolkodtam. 
- Kell nekem  egy bagoly, mint Harry Potter-nek! Az olyan király lenne! - néztem rájuk. Ők felváltva néztek rám, és egymásra. 
- Nekem is kell.ÚÚÚ...meg olyan amit láttunk az állatkertbee!! Emlékszel? - elkezdett ugrálni Lily. 
- Igen Lily. Elhiszed hogy a fókát nem tudtad volna elhozni akkor se, ha annyira cuki? De te akár egy állatkertet is szerezhetnél... Önként odaadom neked Taylort - nevettem.
- ÚÚ.. Köszzii! - vigyorogva tovább ugrált, végül megállapodott tekintete a tesómon. Fel se fogta mit mondtam, míg Lily nem kezdett el felé menni. Akkor azonnal elkezdett szaladni, legjobb barátnőm utána.Matt odajött hozzám, és szorosan megölelt. Lily ahogy leszaladt Taylor után egy percre megállt, háta mögött mutogatott nekem, hogy mi együtt vagyunk-e? Megráztam a fejem, erre elmosolyodott, de tovább futott. Matt elengedett, majd megpuszilta a homlokom.
- Cuki vagy! - mondtam mikor végleg elengedett.
- Te pedig aranyos, kedves, néha bunkó, de ezért is bírlak, nem vagy kiszámítható, és gyönyörű... folytassam? - mosolygott cukin.
- Nem kell.... majd később! - nyugtattam meg - Lily, hoztál cuccot? Mert ha nem, adok! - elkaptam a karját, mikor a lépcső felé készültek.
- Persze, hogy hoztam - kiment a folyosóra, arrébb hozta a két nagy bőröndjét és még három kicsit.
- Hát... jó sok cuccot hoztál - néztem rá, majd a bőröndökre.
- Nem baj? - nézett rám.
- Nem....nekem több van! - nyújtottam ki a nyelvem.
- Én meg csak gyorsan bedobáltam valamit a bőröndökbe. Azt hiszem én nyertem! - nevette el magát.
- Lányok, szerintem én magatokra hagylak titeket - jött oda Matt és egy puszit nyomott az arcomra - Akkor holnap.
- Holnap! - néztem bele gyönyörű szemébe.
Megölelt, majd kiment. Lily- vel egyszerre kezdtünk el sikongatva ugrálni. Elmondtam neki mindent, a gitározástól kezdve a fesztiválig. Egész éjszaka beszélgettünk, csak hajnalban dőltünk ki teljesen.

Másnap

Délután keltünk fel, mikor Taylor szólt, hogy itt van Matt. Olyan gyorsan készültem el, ahogy csak tudtam. Míg én a fürdőben voltam, Lily kiválasztotta nekem a ruhát, amit fel fogok venni. Lementem, megkérdeztem Matt-et, hogy sokat várt e rám. Nem sokat, csak majdnem egy órát. Elindultunk, de nem tudtam hová. Útközben meg akarta fogni a kezem, de inkább visszavette. Azt hitte, hogy nem vettem észre, ezért könnyebben ment megfogni a kezét és rákulcsolni az ujjaimat az övéire. Rám nézett, és elnevette magát. Útközben végig beszélgettünk. Elmondta, hogy van egy tesója Teo, és, hogy mindennél jobban szereti az anyuját, és, hogy a legjobb haverja a tesóm és valamilyen Mark. Felcsillant a szemem, és meg érdeklődtem, hogy van- e barátnője. Nincs,így gondolkozásba kezdtem.
- Jó fej a barátnőd - vigyorgott.
- Tudom. Nyugi, mindig ilyen - mosolyogva tovább sétáltunk. 
   Mentem volna egy kereszteződésnél tovább, de visszarántott, és bemutatott egy utcába aminek a végén ott volt a park, csak más szögből megközelítve. Megálltunk egy fánál, de Matt eltűnt, miközben én a parkot csodáltam más a másik szögből.
- Matt??!! 

2015. január 5., hétfő

14. rész

Sziasztok! Hoztam a következő részt! Kicsit rövid lett, de a következő hosszabb lesz! Pipáljatok! :) 

 Matt többször is eljött hozzánk, valamikor Dave is ott volt, akkor kifejezetten vibrált a levegő a két fiú közt. Sokszor elmagyaráztam nekik, hogy egyikük sem érdekel, persze ez nem volt igaz. Matt érdekelt, nagyon is, és nem néztem jó szemmel mikor egy kínos szócsatát váltottak. Taylor csak röhög rajtuk. Bárcsak én is tudnék rajta röhögni, de nem megy. Dave puszilgat ölelget, főleg Matt előtt, de amelyiket tudom azt hárítom, Matt-nek viszont még azt sem engedem, hogy megérintse a kezem. Dave ezt nyertesként éli meg, egyfolytában mellettem ül, folyton megfogja a kezem, de én mindig elveszem. Matt egyfolytában engem néz, Dave-vel együtt, de nekem ez sok.
- Figyeljetek srácok! - álltam fel - Nekem ez túl sok. Nem tudunk anélkül beszélgetni, hogy ti össze ne szólalnátok! Most komolyan értem versengtek?
- Igen! - mondták egyszerre.
- Oké, ez egy kicsit bizarr... - néztem rájuk.
- De kit szeretnél? - kérdezte Dave. Mindkét fiú várt.
- Még csak 16 vagyok, nem tudom....
- Múltkor mikor az ölemben ültél.. - emelte ki az öles részt - akkor azt mondtad, hogy jó lenne.
- De azóta már pofára ejtettek! - néztem rá.
- Azért már bocsánatot kértem..- nézett vissza.
- Tudom, én meg meg is bocsájtottam.
- Akkor? - néztek rám nagy szemekkel.
- Egyikőtöket se szeretném! - mondtam ki.
- De engem fogsz! - mondta Dave.
- Oké menj el innen!
- Mi? - értetlenkedett.
- Húzás kifelé! Mehetsz! - felállt és elment.
- Miért küldted el? - csodálkozott Matt.
- Untam.. - vontam vállat. Elnevette magát.
- Ezek szerint én nyertem? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Azt nem mondtam! - mosolyodtam el.
- Akkor nem kellek neked? - mosolyodott el.
- Viszont még azt sem mondtam! 
- De Dave semmiképp?!?!
- Semmiképp! - mentem közelebb hozzá. Megfogott és magához rántva szorosan átölelt. Belefúrtam magam a mellkasába.
- És mit szólnál, ha azt a randit mégis megtartanánk? Már olyan jól elterveztem az egészet! 
- Hát még átgondolom! - mondtam - Átgondoltam, igen!
- Oké! - megfogott és megpörgetett a levegőben.
- Ne ezt ne! Szédülök! - forgott velem a világ, ő meg elnevette magát.
- Fura vagy! - mondta mélyen a szemembe nézve.
- Tudom! - adott egy puszit az arcomra.
Felmentünk a szobámba, gitároztunk és nevettünk. Sose fogok megtanulni gitározni....mikor megláttam valakit a szobám ajtajában.

2015. január 1., csütörtök

13.rész



 Sokat gondolkoztam ezen az egész ügyön. Magamba kéne roskadnom, mert nem kellek neki, de nem megy. Igaz, hogy pár napig ki sem mozdultam a házból, de nem voltam annyira szomorú. Dave átjött párszor, úgy ahogy szokott. Nyomult rám, úgy ahogy szokott. Nevettetett, úgy ahogy szokott. Ma pedig átjött Matt is. Lementem, de nem lepődtem meg, hogy ott találtam.
- Szia Tessa, beszélhetünk!
- Persze! - mentem be a konyhába, és levettem a polcról a nutellát, és egy kanalat.
- Szóval.....sajnálom! - mondta ki.
- Mit? - akartam, hogy beismerje.
- Azt, hogy megbántottalak.... megbeszéltük Dave-vel, hogy egyikünk se fog közeledni!
- Mikor beszéltétek meg? - gyanakodtam.
- Még azon az estén. - mondta, én meg elnevettem magam - Mi van?
- Az, hogy a haverod megszegte! - mondtam, ő meg egyre bosszúsabban nézett rám.
- Mi?
- Múltkor is itt volt, és itt puszilgatott meg ölelgetett, én meg alig tudtam hárítani. Ha nem hiszel nekem, akkor kérdezd meg Taylor-t.
- Hiszek neked. Csak nem tudom elhinni, hogy nyomult.
- Pedig ez van. Matt én nem akarok közétek állni, semmi ilyen tervem nincs, csak Dave is olyan, mint a tesóm. Önimádó hülye gyerek, jó humorérzékkel - elnevette magát - most mit fogsz csinálni?
- Nem tudom. Versenyezni akart, versenyezzünk! - mondta inkább magának, mint nekem.
- Tudod, ezt nem inkább előttem kéne kimondani...
- Hangosan mondtam? - kerekedett el a szeme.
- Igen. Nincs sok esélyed, ezt elárulom.
- Miért? - nézett boci szemekkel. Elmerültem a kék szempárban.
- Mert csak egy lány vagyok! - vágtam rá.
- Tess, mit szólnál hozzá, ha ami a medence után történt.... azt elfelejtenénk.
- Sok mindent. Megbántottál, most sírtam először 13 éves korom óta, és egy hét után jöttél bocsánatot kérni, mikor az a seggfej Dave minden nap itt van!
- Sírtál? - nézett rám.
- Most mondtam, hogy igen! - közöltem - Kösz, hogy figyelsz rám, és csak ennyi esett le belőle!
- Sajnálom, én tényleg nagyon sajnálom! - meg akarta fogni a kezem, de én gyorsabb voltam. Megfogtam a csuklóját, és függőlegesbe állítottam összezárt tenyerét, majd adtam neki egy pacsit. Kimentem nutellával a kezemben, és büszke voltam magamra, hogy nem ugrottam a nyakába.
- Taylor, itt van Matt! - kiabáltam fel Taylor-nak.
  Legközelebb csak akkor mentem le mikor csengettek. Kinyitottam az ajtót, és egy gyönyörű lány állt ott. 
- Szia. Nicole vagyok.
- Szia, Tessa - vigyorogtam Nicole-ra.
- Tesód itthon van? 
- Igen. T téged keresnek.
- Hé, kicsim te mit keresel itt? - köszöntötte egy hosszú csókkal Taylor.
- Miért baj, hogy jöttem? - mosolygott.
- Nem, csak megleptél. Itt van Matt! 
Bevezette a nappaliba, és én is mentem velük. Leültem a kanapéra, Matt pedig odaadta a helyét a lánynak, és odajött mellém. Szorosan mellém. Arrébb mentem, de ott már nem volt hely, és leestem a földre, Matt azonnal felpattant, hogy felsegítsen. A pár meg csak mosolyogva nézett minket. Megköszöntem, majd átültem a másik kanapéra Taylor mellé. Beszélgettünk, Matt szemkontaktust keresett velem, de inkább nem néztem rá. Sokat beszélgettem Nicole- lal, megtudtam róla sok mindent. Elhívott holnap vásárolni, mert fel akarja újítani a ruhatárát, és megkért, hogy segítsek neki. Örömmel igent mondtam. Matt sokat kérdezett tőlem, de én csak dióhéjban válaszoltam neki. Mikor elment vagy ötször még bocsánatot kért, én mondtam neki, hogy megbocsájtok, de felejteni nem felejtek. Mindennél jobban meg szerettem volna ölelni, de nem lehetett. Még nem. 

2014. november 16., vasárnap

12.rész Fesztivál II.


Elindultunk, egy utcával lejjebb ott volt a csodaszép nyaraló. 
Belülről még szebb. Mikor beléptünk Taylor felkelt és hányingere lett. Azonnal a WC- hez vezettük. Egyedül hagytuk, hagy hányjon.
- Bocs, hogy idejöttünk! - mondtam Matt-nek a hányó tesómat nézve. 
- Ááá, ez természetes. Tavaly is idejöttünk.
- Mi? - csodálkoztam.

- T tavaly is volt fesztiválozni és akkor is ivott egy keveset, csak, hogy még fiatal volt, nem bírta annyira...
- Ti mi óta is ismeritek egymást? - kérdeztem.
- 2-3 éve... asszem' - húzta össze a szemét - Küldök egy üzenetet Dave-nek, hogy itt vagyunk, ha nem lesz ő is berúgva. Megyek, felkapcsolom a kinti világítást.

- Miért?
- Tavaly ő később jött, mint mi. Felhívott, hogy kapcsoljam már fel a villanyt, hogy tudja, melyik házba kell bejönni.
- Tényleg? - nevettem.
- Ja....régi sztori.
- Tess, itt vagy? - kérdezte Taylor.
- Itt állok mögötted! - sóhajtottam. Hátrafordult, majd elröhögte magát.
- Hányingerem van! - mondta - Hoznál egy hányinger csillapítót?
- Csak hányjál! Hozom! - odamentem a táskámhoz, és kivettem belőle a gyógyszert. Megfordultam, és láttam, hogy Taylor a falnak nekidőlve alszik.
- Gyere, vigyük fel! - indult el Matt.
- Oké...
Felvittük, majd egy szép szobába érve lefektettük az ágyra.
- Kösz, hogy segítesz! - néztem Matt-re.

- Semmiség..
- Valamivel meghálálhatom? - néztem bele a gyönyörű szemébe.
- Egy randival! - kacsintott.
- Hát....jó! - kacsintottam vissza bénán, ő meg elröhögte magát.
- Mindjárt jövök! - ment ki a szobából.
Leültem törökülésben az ágy mellé, és az alvó bátyámat néztem. Hát, hogy is mondjam, nem volt kellemes látvány a csorgó nyálát  látni. 
- Szeretlek Nicole, mindennél jobban! - beszélt álmában.
- Ki az a Nicole? - motyogtam magamban.
- Tessa, jössz el pillanatra? - jött be Matt a szobába.
- Persze - álltam fel.
Kivezetett a szobából, le a lépcsőn, egy hosszú folyosón keresztül, és egy tolóajtón át, míg meg nem láttam egy nagy medencét. Lementem, mivel ő is ment, és gondolkoztam azon, hogy vajon mire készülhet.
- Miért hoztál ide? - kérdeztem egyik szemöldökömet felvonva.
- Tudsz úszni, nem?
- Igen, de nem fogok... - odajött és elkezdte birizgálni az egyik hajtincsemet. Ez csak egy elterelő hadművelet volt, mivel megfogott és beledobott a medencébe. Röhögve jöttem fel a víz felszínére.
- Tudod, mennyi vizet nyeltem? - kérdeztem köhögve.
- Köhögésed alapján, nem keveset.. - komoly volt, de a szemén nevetőráncok tűntek fel.
- De olyan jó a víz! - megfogtam magam és leúsztam a medence legaljára. Csobbanást hallottam a medence másik végében, majd Matt megfogta a kezem, és szembefordított magával. Sokáig tudtam volna a szemébe bámulni, de azért levegőt venni kell ezért felúsztam a medence tetejére. Majd a szélére, és felültem a szegélyre. Matt jött utánam.
- Mire gondolsz? - kérdeztem, látva, hogy csak bámul maga elé.
- A randinkra, hogy hogy lenne tökéletes! - elnevettem magam.
- És, hogy haladsz?
- Jól, már megvan minden.
- Hol lesz? - kérdeztem.
- Nem mondok semmit!
- Azt csak tudnom kéne, hogy mikor lesz..
- Ó, tényleg! - kerekedett el a szeme - Neked mikor jó?
- Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy szinte bármikor.
- Igaz! - bólogatott.
- Hé, de azért szoktam elfoglalt is lenni!
- Igen, én meg Britney Spears vagyok! De nincs akkora szerencsém! - muszáj voltam elnevetni magam.
- És mikor döntötted el, hogy randira akarsz hívni?
- Őszintén? - kérdezte én meg bólintottam. - Nem tudom! Shakespeare lánnyal jobban megakartam ismerkedni, reméltem, hogy még jössz a parkba. De, hogy a legjobb haverom húga vagy....az megnehezítette a helyzetet!
- Akkor....már a Shakespeare lányt is elhívtad volna? - utaltam magamra.
- Ja.. - mondta mélyen a szembe nézve.
- Bocsánat, hogy félbeszakítom az enyelgést - jött oda Dave - De T felkelt.
- Igen? Akkor megyek... - álltam fel majd felszaladtam a házba. Gyorsan átvedlettem, mert hoztam magammal másik ruhát, és felmentem Taylorhoz. 
- Szia! Jobban vagy? - ültem le az ágyra.
- Ja..már csak szédülök!
- Jó sokat ittál!
- Meglehet! Tessa láttam mindent!
- Hogy mindent? - kérdeztem gyanakodva.
- Ami kint volt! - mosolygott.
- És? - kérdeztem, miközben úgy dobogott a szívem, mint a csörgő, vagyis gyorsan.
- Hát nekem mindegy..... De Dave -et megbántod vele! - suttogta.
- Hogy jön ide Dave?
- Semmi, semmi..
- De, mondtad, hogy megbántom Dave-et. Hogyan? Mivel?
- Azzal, hogy Matt-el vagy! - suttogta.
- És miért suttogsz?
- Mert nem szabadna elmondanom.. mondta rendesen.
- Akkor miért is mondod el ezt nekem?
- Mert a tesóm vagy, és mindent elmondok neked! - borzolta össze a félig száraz hajamat.
- Igen? - kérdeztem, ő meg bólintott. - Ki az a Nicole?
- Senki.... - kerekedett el a szeme.
- De, de beszéltél valamilyen Nicole-ról , és hogy nagyon szereted! 
- Hazugság! - nézett a szemembe, én egy lesajnáló pillantással néztem vissza rá - Jól van, elmondom.
 Elmondta, hogy már régóta ismeri, a mi környékünkön lakik, és tetszik neki, meg beszélgetnek meg mindent amit tudott.
- Szóval jól alakul a dolog! - virultam.
- Jaa.... figyelj bevettem egy fájdalomcsillapítót, és már teljesen jól vagyok, nem megyünk le?
- De! Gyere!
Lementünk a lépcsőn, és ott álltak mind a ketten egymással beszélgetve. Mikor megláttak mindketten felvont szemöldökkel néztek rám.
- Mikor öltöztél át? - kérdezte Dave.
- Mikor bejöttem.. - mondtam a logikusan.
- Nem azt mondtad, hogy nem szereted a ruhákat? - csodálkozott Matt. Dave mogorván ránézett.
- De, csak megtetszett és ezt hoztam el!
- Gyönyörű vagy! - mondta Dave.
- Ja... - sütötte le a szemét Matt.
- Köszönöm! - néztem felváltva mindkettőre.
- Tessa, beszélhetünk? - jött oda Matt.
- Ja, én ráérek, mint mindig! - elnevette magát.
Bementünk a nappaliba, mondta, hogy üljek le, de nem ültem.
- Mi az? - kérdeztem.
- Megtennéd, hogy a mai napot, ami köztünk volt meg sem történtnek nyilvánítanád?
- Nem! - mondtam.
- De őszinte vagy!
- Miért szeretnéd? 
- Csak úgy!
- Csak nem Dave miatt? Tudom, hogy tetszem neki.. - mondtam.
- Tényleg?
- Igen, és nem érdekel!
- De én meg nem szeretnék összeveszni vele...... egy lány miatt!
- Egy lány miatt.... - ismételtem - szóval csak egy lány vagyok számodra..
- Tiszteletben kell tartanom, hogy tetszel neki!
- És akkor ő miért nem tartja tiszteletben? - nem tudott mit szólni - Már értem azokat a romantikus filmeket. A csajnak, ha tényleg megtörtént volna vele, akkor tényleg fájt volna neki az egész! Úgy, mint nekem!
 Megfordultam és elmentem. Felvettem a táskám és kiléptem a házból. Taylor jött utánam.
- Mi történt Tess? Hallod?!?! - kiabált utánam, míg be nem ért.
- Csak megbántott, semmi különös! - gördült le egy hatalmas könnycsepp az arcomon.
- Te sírsz? - törölte le a könnyeket a szememről - Még anyáék válásakor sem sírtál!
- Mert tudtam, hogy az lesz!
- Tényleg megbántott!
- Hogy tudtam 2 hét alatt ennyire belezúgni egy fiúba? - sírtam.
- Könnyen.. én is így voltam Nicole- lal!
- Meg miért vagyok ennyire ellenállhatatlan? - elröhögte magát.
- Nagyon szép vagy Tess... nagyon sok fiú nézett rád mindig. Meg rám is!
- Fiúk? - nevettem el magam.
- Nem, lányok.. - mondta komolyan - de te nem vetted őket észre!
- Éreztem, hogy bámulnak, de nem érdekelt...míg nem találkoztam vele!
- Megesik! Gyere, menjünk haza!
- Megy ilyenkor busz?
- Várj, máris guglizom..... igen, 10 perc múlva, siessünk!
Hazafelé egész végig gondolkoztam, Taylor nevettetett, de nem tudtam őszintén nevetni. Nem vágytam másra csak a pihe puha ágyikómra.

Sziasztok! Ha tetszett komizzatok, és hirdessétek!